A Metro Exodus végén a Moszkvából megszökött hősök békére leltek a Bajkál tó partján. Nem mindenki volt azonban elégedett a tiszta vízzel, a termékeny földdel és a sugárzásmentes környezettel. A csapat amerikai tagja nem találta helyét az új Édenben, ezért a fejébe vette, hogy visszatér az észak-amerikai kontinensre és megkeresi apját, akit 20 éve látott utoljára. Most abba ne menjünk bele, hogy mennyi esély van arra, hogy az atomkatasztrófát követő kaotikus évtizedeket túlélje az öreg, a lényeg az, hogy egy rozzant kisbusszal elindul Sam keletre, hogy Vlagyivosztok kikötőjén keresztül fuvart találjon San Diegoba.
Szia uram, hol az urán?
Vlagyivosztok külvárosában kapcsolódunk be a történetbe, itt derül ki, hogy a várost szerencsésen elkerülték az atomtöltetek, így nincs sugárveszély. Sajnos az atomcsapásokat követő tengerrengések már nem voltak ennyire kíméletesek, a település nagy része víz alatt áll és kizárólag motorcsónakkal lehet közlekedni benne. Hasonló környezethez már volt szerencsénk az alapjátékban is, ott a tavaszi áradások miatt víz alá került faluban kalandozhattunk, de itt egy kicsit nagyobb terület lett a játszóterünk. Hasonlóan az Exodusban megtapasztalthoz, itt is jól hozza a játék a szabadság illúzióját, de ez ne tévesszen meg senkit, a fejlesztők ezúttal is megtalálták a módját, hogy miként korlátozzanak a szabad mozgásban. Nem lehet csak úgy tetszés szerint eljutni bárhová, mint egy igazi nyitott világú játékban. Sam rögtön a sztori elején találkozik két igen érdekes karakterrel. Az egyik egy öreg kapitány, aki a háborúban a flotta egyik legmodernebb atom-tengeralattjáróját vezette, de volt annyi esze, hogy ne lője ki a tölteteket. A másik oldalt egy mindenre elszánt fegyverkereskedő képviseli, aki modern kalózként szeretné uralni a tengerparti városokat ezzel a pusztító fegyverrel. A gond csak az, hogy a reaktort meghajtó üzemanyag eltűnt, a kapitány jó alaposan elrejtette a modern kor kalózai elől. Tom, a fegyverkereskedő minket bíz meg azzal, hogy beszéljük rá a kapitányt az uránrudak átadására, cserébe kapunk egy fuvart San Diego kikötőjébe.
Új hely, régi élmény
A Sam's Story DLC körülbelül nyolc óra alatt végigjátszható normál nehézségi fokozaton. A fejlesztők ismét odatették magukat, a lepusztult város zseniális, minden apró részlet a helyén van. Viszont túl sok újdonság sajnos nem került be, főként a régi elemekből építkezett a csapat. Fegyverből mindössze két újat kapunk, egy félautomata pisztolyt és egy gyújtólövedékek kilövésére alkalmas gépkarabélyt. Ezeket tetszés szerint tovább tudjuk fejleszteni a városban talált egyedi alkatrészek segítségével. Lesz még egy új karkütyünk, ami sípol a használható tárgyak és az aknák közelében, de azért ettől nem estünk hasra. A lopakodás, hasonlóan az alapjátékhoz, most is kifizetődő, sok lőszert megspórolhatunk azzal, ha csendben intézzük el a banditákat és puskatussal verjük szét a mutánsok koponyáját. Kár, hogy nem kényeztettek el bennünket új ellenfelekkel sem a fejlesztők, a szokásos radioaktív szörnyek mellett mindössze egy óriásira nőtt denevérrel kellett megküzdenem a kiegészítő egyik bossharcának keretében.
Mindezzel együtt a Metro Exodus második bővítménye majdnem hibátlan befejezése egy nagyszerű játéknak. Kiváló karakterek, jól megírt történet, kellő izgalom és szemet gyönyörködtető grafika jellemzik a 4A Games alkotását. Persze vannak hibák is: a szinkron az alapjáték óta problémás, nagyon lassan tölt be a pálya, továbbá az ellenfelek mesterséges intelligenciája is csapnivaló néha. Ennek ellenére ajánlom azoknak akik élvezték a tavalyi év egyik legjobb FPS-ét, de egy leárazásnál az eddig távol maradók is tehetnek vele egy próbát. Pláne most, hogy már Steamen is elérhető.
