Bevallom őszintén, túlságosan nem sajnálom, hogy véget ér a Minecraft: Story Mode. Persze nyilvánvaló, hogy pusztán üzleti döntések állnak a háttérben, amikor mondjuk a Tales from the Borderlands helyett ezt a szériát erőltetik, ugyanakkor kár, hogy a világ egyik legtehetségesebb kalandjátékíró csapata ilyenekre fecsérli az idejét ahelyett, hogy valami komolyabb témát feszegetne. Mondjuk az is igaz, hogy ha ebben a világban nem tudtak igazán maradandót alkotni (és a többi szériájukkal is beleszaladtak pár pofonba), akkor ki tudja, mit várhatunk tőlük.
Elsőre is megértettem
Az évadzáró például nem tartogatott kifejezetten sok csavart és meglepetést. Jesse és díszes kompániája visszatér, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon az Adminnal, aki az egész évadban megkeserítette az életüket. A csapatnak ezúttal Axel és Olivia is központi részét képezi, ami kifejezetten furcsa, tekintve, hogy miután az első évadban kvázi kulcsfigurák voltak, a másodikban szinte alig találkoztunk velük. Az események viszonylag hamar felpörögnek, így a széria egyik legakciódúsabb epizódjával van dolgunk, ezen a téren pedig kifejezetten jól szerepel az évadzáró. Feltűnnek a korábban megismert alakok és kihívások, de újszerű harci elemekkel is találkozunk, és bár továbbra is a QTE-elemek vannak túlsúlyban, akad néhány szakasz, ahol nem elég ugyanazt a gombot püfölni. A szabadon építkezős részeket és fejtörőket azonban nem vitték túlzásba. Utóbbit ráadásul eléggé bugyutává teszi, hogy öt percig csak arról beszélnek a karakterek, hogy bizony a #krumpli451 lesz a jelszó, és amikor végre eljutunk ahhoz a részhez, ahol ezt fel kellene használni, akkor újabb tíz perc megy el arra, hogy "Ó, itt kell majd használni a jelszót. De mi is volt az? Tényleg, #krumpli451. De vajon hogyan kell beütni a terminálba?" Értem, hogy alapvetően gyerekeknek készült, de könyörgöm, ne nézzük már őket hülyének! Miért nem bízunk abban, hogy a játékos emlékezni fog a kódra, és adunk neki több opciót, amelyből kiválaszthatja a megfelelőt. Aztán ha elakad, akkor persze segítsen neki a játék, de én speciel büszke lettem volna magamra nyolcévesen, hogy megjegyeztem a jelszót, és rájöttem, hogy arra van szükség.
Végre vége. Vagy mégse?
Az akció mellett végre a döntések is nagyobb hangsúlyt kaptak, és még ha előre is láttam, hogy mikor állít majd válaszút elé a játék, néhányszor igencsak elgondolkoztam, hogy merre folytatódjon a kaland. Persze látszatdöntéseket mindig is tartalmaztak a Telltale játékai; de még ha a döntést követő harmadik percben össze is rántja két merőben eltérő választás eredményét a sztori, addig elégedett vagyok, amíg azt érzem, hogy választanom kellett egy fontos kérdésben. Sajnos túl sok ilyenre ez az epizód sem adott lehetőséget, tekintve, hogy még nagyon kényelmes tempóban sem nagyon lehet másfél óránál tovább húzni. Számomra az is furcsa egy kicsit, hogy néha mélyen gyökerező Minecraft mechanikákat húznak elő a kalapból, máskor meg fel sem merül, hogy az adott problémát egy egyszerű építéssel meg lehetne oldani.
Az előző rész tesztjében már felvetettem a DLC vagy egy esetleges folytatás lehetőségét, és a lezárás (vagy legalábbis az egyik befejezés) nagyon jól meg is ágyaz annak, hogy Jesse új világokba jusson el, és új karaktereket ismerjen meg. De azért remélem, hogy hagyják előtte pihenni, mert kezd elfáradni.
