Míg a Monster Hunter: World egy új éra kezdetét jelöli, addig a Monster Hunter Generations Ultimate az elmúlt korszak zárszava. Akinek van otthon egy PC-je és egy Nintendo Switche (esetleg egy 3DS-e), az egyszerre élheti át mindkettőt. Kezdőként egy biztos: nem a Generations Ultimate-tel érdemes indítani az ismerkedést.
Nem lesz könnyű vadászat
Az annak idején 3DS-re kiadott szerepjáték alapverziója, a Generations célja pont az volt, hogy egy játékba tömörítse a széria legendás ellenségeit, és így ezen keresztül emlékeztessen bennünket az elmúlt évek szörnyhajkurászós kalandjaira. A most Switchre megjelent Ultimate továbbviszi ezt, és rengeteg extra tartalommal, köztük húsz új szörnnyel bővíti a kínálatot. Az így kapott 93 bestia közé keveredett újoncokkal azonban egy jó darabig nem fogunk találkozni, mert mint minden MH rész, ez is egy kifejezetten súlyos, alapjáraton százórás kaland, amely szerény alapokkal indul. Kreálunk egy karaktert, megválasztjuk fegyvere típusát, majd döntünk harci stílusáról. Mind a négy opció más képességeket és lehetőségeket kínál. Az Aerial Style-t használva például egy ügyes ugrással megülhetünk egy arra járó szörnyeteget. Ilyen laza trükkökre azonban csak később lesz lehetőségünk. A falu lakói ugyanis először csupán gombagyűjtéssel, illetve kisebb vadak levágásával bíznak meg. Rengeteg küldetést kell végig csinálni (többször is), hogy szembetalálkozhassunk a játék igazi gonoszaival. A Generations Ultimate éppen ezért ülheti meg azok gyomrát, akik nem szerettek bele halálosan a sorozatra jellemző életérzésbe. Ez a játék ugyanis nem olyan lecsiszolt és átgondolt, mint a World: sokszor fogjuk ugyanazokat a lényeket meggyilkolni ugyanott, unalomig ismert küldetéseket hajkurászva, és több játékmódon keresztül is végigcsináljuk ugyanazt. Erre még rárakódnak az olyan apróságok, mint a töltőképernyők által megszakított pályák vagy a nehezen átlátható menük. Lehet, hogy a Generations Ultimate jóval több tartalmat kínál, mint a World, de ezt csak az fogja élvezni igazán, aki félre tudja tenni az elmúlt generáció korlátozott lehetőségeiből fakadó kényelmetlenségeket.
Tisztességes zárás
Szerencsére az, aki a World után halálos szerelembe esve új kalandok után kutat, a Nintendo újabb platformján kellemesebb körülmények között élvezheti majd a Generations Ultimate-et. A játék ugyanis jelentősen jobban néz ki a kézi konzolos verziónál, másrészt rövid töltési időkkel dolgozik (ami nagyon fontos lesz a harmincadik töltőképernyő után). Az irányítás is sokkal inkább kézre esik Switch Pro vagy Joy-con kontrollerrel, mint a 3DS apró gombjaival, illetve az online lehetőségek is megbízhatóbban működnek. Utóbbi szintén nagyon fontos szempont, mivel a Monster Hunter még mindig csapatban a legszórakoztatóbb. Sajnos kompániánk tagjaival nem tudunk szóban kommunikálni, legalábbis nem a Nintendo segítségével. Sem a konzol, sem a mobilokra elérhető Switch alkalmazás nem támogatja, emiatt külső megoldást kell igénybe vennünk. Ezzel együtt azt is érdemes tudni, hogy nincs osztott képernyős lehetőség. Az, hogy csak úgy csatlakozol a haverodhoz, és segítesz neki a gyilkolásban, kizárólag akkor működik, ha neked is van egy Switched és egy használható karaktered.
Mivel az egész játék a saját avatárod erősítéséről szól, ez annyira nem meglepő, de annak, aki egy laza, beugrós coopjátékot keres, érdemes tudnia, hogy ez nem az. Mindettől függetlenül a Monster Hunter Generations Ultimate Switch-verziója az elbúcsúztatott generáció legjobb és legteljesebb csomagja. A keményvonalas rajongóknak mindenképpen érdemes foglalkozniuk vele. A többiek inkább töltsék le a demót, mielőtt pénzt költenének rá.
