Bárki, aki valaha költözött, segített másnak költözni, vagy csak megpróbált összerakott bútorokat átmozgatni egyik szobából a másikba, tudja, hogy ez egy nem csak fizikailag, lelkileg is megterhelő a folyamat. Nehéz összehangolni, hogy ki mikor emeljen, néha nem érteni, miért nem fordul el valami, aminek márpedig el kell fordulnia (segítek: attól, hogy valami szemre átfér, még lehet, hogy valójában nem fér át), és az is megesik, hogy míg az egyik fél húzza a bútort, a másik keze finoman bepréselődik az ajtófélfa és az asztal, szék, kanapé, akármi közé. Közben persze mindenki mindent jobban tud, főleg azok, akik külső szemlélői az eseményeknek, és könnyen előfordulhat, hogy a végére hangosabb üvöltözés alakul ki, mint Monopoly közben. Ezt az élményt próbálja virtuálisan átadni a Moving Out, némi humorral, de mégsem tud olyan izgalmas lenni, mint az ihletadó, ugyancsak a Team17 kiadásában megjelent Overcooked.
Pivot! Pivot!
Persze a két játék csak felületesen hasonlít egymáshoz: a külső, a karakterek terén nagyon könnyű párhuzamot vonni, de maga a játékmenet mégis egészen más. A Moving Outban az a feladatunk, hogy a bútorokat, elektronikai eszközöket (és néha állatokat) a lehető leggyorsabban bepakoljuk a költöztető kocsiba, akármi is legyen ennek az ára. A kisebb dobozokat és tárgyakat egy ember is kényelmesen elcipelheti, a hűtőhöz, kanapéhoz, ágyhoz többen kellenek (kivéve ha egyedül játsszunk, akkor minden könnyebben hurcolható). Dobálhatjuk a cuccokat, már ha azok nem kimondottan törékenyek, kitörhetjük az ablakokat, letéphetjük az ajtókat, a lényeg, hogy minden, amit vinni kell, felkerüljön az autóra. Mivel a fejlesztők is érezték, hogy a koncepció hamar elfárad, előfordul, hogy farmon kell csirkéket és bárányokat összekaparnunk, meg készült olyan pálya is, ami a Froggernek állít emléket.
Legfeljebb négy játékos játszhatja egyszerre, de míg az Overcookednál ez eszméletlen káoszt és szerencsétlenkedést okoz, itt nagyon nehéz bármit is helyrehozhatatlanul elrontani. A hatékonyság fontos, érdemes kiosztani, mit milyen sorrendben és ki cipel, mert ketyeg az óra, és mind a 30 pálya esetében arany, ezüst, valamint bronz értékelést szerezhetünk (extra kihívások teljesítésével pedig további érméket, amik különleges pályákat nyitnak meg); mégis sokkal könnyebb feladat ez, mint amikor egymásra épülnek a folyamatok. A sikerben szerepet játszik, hogy elsőre átférünk-e egy ajtókereten, ami pont olyan széles, mint egy ágy; ez sokkal kevésbé múlik a mi ügyességünkön, mint a szerencsén. A legnagyobb bosszúságot az okozhatja, ha valaki ott rohangál, ahol nem kellene neki, azonban ez is könnyen megoldható - könnyebben, mint amikor nincs elmosogatott tányér, nincsenek felszeletelve a zöldségek, vagy valaki a tűzoltókészülékkel forgolódik, majd bedobja a kész ételt a kukába. Aki tehát Overcookedhoz hasonló élményt vár, csalódni fog.
Mondom, hogy nem fér ki!
A Moving Out ugyanakkor szórakoztató tud lenni, ha megfelelően lőjük be az elvárásainkat. A farmos pályán a kocsiban maradni nem kívánó állatok kergetése, az L-alakú kanapékkal szerencsétlenkedés, vagy az, amikor harmadszorra próbáljuk meg lengetve kihajítani az ágyat a másodikról, de nem sikerül összehangolni az egyébként tényleg nem nehéz mozdulatsort, emlékezetes pillanatokat szülhet. Csak az a fontos, hogy ne egyedül álljunk neki, úgy ugyanis a fejlesztők minden igyekezete ellenére nem tudja ugyanazt az élményt adni, mint akkor, ha akár csak egy valaki is mellénk szegődik. Online mód nincs, de a Share Play és a Steam Remote Play Together segíthet ezen a problémán - szegény xboxosoknak meg marad a magány, vagy a háztartás többi lakójának győzködése.
