Nehéz lenne összeszámolni, pontosan mennyi időt töltöttem el évekkel ezelőtt a Mount & Blade-del, valamint annak különálló kiegészítőjével, a Warbanddel, csak azt tudom, hogy teljesen beszippantott a TaleWorlds Entertainment sorozata. A karakterek nem néztek ki túl élethűen, a mozgásuk is picit suta volt, de még az ilyen és ehhez hasonló hiányosságok sem tudtak komolyabban belerondítani a játékmenet élvezetébe. Aztán bejelentették a folytatást, a Mount & Blade II: Bannerlordot, és nemrég a török csapat végre játszhatóvá tette a kalandot korai hozzáférésen keresztül. Ám a hosszú fejlesztési időszakot elnézve joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy megérte-e ennyit várni.
Volt egyszer egy… Calradia
Elődeihez hasonlóan a Bannerlord is egy akció-RPG és egy szimulátor stratégiai elemekkel feldobott keveréke, amiben megalkotjuk saját hősünket, aztán csak rajtunk áll, milyen döntéseket hozunk meg a dicsőséghez vezető rögös és véres csatákkal teli úton. Kalandozásaink helyszíne Calradia, ahol birodalmak viaskodnak egymással a hatalomért, nagyurak ütköznek meg a csatatereken seregeiket vezetve, az egyszerű népek pedig élik mindennapjaikat és próbálják valahogy átvészelni a vérzivataros időket. A Bannerlord világa rengeteg lehetőséggel kecsegtet, ugyanakkor nem árt óvatosnak lenni, mert nem mindenki bánik majd kedvesen velünk ebben a virtuális homokozóban. Egy rövid bevezetőt követően rögvest fejest is ugrunk a tennivalókba, és elkezdhetünk hírnevet kovácsolni magunknak, valamint fokozatosan felépíteni klánunkat, aminek egyedi nevet és lobogót is adhatunk, ezzel picit még személyesebbé varázsolva az élményt. Eleinte leginkább gyéren felszerelkezett fosztogatók és banditák nehezítik meg az életünket, ám ahogy járjuk a vidéket és megismerjük az erőviszonyokat, hamar rá fogunk jönni arra, hogy a valódi ellenségeink a nemesség tagjai között rejtőznek.
Pályafutásunk kezdetén tehát az a legfontosabb teendőnk, hogy épkézláb harcost faragjunk hősünkből, valamint az sem utolsó szempont, hogy magunk mögött tudjunk egy ütőképes sereget, de legalábbis egy nagyobb brigádot. Toborzás során a legokosabb választás az, ha a városokból és a falvakból gyűjtjük be az újoncokat, viszont ha erre épp nincs lehetőségünk, akkor a fogadókban is találkozhatunk olyan fickókkal, akik szívesen elkísérnek minket az úton. Ha már sokadmagunkkal kószálunk a vidéken, akkor az útonállók legtöbbször egyszerűen elszaladnak, amint meglátnak, így mi nyugodtan koncentrálhatunk a nemesek közötti csetepatéra és persze hírnevünk öregbítésére. Nem egyszerű dolog valakivé válni a játékban, de kezdésként megteszi az, ha elszegődünk zsoldosként a Calradián osztozó birodalmak egyikéhez. Ez azért is kiváló kiindulási pont, mert némi szolgálati idő után valódi vazallusai lehetünk a választott nemzetet irányító vezetőnek, így gyorsan szert tehetünk jó néhány szövetségesre, viszont ellenségre is, hiszen előfordulhat, hogy egy háború kellős közepébe csöppenünk.
Miután már valamennyire berendezkedtünk a játék világában, elkezdhetjük tüzetesebben megvizsgálni, hogy mi mindent is csinálhatunk Calradiában. A falvakba és városokba elutazva például küldetéseket vállalhatunk el, részt vehetünk tornákon, ahol jutalom is vár ránk, ha mi kerülünk ki győztesként, de még kovácsműhelyekben is tevékenykedhetünk, valamint banditákat söpörhetünk ki a búvóhelyeikről. Az egyes termékek árát figyelembe véve szép kis profitra tehetünk szert kereskedéssel, és természetesen rettenthetetlen hadvezérként vonulhatunk csatába seregünk élén, miközben parancsokat ordibálva ütjük-vágjuk az ellenséget a harctéren. A tágas csatamezőkön való vagdalkozás mellett pedig az sem ritka, hogy egy város utcáin küzdünk az életünkért, vagy várostrom közben mászunk fel a falra egy létrán. Még udvarolhatunk is, ami kimondottan fontos része a játéknak, ha komoly klánt szeretnénk magunk körül tudni. Továbbá részt vehetünk választott birodalmunk mindennapi életében is, ugyanis a befolyásunkat felhasználva lehetőségünk nyílik megszavazni különféle törvényeket, és bizonyos esetekben még annak kapcsán is hallathatjuk a hangunkat, hogy ki kapjon meg egy elfoglalt várost vagy várat.
Harcosok földje
A Bannerlord egyik legfontosabb és értelemszerűn legakciódúsabb játékeleme a harc. A legkisebb párbajtól kezdve a legnagyobb ütközetig nagyon sokféle összecsapásban lehet részünk, és ezek többsége bizony meglepően hangulatos. A fejlesztők elég sokat csiszoltak a karakterek mozgásán és a különböző animációkon, így néha tényleg az az érzésünk támadhat, hogy hús-vér emberek bukfenceznek le a lovuk nyergéből egy jól irányzott kardcsapást vagy lándzsadöfést követően. A fülünk mellett elsüvítő nyílvesszők és dárdák sokaságában rohamozni pedig kifejezetten vérpezsdítő élmény.
Szerencsére a harcrendszer működését seperc alatt ki lehet tapasztalni, de olykor kellenek a jó reflexek, ha hárítani szeretnénk egy-egy csapást. Persze az jóval egyszerűbbé teszi a blokkolást, ha pajzsot adunk karakterünk kezébe. Ám feszíthetünk akármilyen csillogó páncélban, vajmi kevés esélyünk van egyedül egy ellenséges sereggel szemben, ezért is szükséges saját csapatot verbuválnunk. Azt tapasztaltam a virtuális csatatéren, hogy egy alacsonyabb létszámú, ám jól képzett és állig felfegyverzett brigád általában simán képes a földbe döngölni egy olyan sereget, amiben kétszer annyian vannak, ám többségük egyszerű regruta. Ezért érdemesebb a minőségre hajtani csapatunk összeállításakor, de persze egy hordányi újonccal is sikert arathatunk néhanapján.
Elég változatos kompánia megalkotására van lehetőségünk így, hiszen sokféle gyalogos, íjász és lovas egységgel találkozunk, attól függően, hogy éppen melyik birodalom területén bandukolunk. Mivel katonáink nem lelketlen gépek, folyamatosan gondoskodnunk kell az ellátásukról, és az sem árt, ha magasan tudjuk tartani a sereg morálját. Okos döntés lehet még a tavernákból a klánunkba fogadni saját névvel és háttérsztorival rendelkező társakat, akiket ízlésünk szerint szerelhetünk fel, továbbá képességeiket is menedzselhetjük. Ezek a karakterek ráadásul nemcsak a csatákban hasznosak, mivel különböző küldetéseket teljesíthetnek helyettünk, sőt bármelyiküket kinevezhetjük például valamelyik kastélyunk kormányzójának.
Félkész királyság
A látottak alapján úgy gondolom, hogy szép jövő elé néz a Mount & Blade II: Bannerlord, ami az egyik legütősebb PC-s (persze benne van a pakliban, hogy később konzolokra is megjelenik) játék lehet, ha a fejlesztők helyre rakják a problémás elemeket. Egy idő után ugyanis valóban kiütköznek a korai hozzáférésből fakadó bugok és hiányosságok, mindebből pedig egyenesen következik, hogy még sok teendő vár a TaleWorlds csapatára. Jelen pillanatban leginkább azoknak érdemes befizetniük a játékra, akik kedvelték a korábbi részeket is, mivel az alapok megmaradtak, csak épp látványosabb formában tálalják nekünk azokat. A játék felépítése pedig kimondottak kedvez a moddereknek, szóval nagy rá az esély, hogy ehhez is születnek majd zseniális rajongói alkotások a későbbiekben.
Hosszasan lehetne még regélni arról, hogy már most mennyi lehetőséget kínál a Bannerlord. Ha a teljes változat még ennél is tartalmasabb lesz, akkor a TaleWorlds fejlesztőinek valószínűleg ismét sikerül a rajongókat hosszú órákra a képernyők elé szegezniük.
