Abszolút érthető, miért nem őriznek kedves emlékeket az emberek a 2020 augusztusában megjelent Marvel's Avengers kapcsán, mégis kissé túlzás volt az a verbális ütlegelés, amit bejelentésekor kapott a Marvel's Guardians of the Galaxy. Világos, hogy mindkét játék kiadója a Square Enix, de az már rögvest fals megállapítás volt, miszerint mindkét címért az Eidos-Montréal felelős, hiszen az Avengers játék elsődleges fejlesztője a Crystal Dynamics volt, a kanadai csapat csak besegített nekik.
Már csak azért sem állta meg a helyét a párhuzam a két játék között, mert a Guardians of the Galaxyről gyakorlatilag a nulladik pillanattól azt kommunikálták az illetékesek, hogy egy mikrotranzakcióktól mentes, teljesen lineáris, történetközpontú kalandot kapunk, melyhez még DLC-k sincsenek betervezve. Ez szöges ellentéte mindannak, amit az Avengers képvisel. És többek között ezért is lett annyira jó a Galaxis Őrzőinek legújabb őrületes űrmeséje. Persze önmagában is éppen elég erényt tud megvillantani a Guardians of the Galaxy, amit simán oda lehet állítani a 2018-as Spider-Man mellé, ha az utóbbi évek messze legjobb Marvel-adaptációit keresi az ember.
Imádnivaló S-fejek
A Guardians of the Galaxy pontosan azt nyújtja, amit előzetesen ígért: 16 fejezeten, vagyis nagyjából 15 órán keresztül Peter Quillt, azaz Űrlordot fogjuk irányítani, négy társa pedig A galaxis őrzői mozifilmekből megismert kvartett lesz, vagyis Gamora, Drax, Groot és Mordály. Hamar elkezdhet azonban pillázni az, aki a Marvel filmes univerzumának karaktereit akarja viszontlátni a játékban, hőseink pedig nem csak küllemükben térnek el a mozivásznon megismert és megszeretett másaiktól. Ezek a szereplők a képregényekből építkeznek, személyiségük sokkal inkább a füzetekben bemutatott csapattagokhoz passzol. Ami egyébként annak fényében nem is csoda, hogy bár a játék vezető írója Mary DeMarle volt, azért az alkotók kikérték annak Dan Abnettnek a véleményét is, akiknek a Galaxis Őrzői csapat 2008-as képregényes újragondolását is köszönhettük, gyakorlatilag ő álmodta meg anno azt a formációt, amit később az MCU filmjeiben is adaptáltak.
Először Űrlord származása kapcsán fog kibukni a hatalmas eltérés a Marvel Comics kiadványai és a Marvel Studios mozifilmjei között, hiszen míg a filmekben Ego, az élő bolygó Peter Quill apja, addig a képregényekben egészen más felmenőkkel rendelkezik, ez pedig fontos is lesz egyedi fegyverei kapcsán. Ezen a ponton viszont meg is állnánk a sztori mélyebb taglalásával, érjétek be az alapokkal: a Galaxis Őrzői egy hatalmas kozmikus háború után próbálnak boldogulni a világűrben, azonban egyik kalamajkából a másikba keverednek, mígnem ismételten rájuk hárul a világ megmentésének feladata, mivel egy új hatalom épp igába akarja hajtani az egész univerzumot.
Sablonos képregényes maszlagnak tűnik? Első hallásra persze, de jelen esetben az írói gárda bámulatosan remek munkát tett le az asztalra. A Guardians of the Galaxy sztorija fordulatos, izgalmas, a humor a helyén van, a nagy nevetések közé pedig úgy sikerült beilleszteni az érzelmesebb pillanatokat, hogy egyszer se lógjon ki az a bizonyos lóláb. Az ember egyszerűen azon kapja magát, hogy teljesen beszippantotta a történet, jókat nevet a a döbbenetesen jól és változatosan megírt dialógusokon, sutyiban elmorzsol egy könnycseppet a megható részeknél, és közben 200 százalékos fordulatszámmal darálja a játékot, halad előre a kalanddal. Mi más lenne a feladata egy dedikáltan single-player akció-kalandjátéknak, ha nem ez? A képregényrajongók számos kikacsintásnak örvendezhetnek egyébként, fel fog bukkanni sok olyan szereplő, aki ismerős lehet a füzetekből, a fan service-ről sem feledkeztek tehát meg a fejlesztők. Nem csak a füzetek olvasóinak kedveskednek: bárki, aki a '80-as években volt gyerek, nosztalgiamámort fog kapni Peter Quill gyerekszobájából, melyben ott figyel a polcon például az Ian Livingstone-féle, Halállabirintus című Kaland Játék Kockázat könyv is sok más relikvia társaságában. Livingstone az Eidos-Montréal elődének számító Eidos Interactive vezetője volt, ettől is annyira tűpontos ez a főhajtás.
A harc csodás káosza
Egy jó történet azonban édeskevés, ha nem társul hozzá élvezetes játékmenet. Az első videók alapján nem volt egyszerű összerakni, egészen pontosan hogyan is épül majd fel a Guardians of the Galaxy harcrendszere, de a később közzétett fejlesztői naplók azért már egész szépen elmagyarázták a részleteket. Igaz, hogy mi csak Űrlordot irányíthatjuk konkrétan, de négy társunk (vagy időként közülük páran) ott lesznek mellettünk, ők is kiveszik a részüket az összecsapásokból. Harc közben utasításokat adhatunk nekik, ami annyit tesz, hogy elsüttethetjük velük három plusz egy extra képességük valamelyikét. Mind egy ilyen skillel indulnak, később oldható fel két még erősebb támadás, illetve a történet egy bizonyos pontján automatikusan megkapják a negyedik, végső kunsztot. Ezek a képességek karakterenként változnak. Groot elsősorban az ellenfelek lekötözésében jeleskedik, Drax tombolva veti rá magát a rosszfiúkra, Gamora pontos kardcsapásokkal operál, Mordály pedig területre ható gránátokat dobál, vagy ormótlan fegyvereket kap elő. Eltérő jártasságaikat a fejtörők megoldására, akadályok leküzdésére is használnunk kell, ezek persze nem igényelnek elképesztő nagy agymunkát, Űrlord sisakjának aktiválásával pedig konkrétan látni is fogjuk azokat a tereptárgyakat, melyekkel interakcióba lehet lépni.
Nekünk magunknak, tehát Űrlordnak is megvannak saját elsüthető képességeink, de mi mindezeken felül még gyűjtögethető alapanyagokból is feloldhatunk további módosítókat az űrhajónkon található, vagy világszerte elszórt munkaasztalokon, illetve a korábban említett fegyverünkön is folyamatosan nyílnak majd meg az elemi erőkkel bíró extra támadások. Ezekkel okosan kell sáfárkodni, és érdemes figyelni, mely ellenfelek milyen elemi sebzésre érzékenyek, kit kell lefagyasztani vagy épp árammal megcsapni, kit kell a szél erejével magunkhoz rántani, vagy esetleg lángra lobbantani. Ha ezekre nem ügyelünk, akkor könnyedén a padlón találhatjuk magunkat.
Legyen tánc
Ha elég jól teljesítünk, vagyis elég változatos a harctéri performanszunk, akkor lehetőségünk nyílik Űrlord ultimate képességét is elpattintani. Hősünk ekkor magasba emeli klasszikus walkmanjét, majd gyorsan odaszaladnak hozzá társai. A pajtások pár bővített mondatban elregélik, mit gondolnak épp a csata állásáról, nekünk pedig a két felkínált válaszlehetőségből kell arra böknünk, ami megfelelően reflektál erre, és tényleg növelni tudja a harci morált. Ha sikerrel járunk, akkor rövid ideig bármennyiszer aktiválhatjuk a csapattagok skilljeit, melyek amúgy időlimithez vannak kötve. Így csalhatók elő a játék legnagyobb mészárlásai, melyekhez megfelelő zene is dukál, azonnal valami veretős trackre kapcsol a virtuális DJ. A Marvel's Guardians of the Galaxy zenéi is megérnének egy külön dicshimnuszt, igazán masszív setlistet pakoltak ugyanis össze, melyről nem hiányoznak olyan legendás előadók sem, mint az Iron Maiden, a Mötley Crüe, a KISS, a Soft Cell, a Twisted Sister, a Frankie Goes To Hollywood, Billy Idol vagy épp Rick Astley.
Vizualitás terén sem ad okot a panaszra a Guardians of the Galaxy, sőt kifejezetten jól néz ki a játék, különösen a szereplők arcát lehet kiemelni, bőven átlagon felülire sikeredtek. Végtelenül színes világokat járhatunk be, az ellenfelek is ehhez az űrbéli nagy kulimászhoz illeszkednek, sok közöttük a tarka, amorf kreatúra. A karakterek és a helyszínek részletesen kidolgozottak, a művészeti vezető pedig valamiféle bónuszt mindenképpen érdemelne majd az év végén, mert ebből a fura mixből sikerült egy konzisztens egészet alkotnia, ami nem kis teljesítmény.
Űrbéli buktatók
Bármennyire is könnyű a Marvel's Guardians of the Galaxy hatása alá kerülni, azért nem lehet szemet hunyni a játék egyértelmű hibái felett sem. Ezek egy része bőséges frissítésekkel javítható lesz, mivel jelen állapotában még bosszantóan sok bug keseríti meg az életünket. Az még hagyján, hogy olykor beég az interfész a képernyőre, de bizonyos esetekben egyszerűen nem indulnak el a szkriptelt események, mondjuk nem követ minket egy társunk egy átjárón keresztül, ilyenkor pedig nincs más megoldás, vissza kell tölteni a legutóbbi gyorsmentést. Ugyanezt eredményezi, ha beszorulunk a textúrák közé, melyre nem egyszer volt példa a tesztelés alatt, és mi már a day one patch után estünk neki a játéknak.
Egy másik zavaró tényezőt azonban nem fognak kiküszöbölni a javítások: az egy dolog, hogy a Guardians of the Galaxy egy lineáris játék, de az nagyon zavaró tud lenni, hogy a lehető legkisebb mértékben sem enged minket vissza a játék, ha valahol otthagytunk valamit. Ezt úgy kell érteni, hogy ha egy adott helyszínen elindulunk összeszedni a begyűjthető extrákat, melyekből nem kevés akad, viszont mondjuk véletlenül pont a jó sarkon fordultunk be, és elkezdtük átpréselni magunkat egy vékony folyóson, akkor már menet közben sem fordulhatunk vissza. Ha újra el akarunk ide jutni, mert mondjuk otthagytunk egy skineket rejtő rózsaszín ládikót, akkor kezdhetjük az egész pályát elölről. Ha már a skineknél tartunk, akkor érdemes azt is megemlíteni, hogy ezen a téren is jár egy pacsi a fejlesztőknek. Egyik karakterkinézet sem fizetős, mindet megtalálhatjuk jól eldugva a játékban, és nem a Marvel's Avengers féle rusnya, túlcsicsázott agymenésekre kell számítani. Itt minden bónusz jelmez vagy valamelyik konkrét Marvel képregényből merít, vagy a játék dizájnerei találták ki, de így is piszkosul jól fest. Külön meg lehet szerezni az összes Marvel mozifilmes hacukát is, így bár még mindig nem fog Űrlord úgy kinézni, mint Chris Pratt, és Gamorából sem lesz Zoë Saldana, de legalább MCU-s ruháikat rájuk tudjuk aggatni. Ugyanezért elég sokat kell fizetni valós pénzünkkel a már sokszor szóba hozott Avengersben.
Valódi csemegét jelentenek a fellelhető relikviák, melyek csapatunk valamely tagjának kabinjába kerülnek az űrhajónkon, ezeket itt újra megvizsgálva pedig újabb dialógusok nyílnak meg a társainkkal. Aki nem sajnálja az efféle időtöltésre az időt, mókás, vagy épp szívfacsaró párbeszédeket érhet így el, itt is megcsillogtatták tudásukat az írók - különösen Drax szála kiemelkedő. A szinkronmunka is párját ritkítja. Számos ponton kerülünk egyébként döntési helyzetek elé a játékban, és bár drasztikusan nem alakíthatunk a sztorin, megvan azért a lehetőségünk, hogy némiképp formáljuk azt.
És ennek a tesztnek továbbra sem az a célja, hogy hátravigye a Marvel's Avengerst egy sikátorba, és ott jól megcipőzze, de annyian és annyiféle módon hasonlították össze a Guardians of the Galaxy megjelenése előtt a két játékot, és vontak egyúttal téves párhuzamokat köztük, hogy nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, mennyire más, és mennyivel jobb a Galaxis Őrzői saját kalandja, mint a Föld legnagyobb hőseinek repetitív grindfestje.
A Marvel évei jönnek
Érződik, hogy a Marvel Games divízió egyáltalán nem szeretné félvállról venni a videojátékos platformot a jövőben. Ezért kezdtek el komolyan együtt dolgozni a Sonyval, és ezért adták az áldásukat a Marvel's Guardians of the Galaxyre is. Ha a jövőben is hasonló címeket kapunk, mint az Insomniac Games és az Eidos-Montréal munkái, akkor talán könnyebben elfelejtjük az olyan ballépéséket, mint a Marvel's Avengers. Tény, hogy megjelenése óta rengeteget javult egyébként az Avengers is, de azzal a vonallal tényleg kár is már komolyabban foglalkozni.
2022-ben érkezik a Firaxis Gamestől a Marvel's Midnight Suns, elvileg 2023-ban kapjuk meg a Marvel's Spider-Man 2-t, és nem szabad elfeledkezni a Marvel's Wolverine-ről sem. Kifejezetten szép a jövő a Marvel háza táján videojátékos fronton, mostanában igazán remek dolog Marvel-rajongónak és gamernek lenni egyszerre. Hatalmas köszönet jár azért, hogy a Guardians of the Galaxy is ezt éreztette velünk. Sőt, ezt a játékot bátran kipróbálhatják azok is, akik magasról tesznek a Marvelre, legyen szó képregényekről, filmekről, videojátékokról vagy ötéveseknek szóló kifestőkről, viszont szeretik a pörgős, vicces, valóban jól megírt, a narratívából építkező, lineáris akció-kalandjátékokat.
