Két ki nem kényszerített hiba után a Mario Tennis széria hatalmas formában tért vissza. Nem állítom, hogy végig ászokat ütögetve mos le minden mást a pályáról, és hogy ne fejlődhetne ebben-abban még látványosan, de az Aces teljesítménye előtt meg kell emelni kalapunkat. Már csak azért is, mert ha nem tesszük, jó esély van rá, hogy valamelyik sportolója veri le a fejünkről - és ha mázlink van, talán nem csap oda egyet teniszütőjével is. Igen, az új Mario-sportjáték piszok brutális lett; sokkal brutálisabb, mint amit a szokásosan aranyos külső alapján gondolnánk.
Tenyeres az arcba
A játék a főmenüt is mellőzve azonnal a sztorimóddal nyit. Ennek teljes részletezésétől megkímélnék mindenkit; alapozónak talán elég annyi, hogy a történet főgonosza egy elátkozott, ősi teniszütő - bizonyos Lucien -, és nekünk az ő kavarásait kell megállítani, nyilván öt mágikus izé összeszedésével. Természetesen mindez csak mondvacsinált indok, hogy a fejlesztők végigzavarhassanak bennünket a Gomba Királyság eltérő helyszínein, ahol természetesen a Mario-sztorikból ismert alakokat kell a tenisz segítségével móresre tanítanunk.
A sorozat hagyományaihoz méltó módon ezt a kampányt meghintették enyhe RPG-elemekkel, illetve elképesztően változatos csatározásokkal. Hagyományos teniszmeccset alig-alig kell vívni, inkább kreatív minijátékok, illetve egy-egy csavarral megbolondított összecsapások várnak ránk. Néhol a széria húsevő növényei köpik a pályára vagy nyelik el a labdákat, másszor pontos lövésekkel kell pontokat gyűjteni, vagy akár kétszáz visszaütött labdát kell generálnunk két perc alatt. Vannak főellenfelek speciális támadásokkal és gyenge pontokkal; van, ahol a Portal módjára viselkedő tükrök őrjítik meg a meccset; és van, amikor egy falat kell lebontanunk.
A megdöbbentő az, hogy mindez pokoli nehézzé tud válni - néhol az időlimit tesz be, de általában arról van szó, hogy muszáj a tenisz minden eszközét bevetni a győzelem érdekében. Nemcsak a szokásos nyeséseket, emeléseket és lecsapásokat tudjuk használni, de rengeteg más ütésforma és egyéb manőver is rendelkezésre áll, és bizony ezek használata nélkül simán KO-zni tudnak minket a ravaszabb ellenfelek.
Kiütéses győzelem
Az egyik legfontosabb új lehetőség a célzott lövés: ezt egy mércén mutatott energiánkat bevetve süthetjük el, feltéve, hogy ellenfelünk kicsit bénábban ütötte vissza a labdát. Ilyenkor belső nézetbe vált a játék, és egy célkereszttel tudunk precízen célozni. Ezzel igen könnyű visszaadhatatlan lecsapásokat elereszteni, de hosszú távon hasznosabb, ha ellenfelünk testére célzunk - ha ugyanis valaki nem képes elhárítani egy ilyen labdát (komolyan, mint a Dark Soulsban, egy végső pillanatra időzített gombnyomással), megsérül az ütője. Néhány meccset sokkal könnyebb megnyerni úgy, hogy összetörjük ellenfelünk ütőjét - és online is ez tűnik a legáltalánosabban használt támadásnak.
Persze ugyanezt az energiát elhasználva lelassíthatjuk az időt, így valamivel könnyebb hárítani ezeket a támadásokat, de a multiplayer csatákra igen sokat kell gyakorolnunk. Olyanok az Aces online csatái, mintha egy verekedős játékban lennénk: hacsak nem ássuk bele magunkat hetekre a programba, egy-egy karakter sajátosságaiba, egész biztos, hogy hamar összeakadunk valakivel, aki nullára ver. Sajnos ellenfelünk erejéről, statisztikáiról semmit sem mutat a rendszer a meccsek előtt, és tapasztalatom szerint igen gyakori, hogy a vak véletlen isteni tehetségű játékosokkal sorsol össze minket.
A kampányon és az online őrületen kívül elérhető minden megszokott teniszopció a gép ellen vívott bajnokságoktól a páros meccsekig. A Joy-Con kontrollerek mozgásérzékelőjének köszönhetően lehet Wii Sports-módra hadonászva teniszezni is, de ez azért nem nyújtja azt a precizitást, amit ez a játék megkíván. Kezdetben 18 karakter volt játszható (egyedi ütőkkel és képességekkel), de havonta kapunk új és még újabb harcosokat és pályákat - a Nintendo már megmutatta, hogy ha az online játék kezeléséről van is még mit tanulniuk, legalább már az ingyenes terméktámogatásban profik.
