Miután a második DLC-t is kipróbálhattuk, olyan érzésünk kezdett lenni, hogy talán mindenki jobban járt volna, ha a fejlesztők a konkrét Mafia III helyett legyártották volna az összes DLC-t előre, és abból eszkábálják össze az alapjátékot. Miután az előző kiegészítőben megismertük a vidéket és kimaxoltuk a fűtermesztést, most egészen új kalandokba vághatjuk a fejszénket, méghozzá a rendkívül felszabadult és humoros Donovan ügynök oldalán, aki végre kimozdul a hotelszobájából (és a fagyiskocsiból), hogy kicsit konkrétabban tegyen rendet maga körül. Mint kiderül, kedvenc CIA-ügynökünknek van egy kissé köpönyegforgató cimborája, aki anno önös érdekből rendesen megkéselte, és ez Donovant azóta is zavarja kicsit, de most, hogy a Connor Aldridge nevű fickó ismét képbe kerül, folyton bagózó emberünk új lendületet kap. Nem is beszélve arról a termonukleáris robbanófejről, amely szintén feltűnik (helyesebben eltűnik) az események közben, és nagyjából emiatt kell Donovannak és Lincolnnak bevetnie magát a dzsungelbe.
Humorral a vérengzés ellen
Hatalmas piros pont jár a fejlesztőknek azért, amiért Donovanre húzták fel a DLC-t, hiszen a rendkívül sajátos viccvilággal rendelkező karakter telitalálat egy olyan sztoriban, ahol a világ sorsáról van szó (vagy legalábbis rendkívül sok dollárról). A CIA piáló és folyton cigiző ügynöke most sem hazudtolja meg magát, és úgy veszi el egy szitává luggatott hulla ingzsebéből a szivart, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, majd amikor Lincoln számon kéri, őszinte megdöbbenéssel az arcán mondja, hogy egy ilyen márkás dohányt csak nem kellene veszni hagyni. Szintén poén, amikor egy szerencsétlen, rémült afroamerikait vallatnak, és megkérdezik tőle, hogy mégis miért futott el, amikor nem is csinált semmit; a fickó ránéz Lincolnra, és azt mondja: "ember, te láttad már magadat?"
A béke szigete
Szintén pacsi jár a Hangar 13-nak azért, mert ezúttal nem csupán New Bordeaux utcáin és épületeiben kell harcolnunk, hanem elvisznek minket egy trópusi szigetre, ahol hatalmas magasságokból hullanak alá a vízesések, folyton süt a nap, zölden burjánzanak a növények, és egy halom zsoldos várja, hogy megölhessen minket. Ám ha ez még nem lenne elég, akad néhány új csúzli, így többek között a teherautó platójára szerelt gépágyú, valamint egy olyan kábítópisztoly, amit egy nagy bajszú fejvadásztól kapunk, aki nem mellesleg kritikus pillanatokban mesterlövészként is besegíthet - de minek? A végjáték is egészen grandiózusra sikeredett, sőt, akad egy jópofa csavar, amiben szintén megvillan Donovan igazi énje, de ezt fedezze fel mindenki maga, nem lőjük le a poént.
Akad némi ejnye-bejnye
El kell ismerni, hogy miként az első, úgy a második DLC is igazán jól sikerült, és így a fejlesztők hosszabb távon talán - ha nem is teljesen, de részlegesen - feloldozást nyerhetnek az elbaltázott alapjáték miatt. Csakhogy, mint mindig, most sem ússzuk meg negatívumok nélkül, így fejünket rosszallóan csóválva emelhetjük ki a legnagyobb problémát, méghozzá azt, hogy már megint elképesztően rövid lett a kiegészítés. 1,5-2 óra alatt úgy is végigvihető, ha olykor megállunk nézelődni a szigeten. Márpedig ez még akkor is gáz, ha valaki a Season Pass keretein belül kedvezményes áron kapja a plusztartalmat, nemhogy akkor, amikor 15 eurót kérnek érte. Akadnak egyéb apróságok, így például továbbra is ostoba az MI, de itt kell megemlítenünk a feljebb érintett mesterlövész segítségét, amit egyszer vettünk igénybe az egész kiegészítő alatt, viszont amikor meg tényleg jól jött volna, azt mondta, nem tiszta neki a cél. Van ilyen.
