Az orosz medve odavág
Mint tudjuk, a játék a hidegháború végén, a 80-as években játszódik, amikor a megerősödött Szovjetunió egy huszárvágással megtámadja az Egyesült Államokat, és egyenesen a nagyhatalom szívébe hatol, természetesen csak azután, hogy az eddig le nem igázott európai hatalmakat is bekebelezi. Hogy a program hadjárata milyen dolgokat fog nyújtani, arra majd ősszel fényt derítünk, egyelőre nézzük meg, mit is művel a World in Conflict többjátékos üzemmódban.
Vállt vállnak vetve
A játék többjátékos módjának egyik vonzerejévé válhat, hogy erősen épít a kooperatív harcmodorra, hiszen akár 8-8-an is küzdhetünk egy szerveren egymás ellen. A World in Conflictban, csak két fél játszik szerepet, az egyik az amerikai haderő (néha beköszön a klasszikus NATO is), a másik az orosz vörös hadsereg. Multiplayerben sem lesz másként: például nem fog előfordulni, hogy négy ugyanolyan ruszki sereg egymást gyepálja, minden esetben két csapat fog megmérkőzni egymással (bár a végleges verzióban még helyet kaphat egy free for all mód). Amit belépünk a kiválasztott szerverre, eldöntjük, hogy a kapitalisták, vagy a kommunisták (így hívják egymást a játékban a katonák) oldalára állunk, utána pedig a fegyvernem kiválasztása következik. Négyféle közül választhatunk, az egyik a hagyományos gyalogság, aztán a páncélosok, a légi egységek, és a támogató unitok, azaz a tüzérség és a légelhárítók. Ebből a felállásból is látszik, hogy a játékosok egymásra lesznek utalva, és ha nincsen kellő összhang a társak között (amit nagyban segít a beépített hangkommunikáció), bizony könnyen elbukhatja az egész csapat az adott meccset.
- 5 bakát és 2 tankot kérnék a kóla mellé -
Az utóbbi időben az RTS-ek között divat lett elhagyni az egységképzést, bázisépítést, ami multiban talán nem éppen a legoptimálisabb. A World in Conflict-ban se kell ezzel vesződnünk, hanem pontokból fogunk vásárolni a meccs folyamán, amit szerezhetünk a kontrollpontok megszerzésével, vagy akár az ellenséges alakulatok elpusztításával is. Az embereket és a járműveket egyaránt ejtőernyővel dobják le a hatalmas szállító repülők, de ne amolyan C&C3-szerű vakaródzásra gondoljunk; itt kidobják őket egy ládában, és hasta la vista. A ledobási zónákat az összecsapás elején választjuk ki, amiket onnantól kezdve zöld jelzőfüst fog jelezni.
Zászló foglalás másképp
Mint a cikk elején is említettem, a conquer mód ebben a játékban kicsit máshogy sikeredett, mint például a Warhammer 40k-ban. Ez főképp abban mutatkozik meg, hogy egyes kontroll-pontokat összekötöttek, és csak akkor foglalhatjuk ez azokat, ha egyszerre mindegyikben tartózkodik emberünk. Miközben egyik egységünk a kijelölt területen állomásozik, az folyamatosan fejlődik, mi pedig idővel különféle bónuszokat kapunk, ami erősítésekben és plusz pontokban nyilvánul meg. Tehát például egy városközpont elfoglalása, ami rengeteg pontból áll, komoly feladat lehet, viszont az adott terület a legértékesebb és a legtöbb pontot hozó.
Robban, füstöl és mégsem trabant
Igaz, a játék jelenleg még csak béta állapotban van, de a ez egészet meghajtó grafikus engine már most nagyon szép látványt tud kicsikarni a programból, pedig lesz itt még DirectX 10 és egyéb finomság is. A fény-árnyékhatások nagyon pofásak, de a füst és a robbanások mesteri animációja is megér egy misét. Mind az emberek, mind a járművek kellően részletesen vannak kidolgozva, és teljes zoomolásnál sem veszítenek a részletességükből; ezt el is várjuk egy 2007-es játéktól. A földbe döngölő látvány ellenére meglepő, hogy nem kell hozzá atomerőmű, a program rendkívül jól skálázható, mindenki a saját gépéhez állíthatja a grafikát, hogy elérje az optimális futási sebességet. Csak halkan megjegyezném, hogy ez még az első béta-változat, és az én már már igencsak korosodó 9600 Pro-mon közepes/alacsony grafikán teljesen jól elfutott 1024-es felbontásban, egyedül a komolyabb robbanásoknál szaggatott be egy kicsit, de mint mondottam, ez még egy korai verzió, messze van még az a novemberi megjelenés. A World in Conflict látványvilágához nagyban hozzájárul az is, hogy a pályák a például C&C3-mal vagy a Supreme Commander-rel ellentétben nem egy síkságot mutatnak, hanem gyakran hegyvidékeket, valós szintkülönbségeket fogunk látni, ami nagyban befolyásolja a mozgást is, ergo a tankok vagy a bakák lassabban vánszorognak fel a hegyre, mint le. A terep rombolható, aminek gyakran stratégiai jelentősége lesz, ez főként a hidakra vonatkozik, de a házakban rejtőzködő katonákat is könnyen kifüstölhetjük.
Wake me up, when september ends!
Nehéz lesz kivárni a maradék időszakot, mert a bétából már látszik, hogy egy remek játék van ott, svédhonban készülőben. Ugyan biztosan érdekes lesz a játék sztorija is, de azért azt valljuk be, főként a multi miatt várjuk a játékot, ami már a bétából is ordít hogy mennyire profi és átgondolt lesz. Ha nem szúrnak el semmit a svéd fejlesztő urak, a World in Conflict mindenképpen megérdemli majd a helyet a stratégiai játékok kedvelőinek gyűjteményében.
