Kétségtelenül a Hatalom Gyűrűi és a hozzájuk kapcsolódó játékelemek voltak a Shadow of Mordor és folytatása, vagyis a Shadow of War legkülönlegesebb összetevői. Most azonban arra vállalkozott a Monolith csapata, hogy egy egész sztorialapú DLC-t húzzanak fel egy olyan főhősre, akinek bizony egyetlen gyűrűje sem akad, így pedig értelemszerűen orkokkal sem fog haverkodni. Furcsa, de talán pont a váltásból fakadó megoldások hozták el az első komolyabb vérfrissítést a sorozatba, ami piszkosul jól áll neki.
A törp, a keletlakó és a homokféreg bemegy a kocsmába
A DLC során az alapjátékban megismert Baranort, az elesett Minas Ithil kapitányát irányítjuk. Főszereplőnk ugyan Haradban született, de egy tehetős gondori család örökbe fogadta. Most viszont pont régi népe felé vezeti a sors, mivel hadsereget akar toborozni, a legjobb zsoldosok pedig a keletlakók közül kerülnek ki. Lithlad, Mordor sivatagos régiója felé veszi hát az irányt. Ez a terület lesz az új játékterünk, ahol Baranor azonnal tanulmányozhatja a helyi fauna barátságosnak semmiképpen sem mondható képviselőit, azokat a homokférgeket, amelyeket még a Dűne sorozat is megirigyelhetne.
Hamar megismerkedünk a kiegészítő kétfontosabb mellékszereplőjével: Torvinnal, az ügyes kezű törppel, valamint Baranor rég nem látott testvérével, aki a zsoldossereg vezére. Torvin gyorsan kisegít minket egy csuklóról kilőhető láncos kampóval, illetve egy összecsukható pajzszsal és egy ejtőernyővel. Ennyi kütyüvel felvértezve mordori Batmannek érezhetjük magunkat: a kampó segítségével a legtávolabbi tornyok tetejére is felránthatjuk Baranort, onnan pedig az ejtőernyővel suhanhatunk át vele az égen. Bár hétköznapi ember, mégis gyorsabban közlekedik felszerelésének hála, mint Talion vagy Eltariel. A törp még pár rajzot is hozzánk vág, amelyek olyan tárgyak rejtekhelyét mutatják meg, amelyekkel fejleszthetjük a csuklópántunkba épített nyílvetőnket és más felszereléseinket. Ezekhez semmiféle további útmutatót nem kapunk, így tényleg izgalmas keresgélés vár ránk.
Aranyért vett pengék
Baranor bátyja, Serka a sztoriküldetéseket kíséri végig, illetve az ő kompániájából bérelhetünk fel harcosokat. Bizony, mivel gyűrű nélkül orkokat sem hajthatunk az uralmunk alá, a DLC-ben a szépen csengő aranyat kell segítségül hívni. A felbérelt fegyverforgatókat testőrként magunk mellé vehetjük, vagy az elfoglalt őrhelyek védelmét is rájuk lehet bízni. A
The Blade of Galadriel kiegészítőből nagyon hiányzott a remek nemezisrendszer, itt azonban sikerült úgy adaptálni, hogy kifogástalanul működjön, mégis illeszkedjen a megváltozott helyzethez.
Új páncélokat és fegyvereket ugyan nem fogunk találni, de e területen is egy ügyes újítást vezettek be: cserélhető felszerelések helyett olyan kiegészítőket találunk, amelyeket beépíthetünk páncéldarabjainkba és fegyvereinkbe, ezáltal javulnak az alaptulajdonságaik, vagy extra képességeket kapnak.
Pont megkedvelnéd, erre vége lesz
Sajnos a nagyjából két és fél órás játékidő annyira volt csak elég, hogy teljesen berántson az új rendszer, amelyben már
a halálnak is tétje van, ugyanis Baranor nem támad fel, bukása következtében pedig elveszíti az összes, korábban megszerzett csatlósát és az elfoglalt őrhelyeket is. Az életerő visszaszerzésére ráadásul csak gyógyitalok használhatók. Kezdetben kifejezetten embert próbáló túlélni Lithlad sivatagában, de a megszerzett képességekkel gyorsan a helyi csúcsragadozóvá válunk. Túlságosan is gyorsan; jobban élveztem a DLC első óráját, amikor nehéznek tűnt a feladat. Pár idegesítő bug még borzolta az idegeimet, de mindet összevetve bátran kijelentem, hogy Baranor játékmenete akár egy teljes értékű epizódot is elvinne a hátán. Ehhez már csak egy rendes történetet kellene kanyarítani neki, mert a The
Desolation of Mordor sztorija minden volt, csak maradandó nem.
