Négy éve jelent meg a Switch, és az azóta töretlen sikernek köszönhetően folyamatosan fogynak azok a Nintendo sorozatok, amik valamilyen formában még nem jelentek meg a platformon. Nem tudjuk hibáztatni a kiadót, pláne úgy, hogy akármi jön, legyen az újdonság, remake, vagy Wii U-ról átszökött, második esélyt kapó átirat, elképesztő mértékben fogy: kiváló ütemezéssel negyedévente érkezik egy exkluzív, ami segít, hogy folyamatosan azt érezzük, megérte Switchet venni.
Most már a Mario Golf széria is képviselteti magát a platformon, de a Super Rush által kínált élmény igen vegyes.
Zöldben, szürkében, barnában
A játék pont olyan, amilyennek a címe alapján gondolnánk: végső soron golfoznunk kell válogatott helyszíneken, néha arra törekedve, hogy a lehető legkevesebb ütésből juttassuk a labdát a lyukba, máskor azért küzdve, hogy gyorsabban végezzünk, mint a többiek. Figyelnünk kell a szélirányra, a távolságra, a pálya felépítésére, a megfelelő ütő kiválasztására, ráadásul fontos, hogy ez utóbbiból csak annyit vigyünk magunkkal, amennyi feltétlenül szükséges. Ennek főleg a gyorsaságra épülő módoknál van jelentőssége, ugyanis minden fölösleges ütő csak lassít minket, és fontos másodperceket veszíthetünk, ha nem tudunk elég gyorsan futni.
Van ugyan egy Golf Adventure mód, ami kvázi a játék "sztori módja", de történetet nem igazán mesél, a mászkálás időkitöltés, és inkább arra való, hogy megtanítson minket minden fogásra és módszerre, illetve bemutassa a hat eltérő biomot, valamint a játékmódokat. Bemelegítésnek jó, de meglehetősen rövid, tele van időhúzással (indokolatlanul sokszor küldtek el pihenni...), ami ront az élvezeti értékén. Megjelennek benne persze a Nintendo ismert karakterei, de legtöbbjük csak díszlet. Külön érdekes, hogy az XC Golf módot, melyben mi döntjük el, milyen sorrendben látogatjuk meg a lyukakat, és adott számú ütésből gazdálkodhatunk, csak itt játszhatjuk, külön nem tették elérhetővé.
A helyszíneket szerencsére nem csak a Golf Adventure végigjátszásával oldhatjuk fel, hanem úgy is, ha teljesítünk valamilyen feltételt a minden egyéb módot gyűjtő Play Golfban, úgyhogy ezt akár ki is lehet hagyni, vagy félretenni, ha olyan ponthoz érkezünk, amit már nem találunk szórakoztatónak. Az egyes területek nem csak külsejükben térnek el egymástól, másfajta játékélményt is adnak. A hagyományos, zöld füves és árkos pályákat a Bonny Greens területén találjuk, de a Ridgerock Lake-nél például többszintes területeken golfozhatunk, ahol tornádók segítik vagy hátráltatják a dolgunkat, a sivatagban pedig futóhomokkal is számolnunk kell.
Hétvégi hepaj a haverokkal
Ha barátainkkal játszanánk, három mód közül választhatunk, és egyszerre legfeljebb négyen mérkőzhetünk meg egymással osztott képernyős vagy online formában. Az első mód a klasszikus: az nyer, aki a legkevesebb ütésből betalál.
A második a Super Rush újdonsága, a Speed Golf, melyben minden ütés után a lehető leggyorsabban el kell szaladnunk a labdához, és hátráltathatjuk a többieket. Figyelnünk kell arra, hogy ne fogyjon el az energiánk, meg ne akadjunk fel tereptárgyakban, illetve gyűjtögethetünk érméket, amik a speciális ütésünket töltik fel.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
A dolgokat ugyanis némileg megkavarja, hogy mind a 16+1 (saját Miink is lehet) választható karakter egyedi képességgel rendelkezik: Mario például ellökheti a többiek labdáit, Luigi lefagyasztja a földet, King Bob-omb pedig bombákat szór szét ott, ahova a labdája landol. Ez fokozza a versengést és a játék nehézségét, de egyben iszonyú idegesítő is tud lenni, úgyhogy érdemes olyan ellenfeleket választani, akik nem állítják a fejünkbe a Joy-Cont, ha mondjuk Warióval villámokat szórunk rájuk. Egyébként nem kötelező mozgásérzékelős módszerrel játszani, lehet hagyományos módon, ülve, gombokat nyomogatva is.
A Super Rush egyik hátránya, hogy ütés után azonnal szaladnunk kell, így nem látjuk, hol fog földet érni a labda, csak akkor kezdhetjük tervezni a következő lépést, ha odaértünk hozzá. Egy precizitást igénylő játéknál az is egy kicsit az élmény ellen dolgozik, hogy folyamatosan sürgetve vagyunk.
A harmadik mód a Battle Golf, amiben egy arénában versenyezhetünk azért, hogy a kilenc lyukból hármat elfoglaljunk, mielőtt valaki megelőz minket ebben. Itt aztán tényleg sietni kell, pláne gépi ellenfelek ellen, akik bár nem ütnek tökéletesen, nem is ügyetlenek, és ha kevés lyuk marad (amibe betalál valaki, az bezárul), eluralkodik a káosz, minden azon múlik, ki a leggyorsabb.
A Mario Golf: Super Rush egy olyan játék, amit jó elővenni, ha összegyűlik a család vagy átjönnek a haverok, de egyedül játszva hamar elveszti a varázsát. A Golf Adventure túl rövid, a pályákra könnyen rá lehet unni, és nincsenek különleges, extra játékmódok, bajnokságok, vagy bármi olyan tartalom, ami többször visszahúzná a játékosokat, vagy ami miatt tényleg szívből tudnám ajánlani a játékot. Nem kizárt, hogy később extra tartalmakkal fogja támogatni a Nintendo, és jobban megéri majd az árát, de ez, ebben a formában most igen kevés.
