Senki nem hitt benne, hogy a Nintendo által sokáig hanyagolt Metroid-szériába majd pont Texasban lehelnek új életet - és főleg nem úgy, hogy a projektből látványosan kivonta magát a sorozat legfőbb kreatív alakja, Yoshio Sakamoto. Ma már persze nyilvánvaló, hogy akkor a Retro egy igazi kreatív központ volt, és hogy a véletlen a lehető legjobb csapatot hozta össze arra, hogy nem csak felújítsák, de egyben meg is újítsák a korábban csak 2D-ben bizonyító Metroidot, és a világ minden ellenkezése ellenére átrángassák azt a harmadik dimenzióba. A végül 2002-ben megjelent Metroid Prime egy csapásra elhallgattatott mindenkit - a belső nézetet használó, de FPS-nek még a sok lövöldözés ellenére sem nevezhető játék hangulata, játékmenete, látványvilága és zenéje - istenem, a zenéje! - is olyan közel volt a tökéleteshez, amennyire az csak lehetséges.
Bő két évtized telt el azóta, hogy először irányíthattuk Samus Aran űrkalandort a Tallon IV bolygó felszínén, és a játék erényei oly sok, korlátozott szavatosságú programmal szemben alig-alig koptak meg. Persze, szebb játékok nyilván jelentek meg azóta, de a Metroid Prime különleges élményét ez nem nagyon befolyásolta, így összhatás terén felülmúlnia nem sok programnak sikerült - véleményem szerint még a két folytatásnak sem.
Váltsunk Switch-re
Hosszú évek óta hallani egyre megbízhatóbb forrásokból a híresztelést, miszerint a Nintendo dolgozik a Wii-re egyszer már átportolt játék switches kiadásán is. Bár a kiotói cég titkait az átlagnál sokkal nehezebb kifürkészni, mivel az új kiadás megint csak Amerikában készült (a Retro mellett az Iron Galaxy dolgozott rajta), a szivárgás elkerülhetetlen volt. Igaz, az már az egész világot meglepte, hogy a legutóbbi Nintendo Direct során a Nintendo nem szimplán bemutatta az új verziót a világnak, de azonnal ki is adta azt.
És micsoda meglepetés volt ez: nem szimplán egy portot kaptunk, és nem is csak picit élesebb textúrákat tartalmaz a "Remastered" állapot, hanem egy grafikai szempontból a nulláról újraépített, technikailag teljességgel felfrissült verziót. Bár a pályák alapvető geometriája, a szörnyek és fegyverek viselkedése, a játék működése mit sem változott, a grafika mindenestül megújult, nagyjából olyan igényes hozzáállással, mint amit a Bluepoint-féle remake-ekben - Shadow of the Colossus, Demons' Souls - láthattunk korábban. És persze a játszhatóság terén is kaptunk kisebb modernizálásokat: a kezelésre például négy eltérő rendszert dolgoztak ki a fejlesztők, így van hagyományos FPS-kontroll, de akár a mozgásérzékelőkre is rábízhatjuk magunkat.
Én a modern irányítási metódust találtam a legjobbnak, legsimábbnak - igaz, ez érezhetően könnyebbé tette a játékot annál, mint ami az emlékeimben élt. Így sokkal jobban lehet manőverezni, összefűzni az akrobatikus ugrásokat, és irányítani a gömböccé sűrűsödött főszereplőt - kihívás persze a ravasz, sokszor csak trükközve legyőzhető ellenfelek és az igen komplex térképek és akrobatikus feladatok miatt így is van, szóval ez inkább örömömre szolgált.
Metroid? Prime?!
Eddig tisztáztuk, hogy a Metroid Prime milyen jó volt régen, és hogy mennyire működik ma is - de a nagy lelkendezés közepette muszáj kitérni arra is, hogy mi is ez a játék, és mitől is olyan jó. Ha máshonnan nem is, de a metroidvania műfaj emlegetése nyomán valószínűleg mindenki hallott már a sorozatról, amelynek indítója ugyan nem az első játék volt, amely remekül megtervezett térképek, illetve az egyre újabb területeket megnyitó képességek kombinációjára épített, de az első volt, amely ezt nagyszerűen átgondolva, kiválóan játszható formában tette. Aztán a második konzolos rész, a Super Metroid csak még jobbá vált, olyannyira, hogy saját műfajjá nemesedett, és még ma is fejlesztők százait inspirálja.
A Metroid Prime, hiába néz ki másként, pontosan ugyanezt a lassabb, nem a harcra, hanem a felfedezésre koncentráló játékmenetet követi, mint a Super Metroid. Ezúttal a számunkra ismeretlen Tallon IV bolygón zajlanak az események, amelynek idegen flórája és faunája mellett a régvolt Chozo faj hátrahagyott emlékeit, illetve az űrkalózok (ez itt nem egy foglalkozás, hanem egy faj neve) modern kutatóbázisait fedezi fel a narancsszín páncélban lakó főszereplő.
És ez nem is túlzás: bár a páncél részét képező kéziágyút is sűrűn fogjuk kisebb-nagyobb vadak semlegesítésére használni, itt szinte platformjátékokhoz mérhető mennyiségű ugrálásra leszünk rákényszerülve, ráadásul erőteljes kalandjáték-elemek is akadnak. No nem tárgyhasználat vagy párbeszédek képében - a hangulat egyik jelentős faktora, hogy Samus mennyire egyedül van -, hanem a sisakunkba épített vizorokat használva. Eleinte csak beszkennelhetjük az ellenfeleket (a legyőzésükhöz szükséges tippekért), a gépezeteket (ezzel indíthatjuk be őket) és egy csomó mást is a Chozo romoktól az űrkalózok titkaiig bezárólag, de később a hőmérsékleti különbségeket vagy az elektromágneses látványt mutató vizorokat is be kell vetnünk, például a láthatatlan lények, vagy a falak által takart vezetékek szemmel követéséhez.
You are the Chozo one!
A felfedezés tényleg nagyszerű élményt ad: a Tallon IV egyszerre ismerős és teljesen idegen, és minden újabb zóna meglepetések tucatjait kínálja. Néhol Samus gömb-formájával kell összetett logikai-ügyességi feladatokat megoldani, máskor egy hatalmas főellenfelet kell két vállra fektetni, de az is megesik, hogy platformjátékos ugrásokat kell összefűzni vagy automata biztonsági berendezések elől kell bujkálni. És ott vannak a legjobb pillanatok: amikor egy-egy új területre érve megállunk ámuldozni és nézelődni - és amikor a Phenandra Drifts hóförgetegei között megszólal AZ a zene, az ember lelke belesajdul, hogy milyen nagyszerűen megalkotott játék is ez.
Ha a Metroid Dread a folyamatos száguldásról szólt, menekülésről és üldözésről, az állandóan 110%-os tempóról és a vadabbnál vadabb harcokról, a Metroid Prime ennek ellentéte. Itt a felfedezés öröme visz előre, a "termek" figyelmes átnézése, az ősi információk és modern titkok begyűjtése, és persze ezek felhasználása a fejtörők és harcok során. Egyszerű, de bejáratott, kiválóan működő fejlődési rendszer segít új és új helyszíneket megnyitni még a korábbi régiókban is - elvégre mi mást is várnánk el egy metroidvania-alapítótól? Ahhoz képest, hogy egyszeri, megismételhetetlen csoda volt, az első Metroid Prime másodszorra is hiánypótló, nagyszerű alkotás.
