Bő harminc esztendeje, még 1990-ben kápráztatta el a nagyközönséget az első King's Bounty. Jómagam az imádott Amiga 500-ason nyúztam az akkoriban igencsak menőnek számított fantasy stratégiát. Hosszú hónapokon keresztül lekötött a mai szemmel nézve megmosolyogtató grafikával, de annál érdekesebb játékmenettel rendelkező, újszerű játékkategóriát meghonosító alkotás.
Akkor még nem sejtettük, hogy néhány éven belül a King's Bounty átalakul és a későbbiekben Heroes of Might and Magic néven indul el világhódító útjára. Folytatást mindmáig nem kapott a King's Bounty, ellenben 2008-ban bemutatkozott egy spin-off, a rajongók és a szakma elismerését egyaránt kivívó King's Bounty: The Legend. Utóbbihoz DLC készült, de idővel a mennyiség észrevehetően a minőség rovására ment, ezért hosszabb szünet következett. Most azonban a jogokat birtokló 1C Entertainment elérkezettnek látta az időt, hogy új oldalról megközelítve feltámassza a legendás sorozatot.
A király új ruhája
Érthető, hogy miért választja oly sok fejlesztő mostanában az Unreal grafikus motor, de nekik is meg kellene érteniük, hogy bizonyos zsánereknek egyáltalán nem tesz jót a csilivili 3D. A körökre osztott stratégia játékok pont ebbe a kategóriába tartoznak, a szépen megrajzolt 2D-s karakterek simán lenyomják a 3D-s társaikat. Ez főként akkor szembeötlő, ha egy kisebb fejlesztőcsapatról van szó, amelynek korlátozottak az erőforrásai és nem tudják azt a minőséget nyújtani, mint a nagy, grafikusok tucatjait, akár százait foglalkoztató stúdiók.
Az új King's Bounty mindent megtesz annak érdekében, hogy újításaival felhívja magára a figyelmet, de ezek a játékkal töltött néhány óra alatt nem igazán tudtak érvényesülni. Első ránézésre többéves elmaradásban van a hasonló kaliberű játékokhoz képest, ennél sokkal több kell, hogy elkápráztassák a pályafutásukat nem ma kezdő gamereket.
A kamera a TPS-ekben megszokott nézetből mutatja karakterünket, magát a játékot pedig nyitott világba ültették át, melyben tetszés szerint barangolhatunk. Na pont ennek a stílusnak nem hiányzott ez a fajta szabadság, nekem sokkal jobban bejött a régi, felülnézetes megoldás, úgy azonnal átláthattam a teljes játékteret. Ráadásul a szabadság illúziója meglehetősen gyorsan szertefoszlik, a felszedhető tárgyak pedig többnyire olyan kacatok, amelyeket pénzzé tehetünk a kereskedőknél. A befolyt aranyakból vásárolhatunk új csapatokat, ezek segítenek abban, hogy legyőzhessük az utunkba kerülő ellenfeleket.
Harminc év alatt nem nagyon változott a haditerv, az íjászok és mágusok messziről megpuhítják az ellenfeleket, miközben a páncélozott nehézgyalogság gondoskodik róla, hogy hajuk szála se görbüljön. Kezdéskor három karakter közül választhatunk: a harcos és a mágus mellé befért meglepetésként egy harmadik is, akiről egyelőre nem beszélhetünk, de majd a végleges tesztben visszatérünk rá. Ezek a főhősök közvetlenül ugyan nem vesznek részt a csatákban, de varázslatokkal messziről segítik a csapatokat. Ahhoz hogy használni tudjuk a bűvigéket, muszáj fejlődnünk, szintlépéskor pedig a kapott képességpontokat elosztanunk a rokonszenves mágiaágon. A fejlesztők szerint több tucat különféle varázslatot találhatunk vagy tanulhatunk meg, bőven lesz miből válogatnunk a végigjátszás(ok) során.
Harcra fel, győzni kell!
Összecsapás közben már felülnézetből követhetjük nyomon az eseményeket. A játék ezen része mellesleg kimondottan jó lett, ugyanis a harctéren taktikai előnyt élvez, aki elfoglalja a magaslatokat, illetve a tereptárgyak mögött védve vagyunk a távolsági fegyverektől. A térképen előre generált csatamezőkön találkozhatunk ellenfelekkel, így minden hadszíntér egyedi, ezt a játéktervezők elég jól belőtték.
Az egyik nagy újítás a tartalék megjelenése, ami azt jelenti, hogy tetszőleges létszámú hadseregünkből az ütközetek előtt kiválogatjuk az adott helyzethez leginkább passzoló csapatokat. Kezdetben harci kutyákkal, íjászokkal, lándzsásokkal gazdálkodunk, de később olyan egzotikus egységeket is toborozhatunk, mint az élőhalottak vagy éppen a mesterségesen létrehozott gólemek. A csatákat értelemszerűen a lehető legkisebb veszteséggel kell megvívnunk, de akkor sincs túl nagy baj, ha elhullanak a legjobbjaink.
Bármikor toborozhatunk új csapatokat, de az is igaz, hogy az addig összegyűjtött tapasztalati pontok elvesznek. Minden egység két szintet ugorhat, ilyenkor változik a kinézete, erősebbek lesznek a képességei és sokkal ütőképesebbé válik harc közben. A cél az, hogy ezeket a veteránokat megtartsuk mindenáron és csak olyankor vessük be őket, ha egészen biztosak vagyunk a győzelemben.
Eszmények és a valóság
Ahogy haladunk előre a történetben egyre többször állítanak választás elé az NPC-k, akikkel karakterünk TPS-nézetben kommunikál. Döntéseink elméletileg befolyásolják a történetet, ezek a választási lehetőségek határozzák meg, hogy a rend útján haladunk rendíthetetlenül vagy éppen a káosz hatalmát növeljük akaratunkon kívül. Ez a rendszer hatással van a csapataink moráljára is, a rendhez tartozó egységek nagyon rosszul viselik, ha együtt kell harcolniuk élőhalottakkal, mindkét oldal harci értéke erősen leromlik, tehát a csapat összeállításakor ezt is figyelembe kell vennünk.
A King's Bounty 2 érdekes kísértet arra, hogy megújítsa ezt a játékstílust. A Cenega Hungary jóvoltából kipróbálható verzió bizonyos részei kifejezetten tetszettek, másokat ellenben erőltetettnek találtam. A faék egyszerűségű rejtvények kimondottan irritáltak, ezeket néhány kattintással meg lehetett oldani. Remélem, hogy a játék vége felé már ötletesebb megoldásokkal találkozhatunk.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
A karakterek és a hátasok animációja kritikán aluli, másfél hónappal a megjelenés előtt ezt lehetetlen kijavítani, de 2021-ben ilyesminek nem lenne szabad előfordulnia egy teljes árú játékban. Bugokkal érdekes módon nem találkoztam, ez mindenképpen egy nagy piros pont a fejlesztőknek. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a végleges verzió, mert jó lenne visszakapni a régi jó dolgokból néhány morzsát.
