Nem valószínű, hogy idehaza népes rajongótábora lenne a Monster Truck iparág termékeinek, a tengerentúlon ellenben meglehetősen komoly tömeg imádja a nagy kerekű, erőtől duzzadó gépek viaskodását. Azt azonban vélhetően itthon is elég sokan tudják, hogy a gépészmérnöki és autószerelői szakma mély ismeretére van szükség ahhoz, hogy ezeknek a brutális gépeknek a hajtásláncát, motorját, futóművét, lengéscsillapító rendszerét megfelelően méretezve versenybe szállhassanak a sofőrök. Az átlagpolgár számára egyébként a Monster Truck nagyjából annyiban merül ki, hogy a böhöm nagy jószágok üvöltöző motor mellett ugratnak át buszok felett, vagy éppen jobb sorsra érdemes autókat lapítanak össze, esetleg egy hirtelen manővertől felborulva amolyan géperejű cserebogár módjára fetrengenek a hátukon. Az Off Road játékokban jártas Rainbow Studios úgy gondolta, kicsit tágítja a lehetőségeket, és a rombolás mellett sok egyéb mást is beiktatott a termékbe.
Egy kis szörnyetegtörténelem
Maga a Monster Jam bő két és fél évtizednyi múltra tekint vissza, míg videojátékos megfelelője éppen tíz évvel később, vagyis 2002-ben indult útjára. A sorozat első része felett a Ubisoft bábáskodott, ám ez is kevés volt ahhoz, hogy a Monster Jam: Maximum Destruction erős közepesnél jobban teljesítsen a piacon. Ennek ellenére egy évvel később már érkezett is a Monster 4x4: Masters of Detail, amely szintén egy hangos szó nélkül merült el a középszerűség tengerében, hogy aztán 2008-ban befusson a gyalázatosan szereplő Monster Jam, amit az Activision mint kiadó bizonyára sosem fog sikersztoriként emlegetni. Utána még volt egy-két próbálkozás, de a játékok nemhogy nem ugrották meg a lécet, hanem egyenesen átsétáltak alatta. Értelmes ember ilyenkor azt gondolná, itt az ideje elengedni ezt az egészet, és valami más szakma után nézni. Ám nem így történt. Évekkel később jött a Rainbow Studios; a csapatot leginkább az Mx vs. ATV sorozatból ismerhetik a játékosok, így annyira nem is csoda, hogy valami hasonló tartalommal tömte meg a MJST-t.
A körítés
A játék vette magának a fáradságot, hogy megszerezze a licencet, így a témában jártas felhasználók számos ismert csapattal találkoznak majd, mint például Grave Digger, El Toro Loco, Max-D és még sokan mások, hiszen a versenysorozatban több tucatnyian égetik az üzemanyagot. Igaz, ebből a sok járműből tesztünk alanya csupán 25-öt vonultat fel. Cserébe viszont lényegesen kiterjeszti a Monster Jam fogalmát, hiszen a stadionokból kiviszi a jószágokat a szabadba, ami egyfelől innovatív megoldásnak tekinthető, másrészről viszont elég tájidegenek ezek a vasak a madárcsicsergős erdőkben és zöldellő mezőkön. Ahhoz azonban, hogy mindezt megtapasztaljuk, végig kell haladnunk a tutorialon, ami egészen az elejéről indul, tehát azt mondja: "Nézd, ez itt a gáz, ezzel megy az autó. Ez meg itt a fék, ettől áll meg, de előbb le kell venned a lábad a másik pedálról. Jaj, nagyon ügyes, most figyeld, ez a karika a kormány, ha ebbe az irányba tekered, erre megy, ha abba, akkor meg arra. Ó, hát varázslat, nem igaz?" Szóval a kissé debil evidenciák után elkanyarodunk a lényegi részek felé, ahol megismerjük magának az autónak a különlegességeit, így például azt, hogy ha a falunapon megfáradt őstermelő módjára fetrengünk, járművünkkel az oldalunkon, csak koppra el kell tekernünk a kormányt, lepadlózni a gázt, és néhány földhányós körözgetés múlva már talpon is vagyunk.
Játékmódokból egészen sok áll rendelkezésre, hiszen ott a head-to-head (1 vs. 1), a körversenyek, a leggyorsabb kör futama vagy a rhythm, ami annyit tesz, hogy megfelelően kezelve a gázt a folyamatosan dobbantókkal tömött pályán előrébb végzünk, mint ellenfelünk. Akad még ellenőrzőpont kergetése, amikor a szabadban csak az irány adott, de az, hogy oda miként jutunk el, csupán rajtunk múlik, valamint a free style (szabad őrültködés), a two-wheel skills (ilyenkor két keréken kell ágaskodni a lehető legtöbb ideig) és a timed destruction, melynek keretében megadott idő alatt szükséges a legnagyobb károkat okozni.
Grafikusból kezdő akadt, fizikus nem volt otthon
Egy olyan játéktól, amelyben ekkora monstrumok szerepelnek, az ember elvárná, hogy a fizika is tükrözze a méreteket, de a helyzet sajnos az, hogy nem teszi. A nemzetközi oldalakon sokan panaszkodnak már magára a kormányzásra is, de nálunk a Logitech G29-cel elég szórakoztató volt, és mivel messze nem szimulátor, könnyen kiismerhető, hogy melyik kanyart hogyan kell kezelni. A nagyobb probléma inkább az, hogy egyáltalán nem érezhető, hogy tényleg nagy dögökkel nyomulunk. Az autók úgy viselkednek, mintha gyufásdobozra tennénk régi gyógyszeres üvegek zárókupakját, és nekilöknénk a küszöbnek. Felpattannak, összevissza pörögnek, hihetetlen messzeségekbe repülnek, hogy a kidönthetetlen fákról és reklámtáblákról már ne is beszéljünk. Nincs köszönet abban sem, amikor a pályán hagyott roncsautókat szeretnénk összetaposni, mert teszt közben rögtön az első ilyen próbálkozásnál akkorát borultunk, mint egy NBA-s kosaras. Olyan volt, mintha a hozzánk képest kicsi autó betonból lenne, és meg sem érezné, hogy ráhajtottunk, bár hozzá kell tenni, hogy azért amortizálódott cseppet. Ha már rongálódás, említsük meg, hogy saját verdáinkon is lifeghetnek a lemezek, bár nem túl részletes a sérülésmodell. Lehetne oldalakon keresztül ragozni a dolgot, de zárjuk rövidre annyival, hogy nem szégyen árkád játékot gyártani, ám attól a fizika törvényei még érvényesülhetnének.
Ezzel lendüljünk át a grafikára, amely valamivel több törődést kapott, és ennek köszönhetően autóink egészen pofásan néznek ki. Ugyanakkor megbocsájthatatlan, hogy nem lapul a gumi, nem látni a lengéscsillapítók hihetetlen munkáját, és emiatt eléggé visszafogott az élmény. El kell ismerni, hogy legalább van belső nézet, ugyanakkor a környezet kivitelezésére már nem maradt forrás, így azok olyanok, mintha valami régebbi játék kapott volna némi ráncfelvarrást. A leginkább azonban az üti szíven az embert, hogy első látásra az MJST egy valóban szórakoztató és élményekben gazdag időtöltésnek tűnik, majd ez az érzés gyorsan megkopik, és az egész szakramentum nem lesz más egy unalmas fércműnél, ami pont olyan gyengére sikerült, mint elődei. Ettől függetlenül a rajongóknak azt mondhatjuk, várjanak egy leárazásra, és vegyék meg, de túl nagy tűzijátékra ne számítsanak, mert ahogyan az előző részek, úgy ez sem fog majd kitörölhetetlen nyomot hagyni a játékvilágban.
