Egészen csodálatos az, amit a Markus Persson, avagy Notch által 2009-ben alapított, majd a Microsoft által 2014-ben felvásárolt és ma már Notch nélkül működő Mojang letett az asztalra az elmúlt másfél évtized során. A sandbox címek egyik, ha nem a legnépszerűbb képviselője, a Minecraft 2011 óta teszi lehetővé, hogy szabadjára engedhessük a fantáziánkat, és hónapokat tölthessünk el csak azzal is, hogy kibányásszuk az egész térképet, megépítjük álmaink házát, vagy éppen elsétálunk a világának végéig.
2015-ben a Telltale Games tett egy kis kitérőt a több epizódból álló Minecraft: Story Mode-dal, amely inkább a történetre fókuszált a határok nélküli kreativitás helyett, majd 2020-tól a Mojang keresett újabb területeket, ahol meghonosíthatta a Minecraft szellemiségét. Így született meg a Minecraft Dungeons, amely az izometrikus nézetű akció-szerepjátékok kedvelőinek figyelmét hivatott felkelteni, és egyfajta bevezetés volt a fiatalok számára, hogy később rácsúszhassanak a Diablóra.
A következő spin-off, a Minecraft Legends ismét csavar egyet az alapkoncepción, és belekóstol a valós idejű stratégiai játékok világába. A játékban eltöltött órák alapján azt gondolom, ez a mellékszál közel sem lesz annyira populáris, mint az alapjáték, viszont megvan a saját hangulata, még változatosabbá teszi a franchise-t, és vadonatúj játékosokat is bevonzhat a meglévő közösség tagjai mellett.
Malacod van
A Minecraft Legends ugyanis már egyetlen húzással fel tudja hívni magára a veterán Minecraft-játékosok figyelmét: a piglinek inváziójának sikerül elérnie, hogy a creeperek, a zombik és a csontvázak ne ellenségként gondoljanak ránk, hanem szövetségesként. Három istenszerű entitás támogatásával vethetjük bele magunkat a megszállók kiebrudalásába, ehhez a drabális feladathoz pedig mindenkinek össze kell fognia, még gólemek segítségére is szükség van.
Tudniillik a portálokon keresztül özönlő piglinek falánksága nem ismer határt, nincs biztonságban tőlük egyetlen falu, bázis vagy zöldellő mező sem. Nappal szövögetik alattomos terveiket, éjjel pedig munkához látnak, és bázist fejlesztenek, új előőrsöket hoznak létre, vagy megtámadják azokat, akik ellen mernek állni nekik. Több típusuk is van különböző erősségekkel és gyengeségekkel, ami nemcsak a változatosság, hanem a bázisaik megközelítése miatt is fontos, de erre később visszatérünk.
Varázslatos átvezetők mesélnek a legfontosabb történésekről, apokaliptikus atmoszféra keveredik a romlatlan világ lágy dallamaival, és minden korábbinál gazdagabb, sokszínűbb biomok keresztezik utunkat, miközben felfedezzük a lehetőségeinket. A játék eleinte még kézenfogva vezet minket végig a legfontosabb funkciókon, aztán többnyire szabadon tevékenykedhetünk: megtanulhatjuk többek között az erőforrások gyors kitermelésének módját, az épületek felhúzásának egyszerű metódusát, a fejlesztések aktiválását, valamint a követőink megidézését és terelgetését is. Aki komplett seregeknek parancsolna, az húzni fogja a száját, mivel egyszerre csak egy kis létszámú csapat felett rendelkezhetünk, amelynek összetételét mi határozhatjuk meg attól függően, hogy mi a cél. Vannak olyan kis lények, amik az épületeket gyepálják gyorsabban, mások a piglinek ellen hatásosabbak, de ugyanúgy akadnak távolsági harcosok és speciális egységek is (mint a felrobbanó creeperek).
A legtöbb stratégiai játékkal ellentétben itt nem egyfajta istenségként kezeljük a világot felülről, hanem afféle halhatatlan hadvezérként, lóháton vetjük bele magunkat az építésbe és harcba, és dallamokat játszva irányíthatjuk a társainkat, vagdalkozhatunk a kardunkkal, húzhatunk fel bármit, ami átmenetileg segíti a szent ügyet.
A Minecraft Legends érezhetően úgy lett megtervezve, hogy minden platform igényeihez megpróbáljon idomulni az irányítás, és ez többnyire sikerült is, ugyanakkor a gyakorlatban több kellemetlenséget is okoz PC-n, egérrel és billentyűzettel. Például ha a csapatból csak az íjászokat szeretnénk magunkkal vinni, akkor külön rá kell szűrnünk a típusukra egy gyorsmenüben, aminek a használata nem kényelmes, pláne a csata hevében, amikor sebes döntésekre van szükség, Ott van az a bosszúság is, hogy a falak felhúzása nehézkes az egérrel, ráadásul néha előfordul az az anomália is, hogy a kurzor méterekkel arrébb lökődik, így kezdhetjük elölről a tervezést. Ezek kontrollerrel komfortosabbak, egyvalami viszont ott is hiányzik: a játék megállításának opciója, amelyet teljesen érthető módon azért nem építettek bele, mivel barátokkal együtt is lehet tolni a kampányt, viszont az igazán megkaphatta volna ezt a hasznos kis funkciót, aki egyedül megy neki, hogy legyen ideje átgondolni a lépéseket.
Itt úgysem jössz át!
Ha többen futunk neki a végigjátszásnak, annak megvan az az előnye, hogy fel tudjuk osztani a feladatokat egymás között, és ez rengeteget segít abban, hogy finomhangoljuk a kampány nehézségét (ezt egyébként lehet állítani is), viszont ha magányosan vállalkozunk a piglinek visszaverésére, az jóval több odafigyelést igényel. A Minecraftban megszokott végtelen szabadság itt korlátok közé kerül, és gyorsan azon találjuk magunkat, hogy egyik feladattól a másikig rohanunk, miközben erőforrások után kajtatva szeretnénk új épülettípusokat kifejleszteni, bővíteni a lehetőségeinket és felfedezni a térkép titkait is (persze megtehetjük azt is, hogy ügyet sem vetünk az aktuális vészjelzésre és inkább megnézzük magunknak a környéket közelebbről, a játék csak jelez, nem kötelez semmire).
Egyedül tehát a Minecraft Legends kampánya nem egy könnyed móka, amit bekapcsolunk, ha van szabad fél óránk, elő kell hívni hozzá a bennünk rejlő stratégát, különösen akkor, amikor a különböző erősségű piglin bázisok letámadására kerül sor: apránként kell felőrölni az ellenséges erőket, amihez okosan, taktikusan kell megválogatni az egységeket és az eszközöket. (Később akár katapultokat és hasonlókat is lehet használni a feladat megkönnyítésére.) Itt jönnek képbe a korábban említett piglintípusok, hiszen míg egyesek kevesebb védelemmel rendelkeznek, viszont rengetegen vannak, addig akadnak olyanok is, akiknél bejutni is hatalmas munka. Minél nagyobb a bázis, annál nagyobb a kihívás, viszont a jutalom mértéke ezzel arányosan nő, a fenyegetettség pedig csökken.
Persze a piglinek nem várják meg, hogy házhoz menjünk a pofonért, rendszeresen portyáznak, ezekben az esetekben pedig fel kell készítenünk a falvakat és a szövetségeseink otthonát, hogy kibírják a hullámokban érkező ostromot. Eleinte még csak fa tornyokkal és fallal védekezhetünk, később aztán a sokkal strapabíróbb kőre cserélhetjük ezeket, és olyan védelmi mechanizmusokat is kifejleszthetünk, mint az a "löveg", ami robbanólövedékkel sebzi és taszítja távolabb a sunyi disznókat. Természetesen nem csak a saját módszereink fejlődnek idővel, a megszállók is tartogatnak meglepetéseket, ezek elhárítása és a támadások visszaverése pedig nagyon izgalmas pillanatokat kínál, akárhányan is veselkedjünk neki.
A bázisépítésnek rendkívül fontos szerepe van a PvP módban is, ahol a játékosoknak két csapatot alkotva kell megvédeniük a saját, és megsemmisíteni az ellenséges főhadiszállást. Ugyanúgy kell kiosztani a feladatokat, mint a kampány során, csak itt még fontosabb az együttműködés és a taktikázás, amit megnehezíthet az, ha idegenekkel futunk neki egy meccsnek (megtehetjük, van matchmaking), mivel csak előre beállított üzenetekkel lehet csevegni, más opció nincs. A nagyobb küzdelmek 4v4-ben zajlanak, de akár egy pajtásunkkal is egymásnak mehetünk 1v1-ben. Ezek kifejezetten arra lettek kitalálva, hogy ha van felesleges 20-40 percünk, akkor megmérettethessük magunkat és társainkat, de az kérdéses, hogy hosszú távon mennyire sikerül fenntartani iránta az érdeklődést.
Nem a levegőbe röfög
A játék szavatosságáról a 18-25 órát ígérő (és a véletlenszerűen generált világ miatt akárhányszor újrajátszható) kampány és a gyors multis meccsek mellett az értékes jutalmakat kínáló havi kihívások és az Elveszett legendák és mítoszok néven futó "minijátékok" is gondoskodnak - az utóbbi esetében már a megjelenéskor elérhető egy játékmód ingyenesen, amiben hullámokban támadnak a piglinek, nekünk pedig minél tovább ki kell tartanunk. A többi a jövőben folyamatosan érkezik majd, szóval mindig lesz mit csinálni majd a játékban. Létezik egyébként piactér is, ahol további újdonságokat, például skineket szerezhetünk be, bár azokért már Minecoinokkal kell fizetnünk, nem vatikáni valutával.
A Minecraft Legends összességében egy nagyon érdekes új irányba indult, biztosan meg fogja találni a maga játékosbázisát, és remélhetőleg nem csupán egy lábjegyzet lesz a franchise történelmében, hiszen számos műfaj van még, amibe belekóstolhatna a Mojang. A széria rajongói biztosan meg fogják találni benne azokat az elemeket, amiket értékelni és élvezni tudnak, és talán még a stratégiai játékok is profitálhatnak abból, ha néhányan a világ legnagyobb közösségéből rákapnak a műfaj ízére. A Minecraft Legends arra is tökéletes lehet, hogy a gyermekekkel megszerettessük az említett zsánert anélkül, hogy túlságosan is nehéz feladat elé állítanánk őket, ketten - vagy többen - ugyanis igazi családi program válhat a piglinek inváziójának megakadályozásából. Couch co-op sajnos nincs, viszont cross-play igen, szóval ha van otthon PC/konzol és mobil, már mehet is a közös kaland. Az pedig, hogy mindezt magyar felirattal élhetjük át, és elérhető a rendkívül kedvező Game Pass szolgáltatásban, csak még hozzáférhetőbbé és megérősebbé teszi a játékot.
