Galadriel úrnő titkos harcosnője már a Middle-earth: Shadow of Warban is érdekes karakter volt, így cseppet sem meglepő, hogy a játék első komoly bővítményét is köré építette fel a Monolith csapata. A The Blade of Galadriel DLC nagyjából ott indul, ahol az alapjátékban utoljára láthattuk a tünde főhősnőt. Akik végigjátszották már a Shadow of Wart, azok pontosan tudják, hogy ez nem éppen a lehető legvidámabb szituáció, de Lothlórien királynője gyorsan csavar egy kicsit a dolgokon. Barad-dúr tornyában történt, ami történt, Galadriel új küldetéssel bízza meg Eltarielt, ehhez pedig fontos segítséget is nyújt.
Mindig a fénybe nézz
Ezúttal tehát nem Taliont irányítjuk, hanem Eltariel útját fogjuk egyengetni ebben az egyébként kínosan rövid kalandban. Az elf hölgy legfontosabb fegyvere Galadriel előbb említett adománya lesz, a varázserejű fény, ami pillanatok alatt képes az orkokat semmivé foszlatni, de lidércek ellen is elég hatásos eszköz. Picit talán már túlzottan is erős ez a képesség, rövid idő alatt egész csapatnyi orkot elporlaszthatunk vele. Mellette ráadásul Eltariel még könnyedén aktiválhatja regenerációs tudományát is, így tényleg alaposan el kell baltáznunk a dolgokat ahhoz, hogy kifektessenek bennünket. Ezeken felül körülbelül azzal az arzenállal rendelkezünk, mint Talion.
Szóval kaptunk egy-két érdekesnek tűnő, de faék egyszerűségű új képességet. Mit kellett feláldozni cserébe? Nos, nagyjából mindent, ami a Shadow of Wart izgalmassá tette. Érthető, hogy a Monolith emberei nem akartak egy egész új nemezis-rendszert kidolgozni, de most gyakorlatilag úgy néz ki a dolog, hogy teljes mértékben kukázták is az egészet - halál után például nem egy új lehetőség, hanem a mentés visszatöltése következik. Eltariel bár képes lenne rá (ki lehet találni, milyen eszköz került a birtokába), mégsem hajtja elméjének uralma alá az orkokat. Ő inkább elbeszélget velük, meggyőzi őket, és az arra érdemesekkel köt ideiglenes szövetséget. A mellénk szegődő orkok valóban izgalmas és sokszínű karakterek, éppen ezért nagy kár, hogy alig foglalkozik velük a játék. Nem küldhetjük őket küldetésekre, sem ostromokra, és várvédelmi feladatokat sem láthatnak el.
Lidérces órák
Mit fogunk mégis csinálni a DLC pár órája alatt? Bizonyos orkokkal szövetséget kötünk, másokat feldarabolunk, páncélszetteket gyűjtögetünk (amik küllemük tekintetében csak színükben különböznek, ez ismét egy csúnya fekete pont), és próbálunk leszámolni a nazgûlokkal, akik képviseletében ezúttal két ikerhölgy érkezik. Én mondjuk nem tudtam, hogy a szebbik nem képviselői is jelen vannak a gyűrűlidércek között, de legalább ez is kiderült - vagy a Monolith így gondolta jónak. Bár az ő háttértörténetük még egészen érdekesnek is mondható.
Maga a harcrendszer továbbra is hibátlan, de csak ez nem fogja elvinni a hátán a The Blade of Galadriel DLC-t. A történettel nincsenek komoly gondok (feltéve, ha nem fekszi meg a gyomrunkat az, hogy mostanában minden sztorit DLC-ben zárnak le tisztességesen), de világosan látszik, hogy nemezis-rendszer nélkül nem kerek egész ez a recept. Még akár így is meg lehetett volna oldani a dolgot, ha ennek fényében sokkal több energiát fektetnek az új orkokba, és nem merül ki a szerepük annyiban, hogy mellénk állnak, majd a végső nagy csatában beállnak pofozózsáknak. Szomorú vagyok azért, mert a fejlesztők most is a könnyebb utat választották. Persze ez nem lepi meg azokat, akik végigszenvedték a Shadow of War botrányosan unalmas utolsó fejezetét.
