Philippe (François Cluzet) főhősünk balesetet szenvedett évekkel ezelőtt, ezért nyaktól lefele teljes mértékben lebénult. Még egy újságot sem tud arrébb lapozni, vagy egy ajtót kinyitni. Mi sem mutatja jobban, mint hogy a pénz nem boldogít, hogy az arisztokrata szereplőnknek az élete szomorkásan telik. Azonban tolószékben sem szabad feladni, ezért úgy döntött megpróbál dolgokat másképp csinálni. Vajon sikerül neki?
Nézzünk bele először a történetbe picit. A már előbb kicsit elhintett ejtőernyős baleset után tolószékbe kerül a gazdag arisztokrata, Philippe úr. Segítőkre, úgynevezett dadákra van szüksége, hogy egyáltalán egy kávét meg tudjon inni, vagy átöltözni sikerüljön neki. Ezért is felfogadja otthoni asszisztensnek a külvárosi gettóból származó Drisst (Omar Sy). Veszélyes üzemre tesz így a „főhősünk”, mivel pont azt az embert sikerül alkalmaznia, aki nemrég szabadult a hűvösről, és a feladatra alkalmatlan, sőt ahogy ő is mondja az állásinterjún: „Én csak a segély miatt jöttem, mert akkor utalják, ha látják az álláskeresésem.” A szóban forgó „élek, mint hal a vízben életmód” egyszerűen rabjává ejtette Philippet, mert ő egy homlokegyenest más világhoz tartozó személyiség. Ezért is a két ellentéttel bíró (szegény-gazdag illetve mogorva-életvidám) párosból egy remek barátság alakul ki és egy olyan világot építenek maguknak, ahol megtalálják számukra a megnyugvást, a kiutat a boldogtalanságból, és érinthetetlenné válnak a külvilág számára.
