Többször is át kellett küzdenem magamat a tutorialon, hogy élvezhessem végre a játékot. A Mimic Hunterben egyszerűen muszáj időt szánni a legkönnyebbnek tűnő ugrások gyakorlására is, mert a normál nehézségi fokozaton sem lehet büntetlenül átgyalogolni a tüskéken és az ellenségeken. De miről is van szó pontosan? A Mimic Hunter egy 2,5D akció-puzzle-platformer hibrid, amelynek célja könnyűnek tűnik, de nem az: feljutni a torony tetejére. A magyar indie fejlesztőcsapat, az Angry Cat Studios által fejlesztett és kiadott játék sokkal többet tartogat, mint amennyit előre sejtet. Az eredetileg a GameJolt 2017-es Adventure Jam keretein belül két hét alatt összerakott demó annyira megihlette a csapatot, hogy elkezdtek egy terjedelmes történetet építeni köré, majd egyre több ötletet és játékmechanikát pakoltak a játékba, míg végül megszületett a Mimic Hunter.
Nem elég az ugrabugra
A játék alapvetően tehát egy platformer; egyre feljebb és feljebb kell lépkedni egy hatalmas torony külső körfolyosóján. A történet szerint a legendás vadászmestert, Monsieur Ratimousse-t irányítjuk, aki veszélyes kalandra indul a veszélyes világban, hogy megkeresse régi mentorát, Barnabast. Utazásunk során nemcsak a csapdákon kell átevickélni, hanem meg is kell küzdeni a gonosz szörnyekkel, vagyis Mimicekkel, illetve nem utolsósorban rejtvényeket kell megoldanunk a továbbhaladáshoz. Összesen hét különböző tornyot kell legyűrnünk, hogy elérjünk a történet végére, de az út számos érdekességet és meglepetést tartogat.
Hősünk nem véletlenül legendás a játék mondavilágában: kardjával támadni és védekezni is tud, de messziről is képes sebzést kiosztani, valamint varázslattal tudja védeni magát. Szükségünk lesz tehát ügyességre és odafigyelésre, ha meg akarjuk ismerni a Mimic Hunter történetét. Az irányítást ugyanakkor szokni, sőt tanulni kell. Még a tapasztalt platformerjátékosoknak is meggyűlhet a bajuk a legprecízebb időzítésekkel, a megfelelő momentummal és az ugrások, dupla ugrások szögeivel. A fejlesztőknek hála viszont a Tutorial toronyban módunk van gyakorolni az egyes elemeket, hogy tényleg felkészülten vághassunk bele a kalandba, ne pedig az első lépcsőn próbáljuk kitalálni, melyik gomb mit csinál. Erősen ajánlott kontrollert használni, mert billentyűzettel kínkeservesen kivitelezhetőek a tökéletesen időzített mozdulatok. A gombkiosztást kedvünk szerint lehet felosztani, tehát a játék első kihívása nem a torony, hanem az irányítás megtanulása lesz.
Félelem és reszketés a gangokon
Ha ez megtörtént, belevághatunk a történetbe. A sötét és borzongató alapsztorihoz kiválóan passzol a kézzel rajzolt világ, és az aláfestő zene is megadja a hangulatot a Mimic Hunterhez. A stílusból eredően a fizika és az animációk helyenként furcsák és darabosak lehetnek, de ezek nem vesznek el a játék élvezeti értékéből. A hét tornyon keresztül folyó cselekményszál teljes végigjátszása alaphangon öt-tíz órát vesz igénybe attól függően, hogy normál, nehéz vagy veterán nehézségi fokon próbálkozunk. A komplex fizika és játékelemek miatt ez nem speedrunnereknek való játék, hiszen a kihívások teljesítése és a részletgazdag történet adja a Mimic Hunter fő erősségét. A több játékmódnak és a pályaszerkesztőnek (erről bővebben a dobozban) köszönhetően a lehetőségek és a pályák tárháza gyakorlatilag végtelen, így unatkozni a sztorimód legyűrése után sem fogunk - a játék tartalmas szórakozást nyújt azoknak, akik hajlandók időt áldozni az irányítás megismerésére.
