Amerikában akad néhány olyan sport, aminek komoly rajongótábora van, idehaza viszont csak egy viszonylag szűk réteg kíváncsi rá. Ilyen például a Nascar, a baseball, az amerikai foci (ami egyébként valóban szórakoztató), a pankráció és a monster truck rendezvények. Utóbbiak is felbukkannak olykor-olykor a videojátékok témakörében, hol jó, hol kevésbé jó (sajnos ebből van több) kivitelben. Legutóbb a 2019-es Monstar Jam Steel Titans próbálta testközelibbé varázsolni az élményt, a Rainbow Studios fejlesztésében.
Igaz, számunkra nem hagyott maradandó emlékeket, de nem azért, mert nem érdekelne ez a fajta szórakoztatás, hanem mert akadtak olyan hibái, amik mellett nem tudtunk elmenni szó nélkül. Alapvető dolgok maradtak ki belőle, amelyek bár önmagukban nem voltak súlyosak, összeadódva rendesen éreztették a hiányukat. És most itt a második rész, ami természetesen szebb, jobb és még többet nyújt, mint elődje. Legalábbis a fejlesztők, és a kiadásért felelős THQ Nordic állítása szerint.
Vidáman a természetben
Ahogyan az első részben, úgy most is megtörténik az a furcsaság, hogy autóink a stadioni környezet helyett kint a szabadban tevékenykednek, ahol legalább annyira tájidegenek, mintha fák sorakoznának egy fedett sportpálya gyepén. Ezt persze nevezhetjük innovációnak is, hiszen akár még jó is kisülhet az olyan kísérletekből, amikor egymásnak látszólag teljesen ellentmondó dolgokat vegyítünk, mint például amikor a Nothing Else Matters felcsendül egy nagyzenekar előadásában. Valami ilyesmi érzetet keltenek a hatalmas kerekű járművek is a mezőn, és a hegyoldalakon. Hozzá kell tenni, hogy ezzel egyébként nincs gond, de akinek nem annyira jön be az autentikus környezet hiánya, annak sem kell legyintve továbblépnie egy másik játékra, hiszen szorítottak azért helyet a Camping World Stadiumnak, az Angel Stadiumnak, a University of Phoenix Stadiumnak, a Mohegan Sun Arenának, a Petco Parknak, valamint a Vivint Smart Home Arenának is.
Mindezek mellett öt különböző hangulatú világban kocsikázhatunk, úgy mint Camp Crushmore, Bark Park, Highlands, Haunted Forest, valamint Wasteland. Azt el kell ismerni, hogy bár a grafika első látásra csak átlagosnak tekinthető, a helyszínek egészen jók, főleg ami a kísértetkastélyt illeti. Ilyenkor érezhető az, hogy tulajdonképpen van értelme elvonatkoztatni ezeknek a szörnyeknek a "természetes élőhelyétől", és olyan közegbe helyezni őket, ahol egyébként semmi keresnivalójuk. Sőt, mindenkinek azt ajánlom, aki az első résszel nem játszott, de ezzel tervezi, hogy lélekben készüljön fel a holnapi megjelenésre azzal, hogy tudatosítja magában, ez nem épp olyan, mint amit a tévében látni.
Játék az élet
Ideje, hogy belecsapjunk a fölszeletelt zöldpaprikából, zsírban pirított vöröshagymából és paradicsomból készült egytálételbe, megnézve, milyen is a Monster Jam Steel Titans 2 mozgás közben. Aki szereti az állandóságot, és ismeri az előző részt, örömmel veszi majd tudomásul, hogy a tutorial ugyanúgy feleslegesen részletes, hiszen azzal kezdődik, hogy adjunk gázt, és menjünk a célig. Holott az irányítás nem bonyolult, tényleg csak néhány dolog van, amit meg kell jegyezni.
Az oktatómód végeztével, amikor már zsong a fejünk a tudástól, nekivághatunk karrierünk építésének, többek között azzal, hogy a természetben felkutatjuk az egyes feladatokat, amik a teljesség igénye nélkül lehetnek 1v1 pályaversenyek, kimondottan rombolásra irányuló tevékenységek, máskor pedig az a cél, hogy a többiek ellenében minél gyorsabban találjuk meg a checkpointokat. A versenyek egyébként viszonylag élvezetesek, és a hangok is jók, az irányítás pedig abszolút árkádos, tehát nem kell attól tartani, hogy a fizika túlságosan kibabrálna velünk. Tulajdonképpen az egész játék olyan, hogy látszik, maga a kiadó sem úgy tekint rá, mint amivel teljes napokon keresztül, hosszú hónapokig játszogat majd a közösség, még annak ellenére sem, hogy a multiplayer lehetősége adott.
Ideje vagyon a fanyalgásnak
Mindamellett, hogy a Monster Jam Steel Titans 2 egyáltalán nem rossz, és immár 38 szörnyeteggel tudjuk a környezetet rombolni, nehezen megbocsátható, hogy a Rainbow Studios nagyjából úgy hagyott szinte mindent, ahogy az első részben megtapasztaltuk. Tehát továbbra is olyan, mintha az autók pillekönnyűek lennének, a gumik pedig még mindig nem hajlandóak semmiféle deformációra. A törésmodell az elődhöz képest mindenképpen fejlődött, de azért az elég mókás, amikor orral nekirongyolunk valaminek, erre elegánsan elrepül a tető. Azt lehet tehát mondani, hogy aki fogékony egy ilyesfajta kis ökörködésre, mindenképpen álljon meg egy pillanatra kipróbálni a játékot, de csak akkor, amikor nem 13.000 forint lesz az ára, hanem mondjuk a fele.
