Vagy legalábbis ámulva-bámulva néztük a sci-fikben – de úgy tűnik, japán mérnökök és tudósok megvalósították azt, ami eddig az emberek számára teljesen elképzelhetetlen volt: létrehozták a megérinthető hologrammot, ami teljes interaktivitása mellett még kicsi késésekkel reagál ugyan, a pontosságán is van mit csiszolni, de működőképes és továbbfejleszthető.
Az eddigi hologram-kísérletek és próbálkozások maximuma eddig annyi volt, hogy három dimenzós látható, kivetített képeket produkáltak különböző céleszközökkel, ám Sinoda Hirojuki professzor csapatával egyetemben átlépte az eddigi korlátokat. A tokiói műszaki egyetem kutatóival együtt egy olyan, ultrahangok és mozgásérzékelőkre támaszkodó fejlesztést hozott létre, amelyek olyan hologramok megvalósítására alkalmasak, amelyek reagálnak érintésünkre, illetve szimulálják azt is, mintha kemény tárgyat fognánk meg.
A hologramok először a múlt században kerültek terítékre, nevezetesen akkor, amikor Gábor Dénes feltalálta a negyvenes években. Ezek széles körben terjedtek el világszerte, alapvetően biztonsági matricák, jelzések, szuvenirek gyártásánál alkalmazták mindezidáig. Most, hogy a fejlettségi szint következő kapuit döngeti a holográfia fejlődése, jelentős sikereket könyvekhet majd el az adatmentés, és a szórakoztatóipar területén is.
A teljesen interaktív hologram technológiája viszonylag egyszerű alapokra épül: egy Nintendo Wii konzol mozgásérzékelőivel modellezi le a felhasználó mozdulatait, s ha a vezérlőegységbe integrált szoftver úgy érzékeli, hogy hozzáérne a hologramhoz, ultrahang-stimulációval hat vissza a kezére – ez modellezi le az érintésérzetet.
Mivel említettük a rendszer interaktivitását, ezért nem meglepő az sem, hogy a hologram teljes kivetítéssel reagál az alany mozdulataira – például a demonstráció egyik mérnöke egy kis elefánt-hologramot dobál a levegőbe tenyeréből a felvételeken.
