Akadnak remek és pocsék marveles játékok a 2000-es évek felhozatalában, de a Marvel Ultimate Alliance széria két része és tulajdonképpeni elődje, a két X-Men Legends epizód mindenképp a jobbak közé tartozik. Az egész zsánert a Raven Software indította el 2004-ben az X-Men Legendsszel (amit még N-Gage-re is portoltak, talán emlékeznek páran, hogy milyen volt ez a kütyü). Ebben a játékban kizárólag az X-Men-csapat mutánsait irányíthattuk, de már itt is minden a négyfős coopra volt kihegyezve. Mindössze egy évvel később megérkezett a folytatás, vagyis az X-Men Legends II: Rise of Apocalypse, majd 2006-ban jött az első Marvel Ultimate Alliance, amely tényleg a világon mindenre megjelent; az akkor debütált hetedik konzolgeneráció gépein (PS3, Xbox 360, Wii) és a korábbi vasakon, valamint kézi konzolokon is átélhettük, hogy milyen a Marvel képregény-univerzum legnagyobb hőseit egyszerre csatába küldeni. A második epizód fejlesztésére már egy kicsivel több időt szántak, 2009-ben dobták piacra a Marvel Ultimate Alliance 2-t, amit a Vicarious Visions fejlesztett. A felsorolt játékok kiadójának szerepét végig az Activision töltötte be. Az elmúlt egy évtizedben azonban nem bővült a sorozat. A Nintendónak és a Team Ninja csapatának hála ez idén júliusban megváltozott, hiszen megérkezett a Marvel Ultimate Alliance 3: The Black Order.
Harmadik menet, de ki számolja?
Végtelenül fura egyébként, hogy a Marvel fejeseiben csak most merült fel, hogy újra foglalkozni kellene a szériával, hiszen az utóbbi tíz évben kinőtt egy olyan Marvel filmes univerzum (Marvel Cinematic Universe), amely az eddig alsó polcos, kevésbé ismert szuperhősöket is megszerettette a nagyérdeművel. A 2000-es években még sokan csak pislogtak volna, ha Mordályról, a mosómedvéről vagy épp a Fekete Párducról kérdezik őket, ma viszont már pontosan tudják, mi fán teremnek ezek a karakterek.
Hiába figyel a címben a hármas szám, a történet sehogyan sem kapcsolódik a korábbi részekhez, egyedül a játékmenet miatt tekinthető a The Black Order számozott folytatásnak. Persze az eddigi részeket sem a feszes narratíva miatt szerettük, szóval ez bocsánatos bűn, különösen úgy, hogy temérdek karaktert kellett egyszerre mozgatni a kaland folyamán. Mindenesetre azoknak, akiknek az MCU filmjeinek mélysége is kevés, lehetséges, hogy ez a sztori még csak az ingerküszöbüket sem fogja karcolgatni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az a Marc Sumerak írta a történetet, akinek korábban egy kazalnyi kiváló Marvel képregényt köszönhettünk.
Hősök hosszú sora
A sztori kezdetén a galaxis őrzői felett vehetjük át az irányítást. Viszonylag gyorsan fel is fedezzük velük a Végtelen Köveket, amelyekre természetesen Thanosnak és csapatának, a Fekete Rendnek is fáj a foga. Szó szót követ, és egy kis csetepaté után eltűnünk a helyszínről, a Földre teleportálunk, a kövek viszont ugyancsak szétszóródnak a bolygón (és néhány kevésbé hétköznapi helyszínen). Innentől fogva az lesz a feladatunk, hogy az összes Végtelen Követ összegyűjtsük még Thanos bandája előtt. Nem kevesebb, mint 36 választható karaktert kapunk, akiket menet közben fogunk majd szépen sorjában feloldani. A Bosszúállók szinte összes fontosabb tagja, Pókember és alternatív univerzumos pajtásai (Miles Morales és Spider-Gwen), az X-Men egyes mutánsai, a netflixes Defenders sorozatból is ismert hősök (Fenegyerek, Vasököl, Luke Cage), valamint a Marvel misztikusabb vonalának képviselői (Szellemlovas, Doktor Strange) is harcba hívhatók. Tényleg csak szemezgettem párat a hősök névsorából, hiszen ezen a téren bőkezű volt a Team Ninja. Akadnak persze hiányzók, akikkel a korábbi két részben már találkozhattunk, de őket nagyrészt DLC-kben fogják pótolni. A helyszínek tekintetében sem finomkodtak: összesen tíz fejezeten vezet végig az utunk, egy chapteren belül pedig akár több ikonikus Marvel-környezetben is megfordulunk: Wakanda, a Rift börtönkomplexum, a Tudástér, Asgard vagy épp az Embertelenek bázisa a Holdon mind-mind felbukkan hosszabb vagy rövidebb időre, és még ezeken felül is eljutunk egy csomó helyre.
Pont ezért érthetetlen, hogy ha karakterek és a helyszínek terén ennyire sok tartalmat sikerült beleszuszakolni a játékba, akkor miért tettek magasról a skinekre, vagyis a különféle alternatív kinézetekre. Már az első Ultimate Alliance játékban is négyféle gúnyába bújhattak kedvenceink, ezek pedig mind legendás jelmezek voltak (sokszor az adott karakter alternatív verzióját hívták elő), nem olyan alibimegoldásokkal szúrták ki a szemünket, mint most. Ha 2006-ban sikerült mondjuk Pókembernek az alap vörös-kék ruci mellé berakni a fekete pókruhát, a Vaspók-szettet és a Skarlát Pók-jelmezt, akkor kérdem én, most miért annyit jelent a feloldható skin, hogy átszínezi Pókember közismert ruháját szürkére? Egyedül Deadpool kapott egy tényleg értékelhető új hacukát, a többieknél vicc, amit extra jelmezek címszó alatt összehoztak.
A szinergia bűvöletében
No, de nem is akarok tovább szabászati kérdéseken zsörtölődni, hiszen biztosan nem nyom ez annyit a latban minden játékosnál, mint mondjuk nálam. Akad pedig még bőven kivesézni való. Kanyarodjunk tehát rá a Marvel Ultimate Alliance 3: The Black Order legnagyobb erényére, a pazar játékmenetre.
Minden hős rendelkezik egy erősebb és egy gyengébb támadással. Ezek nem visznek be túlzottan nagy sebzést, viszont a keményebb ellenfelek nemcsak életerőcsíkkal, hanem egy lila védelmi vonallal is rendelkeznek, amelyet remekül le lehet darálni velük. Ha a lila csíknak annyi (jó, persze később visszatöltődik), akkor jöhetnek is a szuperképességek, amelyekből karakterenként összesen négy van. Az adott hőst fejlesztve folyamatosan válnak majd elérhetővé az új skillek, illetve az egyes képességeket fejleszthetjük is a megfelelő valuták birtokában. Önmagukban is durva pusztítást tudnak véghez vinni ezek a különleges mozdulatok, de az igazi buli akkor indul be, amikor képbe kerül a szinergia: a képességeket ugyanis kombinálhatjuk. Ez volt az a mozzanata az egész Ultimate Alliance szériának, ami miatt minden Marvel-fan fél másodperc után tapsikolni kezdett. Ez teljesen érthető, hiszen kevés dolog néz ki jobban, mint mikor egy energianyaláb Amerika Kapitány pajzsán vesz gellert, és szóródik szét a szélrózsa minden irányába (persze útközben mindent lerombol), vagy mint amikor épp Pókember hálóit ötvözzük Deadpool bombáival.
A kombinációk száma végtelennek tűnik, a látvány pedig (még a játék alapvető grafikai korlátai ellenére is) szemet gyönyörködtető. Az már csak ráadás, hogy időnként egy, az atombomba erejével vetekedő végső támadást is elindíthatunk, ráadásul ezeket is kombózhatjuk, ha pedig mind a négy karakterünkkel egyszerre indítjuk útnak az égzengést, garantált, hogy lebontunk mindent és mindenkit magunk körül. Az irányítás pofonegyszerű, és ha egy karaktert megtanultunk kezelni, akkor valójában mindenkivel tudunk már bánni.
Bunyó reggel, délben, este
A Marvel szinte összes fontosabb rosszfiúja keresztezi az utunkat a kaland során. Mindegyik bossharcban akad egy pici csavar, valami kis extra huncutság, amitől egyszer sem válik monotonná vagy unalmassá a csetepaté. Olykor valamilyen fondorlat miatt a hősökkel is meg kell verekednünk, de ez a képregényekben is számtalanszor van így, a szupererővel bíró népség általában előbb üt, és csak utána kérdez. Persze ilyenkor a legtöbbször a harc után kitisztulnak a fejek, és végül a mi oldalunkra állnak az elfenekelt szuperhősök. A csaták végeláthatatlan sorát néha fejtörők szakítják meg. Nem kell semmi bonyolultra számítani, végtelenül egyszerű puzzle-feladványokba futunk bele, de legalább kicsit változatosabb lesz így az összkép.
Nem tudom tovább kerülgetni a témát, szót kell ejtenem a suta kamerakezelésről is. Kétféle kameramód közül választhatunk, az egyik fixebb, a másiknál pedig jobban tudjuk mozgatni a kamerát, ami viszont így előszeretettel akad be tereptárgyakba. Fájóan sokszor fordul elő, hogy a harc kellős közepén elveszítjük a fonalat, és azt sem tudjuk hirtelen, honnan jön a gaz ellen, merre kellene csapkodnunk. Nagy kár, hogy nem sikerült egy hibátlan megoldással előállni.
Ne hagyj ki egy napot sem a szuperhőssuliban
Maximálisan a századik szintig fejleszthetjük kedvenceinket, odáig viszont elég hosszú az út. Ráadásul ugyebár a karakterek külön-külön gyűjtik az XP-t, szóval ha valakit elhanyagolunk, később nagyon nehéz lesz felzárkóztatni a többiekhez. Éppen ezért hiába hatalmas a diverzitás a választható hősök között, valószínűleg mindig az épp a csapathoz csatlakozó, új harcost fogjuk foglalkoztatni, mivel ő lesz a legerősebb. Kivétel Ms. Marvel, aki messze a játék legkeményebb szuperhőse, ha egyszer beállt hozzánk, pörgőrúgásos, területre sebző támadása miatt sose vegyük ki a csapatból. A gyűjthető XP-kockákat elhasználva vagy a folyamatosan feloldódó kihívásokat teljesítve is lehet farmolni a tapasztalati pontokat, de jó lett volna valami olyan megoldás, ami jobban összefogja a rengeteg szuperhős fejlődését. Vannak persze közös boostok: az enchantments menüpontban egy halom kis extra módosítót oldhatunk fel, amelyek növelik a hősök alaptulajdonságait, vagy egyéb előnyökhöz juttatnak bennünket. Ezek az összes karakterre egységesen vonatkoznak.
Fontos még megemlíteni az ISO-8 drágaköveket, amelyekből az összes szükséges foglalat feloldása esetén maximum négyet tarthat magánál egy hős. Ezek olyan erős buffokat adnak, hogy akár kulcsfontosságúak is lehetnek egy harc folyamán. Megszámlálni is sok, hányféle különböző ISO-8 ékkő található a játékban, nem csoda hát, hogy az interneten már most egy csomó részletes útmutatót lehet találni ezek farmolására és megfelelő használatára. Nem árt ezeket átolvasni, mert elsőre bonyolultnak tűnhet a rendszer, elvégre alkotóelemeire törni és fejleszteni is lehet ezeket a köveket.
Társas élvezet
Gondolom, mondanom sem kell, hogy a Marvel Ultimate Alliance 3: The Black Order haverokkal az oldalunkon a legszórakoztatóbb, legyen szó akár helyi coopról, akár online multiplayerről. Az előbbi értelemszerűen zökkenőmentes, az online pajtáskodás közben viszont kisebb-nagyobb szaggatásokra számítani lehet, noha ez sosem éri el a zavaró szintet. Érdemes észben tartani, hogy csak és kizárólag a közös játékot elindító szerencsés váltogathat folyamatosan a karakterek között, a másik három játékos a kiválasztott hőshöz van láncolva, és csak a S.H.I.E.L.D mentőpontokon cserélgetheti a szupernépség tagjait. Amennyiben tehetjük, mindenképp próbáljuk ki a játékot coopban is, társaságban még a farmolás is jobb móka.
Várjuk a negyedik menetet
Nagyon remélem, hogy nem kell újabb tíz évet várni a sorozat negyedik részére. Tény, hogy a Marvel Ultimate Alliance 3: The Black Order nem hibátlan játék, de az általa elkövetett esetleges bűnök mind bocsánatosak, az apróbb botlásokat pedig az első javítás már el is kezdte helyrekalapálni. A kamerakezelést nem lesz ennyire könnyű megjavítani, de például az alternatív öltözetek hiánya viszonylag könnyedén orvosolható lenne. Elég csak a PS4-es Spider-Man játékra gondolni, amelyhez megjelenését követően és még a DLC-k után is folyamatosan érkeznek a különféle ingyenes pókjelmezek. A Team Ninja csapata is felvehetné ezt a remek szokást.
Egyelőre három DLC-t jelentettek be, amelyek nemcsak összesen tizenkét új karaktert hoznak (illetve ezenfelül kettőt ingyen megkapunk már augusztus végén), hanem a történetet is bővítik, szóval új fejezetekre, kihívásokra is számíthatunk. Ez pedig remek dolog, mert a Marvel Ultimate Alliance 3 egy olyan játék, amit végtelenül nehéz letenni, és ha sikerül, az ember akkor is csak azt várja, hogy újra a kezébe vehesse.
