Egyre többen próbálják meglovagolni a Dark Souls széria által gerjesztett hullámokat, de csak nagyon kevés új versenyzőnek jön össze a dolog sikeresen. A Mortal Shell alkotói nem akarják egyetlen pillanatig sem titkolni, honnan merítettek ihletet (játékuk hangulata, a töltőképernyőn elmagyarázott tárgyleírások mind-mind egyértelmű Souls utalások), viszont hatalmas szerencséjükre a szolgai másoláson túl vegyítettek a mixbe pár olyan új és formabontó ötletet, amik egytől egyig remekül működnek. Már most elárulhatom, hogy kifejezetten szórakoztató játék lett a Mortal Shell, de igazán kiváló cím csak akkor válhat belőle, ha esetleg a jövőben kap majd egy jóval vaskosabb és ambiciózusabb folytatást.
Souls alapok, ahogy azt kell
Hivatalosan akció-szerepjátékként definiálja magát a Mortal Shell, de ez a besorolás eléggé csalóka. A játékban ugyanis nincs klasszikus értelemben vett szintlépés, de még felszerelésgyűjtögetés sem. Az alapok a megszokott Souls vonalon mozognak, a legyőzött ellenfelek lelkeknek megfelelő helyi valutával, tarral (ez a nektár rövidítése) jutalmaznak bennünket, halálunk után viszont csúfos kudarcunk helyszínére kell visszabaktatunk, hogy újra megszerezzük az elvesztett tart. Ha ez nem sikerül, akkor elbukjuk az egészet. A tábortüzeknek itt egy maszkos hölgy a megfelelője, de maga a "mentési" funkció nem változott. Támadásaink és a kitérések staminát égetnek, ha ezzel nem gazdálkodunk megfontoltan, akkor pórul fogunk járni. A játék univerzuma a Souls szériához hasonlóan egy pusztulásra ítélt, haldokló világ, a narratívát pedig véletlenül sem rágják a szánkba, apró darabonként kell kicsipegetni a lore morzsáit. A hasonlóságok sora viszont itt nagyjából meg is áll.
Sosem késő megújulni
A Mortal Shell legérdekesebb csavar a karakterfejlesztés tekintetében érhető tetten. Nincs szintlépés, nincsenek kasztok, a játékot egy fura, csupasz, arctalan lénnyel kezdjük el, aki nagyon sérülékeny, egy-két csapás után bárki végez vele. Főhősünk azonban képes rég halott kalandozók testébe belebújni, kvázi megszállni azokat. Összesen négy ilyen test található a játékban, ezek pedig eltérő alaptulajdonságokkal rendelkeznek, valamint különböző (főleg passzív) skilleket oldhatunk fel számukra. Van, akinek több az életereje, de cserébe kevesebb a staminája, másnál épp fordított a helyzet. Mindenki megtalálhatja a saját játékstílusának megfelelő "gazdatestet" annak skilljei és alapértékei függvényében.
Fegyverek terén sem leszünk eleresztve, ebből is összesen négy (plusz egy távolsági hadviselésre alkalmas nyílvető) szerezhető meg, az alap kardon túl mindet egy-egy templomban zsákolhatjuk be, ha leverjük az őket forgató mini-bosst. Az igazán kemény főellenfeleket is ezekben az említett templomokban kínálhatjuk meg pár jól irányzott pofonnal. Nagy kár, hogy a játékvégi utolsó bosson kívül egyik rondaság sem különösebben fantáziadús, nincsenek olyan egyedi trükkjeik, ami zsáner más címeiben egyedivé tették ezeket az ellenfeleket.
A fejlesztők nem lustálkodtak, más területeken kamatoztatták kreativitásukat: amennyiben nullára csökken az életerőnk, első körben még nem halunk meg teljesen. Ilyenkor az arctalan testrabló kizuhan a megszállt tetemből, de maréknyi életerővel még talpra áll. Ekkor lehetőségünk nyílik még gyorsan "visszabújni" az épp elhagyott porhüvelybe, ha pedig ez sikerül, akkor újult lendülettel és feltöltődött életerővel térhetünk vissza a harcba. A második kudarc már valódi halált jelent. Egyébként ilyenkor csak a nálunk lévő tart veszítjük el, létezik azonban a játékban még egy valuta, a glimpse, amit nem bukhatunk el, viszont ez mindig ahhoz a testhez van kötve, amivel megszereztük.
Úgyszintén ötletes megoldás az úgynevezett "harden" képesség, ami a blokkolást váltja ki. Ezt használva karakterünk teste megkeményedik, amennyiben ekkor csapnak meg minket egy ormótlan karddal, akkor a teljes sebzést felfogjuk, ellenfelünk pedig ezzel párhuzamosan megtántorodik - így remek lehetőség nyílik egy ellentámadásra.
Az első pár órában nem lesz könnyű beleszokni a harden helyes használatába. Bevallom, az elején többet estem-keltem, mint mikor először próbáltam ki a legelső Dark Souls játékot. Elég hamar megszerezzük a Tarnished Seal nevezetű pecsétet is, ezzel hárítani lehet a támadásokat, majd siker esetén a resolve névre keresztelt mércénk egy vagy két egységének elégetésével vihetünk be valamiféle pusztító riposztot.
Érdemes még kitérni a familiarity-rendszerre: mikor megtalálunk egy új tárgyat, még fogalmunk sem lesz arról, mire is képes. Használunk kell, ahogy egyre többször igénybe vesszük, így derül fény arra, pontosan mit is tud az adott varázseszköz. Míg az egyik gomba gyógyít minket, addig egy másik fajta kalapos finomság az elején egyszerűen megmérgezi a játékost, meg kell belőle enni párat ahhoz, hogy immár ellenméregként szolgáljon. Izgalmas ízt ad a játékmenetnek az, hogy sosem tudhatjuk, egy új tárgy épp segít vagy hátráltat bennünket, mielőtt próbát tennénk vele.
Fontos aláhúzni, hogy a Mortal Shell tanulási görbéje kellemes, az újfajta mechanikák elsajátítása és megszokása után egyáltalán nem marad idegtépően nehéz a játék, pár fegyverfejlesztés után már vígan galoppoztam át az ellenem felsorakozó seregeken. Egyedül azt bánom, hogy váratlanul gyorsan ért véget mindez.
Többet kérünk, sokkal többet
Kifejezetten bosszantó az a megoldás, hogy mikor átbújunk egy szűk járaton (ilyenből nem kevés akad a játékban), elég hosszú animáció során csodálhatjuk meg azt, amint karakterünk kimászik az üregből. Ekkor viszont maga a játék egy pillanatig sem áll meg, és nem is egyszer jártam már úgy, hogy még át sem vettem az irányítást a főhős felett, máris rátámadtak az ellenfelek, és védhetetlen csapásaikkal megalázták az ekkor még tehetetlen protagonistát.
A Mortal Shell 30 dollárba/euróba, nálunk egészen pontosan konzolon 8 990, az Epic Games Store-ban 10 360 forintba kerül (a Steamre csak 2021-ben érkezik meg). Kifejezetten olcsónak számít tehát, ami remek dolog, a beleszuszakolt tartalom viszont még így is nagyon kevés, ez nem fele, hanem csak töredéke annak, amit bármelyik Dark Souls játék (vagy esetleg egy komolyabb hasonszőrű trónbitorló) kínálni tud. Nagyon remélem viszont, hogy valamikor esetleg érkezik hozzá egy folytatás vagy combosabb kiegészítő, mert az alapötlet remek, az ismert formulát megreformáló pát trükk kifejezetten hatásos.
Apróbb sorjákat kell már csak lecsiszolni, és egy második próbálkozásra kifejezetten emlékezetes játékot is prezentálhat nekünk a Cold Symmetry csapata.
