Még hozzá azért, mert mint korábban említettem, a mai nap csupán egy "utazós-megérkezős-köszöntős" nap, azaz a csapatoknak egy egész nap áll rendelkezésükre ahhoz, hogy épségben megérkezzenek, elfoglalják a szállást, majd pedig kipihenhessék az utazás fáradalmait. Ami minket illet, mi értünk ide a legkorábban, a gépünk reggel negyed kilenckor már a müncheni reptér aszfaltján gurult. Igazi királyi fogadtatásban volt részünk, hiszen nem egy szokásos Transporter busz várt minket, hanem egy luxus Mercedes, ami szépen elvitt minket a hotelbe. Teljesen jól jártunk, hiszen a többi, délután érkező csapatot már egy kisbusz várta, ami ráadásul két órás késésben vette fel őket a reptéren. Persze simán ideértek így is, csak hát az ember nem szívesen dekkol két órát egy reptéren.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a magyar csapat jelenleg nem teljes, Lőrincz Balázs (Achill3us) csak holnap tud csatlakozni hozzánk. Szerencsére a lényegről nem marad le, csupán a formalitások közé tartozó üdvözlésen és a közös vacsorán nem lehet jelen. A hardverek viszont itt vannak velünk, Jó Gábor (jugeen) egyedül attól tartott, hogy a CPU-ra illeszthető folyékony nitrogénes pot (tartály) nem fog átmenni a reptéri ellenőrzésen, hiszen az eszköz alakja nem kicsit hasonlít egy csőbombához. Egyelőre nem akadtunk fent a Security Checken, de hazafelé lehetnek gondok.
Miközben vártunk a többiekre, elmentünk szétnézni a városba, és a közel két órás gyaloglás után végül egy pizzériában találtunk menedéket a rettentő hőség elöl. Az ebéd elfogyasztását követően elindultunk vissza, ám úgy döntöttünk, kipróbáljuk a helyi metróvanalak egyikét, mely egyik megállója a térkép szerint pont a szállás közelében van. Hát persze, hogy így az út körülbelül 15 percig tartott, de hát nincs mit tenni, legalább sétáltunk egy jót a tűző napon.
A mai, hivatalos program egyébként este 8-kor veszi kezdetét azzal a bizonyos közös vacsorával, ám ahogy láttam a folyamatosan érkező arcokat, ma "korán" lesz a takarodó, kockázatos úgy belevágni a holnapba, hogy az előző estét szétbulizta az ember. Mi is visszafogjuk most magunkat, és már titokban a holnapi napra gondolunk, ami bár amolyan "időmérő futamnak" tekinthető, mégis döntő szerepe lehet a végső eredmény kialakulásában.
