Akinek kicsit is bejönnek a Csillagközi Invázió című film hatalmas rovarseregei, vagy aki esetleg mélyen elfojtott gyengéd érzelmeket táplál a lépegető robotok iránt, annak mindenképpen kötelező tananyag lesz a júniusban megjelenő Lost Planet: Extreme Condition akció-TPS.
A játék igazából csak nekünk, PC-seknek számít újdonságnak, hisz a Capcom már rég piacra dobott fejőstehene -, melyen nem is olyan rég még ott díszelgett az „only X360" felirat - elég rendesen megkopasztotta a nextgen társadalmat. A konzolos sikerek után most érthető módon hódító körútjára indul PC-n is. A történelemkönyvekbe persze közel sem ezért fog bekerülni, viszont ez lesz az első olyan játék, aminek segítségével minket, PC-seket is valóban megcsaphat a nextgen érzés előszele. Feltéve persze, ha rendelkezünk Windows Vistával, egy bivaly erős géppel, no és persze egy új generációs DirectX10-es videokártyával!
David Attenborough is megirigyelné
A történet szerint a jövőben járunk, amikor is az emberiség már teljesen leamortizálta hőn szeretett sárgolyónkat (mindig mondtam, hogy ne szemeteljetek az utcán!), így kénytelenek vagyunk más lakható bolygó után nézni. Az egyik ilyen lehetőség az EDN III nevű fagyos, hóval borított planéta, mely elsőre igazi paradicsomnak tűnik. Egészen addig, amíg a kellemetlen cudar mínusz 20-30 fokos klíma mellett elő nem kerülnek a bazi nagy őslakos rovarszerű teremtmények, az Akridok, akik - maradjunk annyiban - nem éppen a vendégszeretetükről híresek. Az emberek éppen ezért elég sietős módon - na jó, pánikszerűen - kényszerülnek elhagyni az új otthonukat. A konfliktust tovább bonyolítja az a tény, hogy az Akridok vastag kitinpáncéljuk alatt értékes hőenergia forrást rejtegetnek, amelyet kinyerve tökéletesen kolonizálható lenne a bolygó. Éppen ezért az emberek nem adják fel, visszatérnek az EDN III-ra, hogy felturbózott technikával visszaszerezzék azt, ami nekik jár! Büdös bogár vesét, rovar lábat, szöcske szárnyat, egyszóval mindent, amiből hőenergiát lehet nyerni. Itt kapcsolódunk mi a képbe: egy fiatal ferdeszemű kommandóst, Wayne-t alakítjuk, aki egy csata folytán nem csupán édesapját veszítette el, de az összes emlékét is. Szerencsére épp kapóra jönnek a ránk találó új barátaink, mint pl. a szemrevaló Luka (Nem nevetni!) aki a jégkalózok nevű kedves kis szervezet egyik vezetője. Bosszútól fűtött főhősünknek nem is marad más hátra, mint előszedni néhány durvább stukkert a padlásról, kideríteni a múlt titkait, no és mellesleg ráérő idejében kiirtani a rovarvilág túlméretezett példányait.
A nevem Wayne...Bruce Wayne
Wayne ugyan nem Batmannek öltözött az oviban farsangkor, (már amennyire emlékszik), mégis simán elvállalhatná a bőregér szerepét. Békésnek nem nevezhető bolygótisztító akciónk során ugyanis a sok ultratáp fegyver mellett megtalálható a játék egyik igen hasznos eleme, a kötélpuska, vagy más néven kötélcsáklya. Ezzel bármilyen magas helyre feljuthatunk majd, könnyedén átlibbenhetünk az egyik helyről a másikra, ráadásul ez multiban is igen jó szolgálatot tesz. A legnagyobb móka azonban mégsem ez. Hogy az emberiség kicsit kiegyenlítse az erőviszonyokat, az óriási, gyakran több emeletnyi magas óriásbogarak ellen kifejlesztették a VS-t, azaz a Vital Suitot. Ez lényegében egy lépegető robotruha, ami hasonló, mint az Alienben látott rakodórobot, csak itt nagyon durva fegyverekkel lehet feltápolni mindkét kezét. A pályákon elszórva található VS-ek ráadásul nagyon különböznek egymástól: van, amelyik képes járművé, pl. motoros szánná alakulni, egyesek pedig nemcsak ugrani, hanem repülni is tudnak. A legnagyobb poén pedig, hogy kiszállva belőlük a fegyverzetet akár le is szerelhetjük róluk, így a biztonságérzetet egyébként jelentősen javító másfél méteres gépágyúval folytathatjuk túránkat. A játékmenet egyébként a már jól bevált játéktermi arcade vonalvezetést használja, nem a sztorival fogunk a legtöbbet szöszölni. Magyarul végigakciózzuk a különféle ellenségektől hemzsegő pályákat, felszedegetjük a bogarakból és egyéb ízeltlábúakból kipotyogó „termikus energiát", ami a mínusz 20 fokban az életbe maradásunkhoz kell, majd amikor végre szusszannánk egy jót, akkor mindig a váratlanul a nyakunkba ugrik egy gigantikus méretű főbossz, akiknek kivégzéséhez egyedi taktika, no és persze megfelelő számú skuló szükségeltetik.
DirectX10 alázás
A játék megjelenése előtt rendhagyó módon két demó is érkezett: az egyik a DirectX9-es, a másik a DirectX10-es változat. Kipróbáltuk mi is mindkét verziót egymás mellett, sőt beállítottunk egy X360-at is a PC-k mellé, hogy összehasonlíthassuk a grafikát. Az eredmény elég döbbenetes, a GeForce 8800 Ultra DirectX10-es demóval nem kicsit ver oda! A hóban hagyott valódi lövésnyomok, a kiszakadó hódarabkák, a nagy felbontású éles textúrák nagyon jók. És akkor még nem is beszéltünk a jóval szebb shaderekről, az árnyékok részletességéről és a különféle robbanás- és fegyvereffektekről! Ráadásul, ha van egy komolyabb moncsink, akkor lazán felcsavarhatjuk a felbontást akár 2560x1600-ra is. A Lost Planet rovarokkal teli, hangulatos világa ráadásul ideális táptalaja a még csak szárnyait bontogató DX10-es lehetőségeknek, de azt se felejtsük el, hogy ez azért még csak a kezdet. Érdemes megnézni az összehasonlító képeket. Jól látható, hogy mennyivel részletgazdagabbak lettek az objektumok, igaz, már a demó is élő bizonyítéka annak, hogy semmi értelme az olcsó, tíz-húsz ezer forintos DirectX10-es videokártyáknak, hisz minimum egy középkategóriás GF8600-assal érdemes próbálkozni, ha valóban ki is szeretnénk használni az ezekben a kártyákban rejlő lehetőségeket. Ráadásul ennek kapcsán elég nagy botrány robbant ki a játék körül, ugyanis az NVIDIA pártfogásában készített játék demója valamiért az új DX10-es ATI kártyákkal igen halovány eredményeket képes csak produkálni, sőt néhol a játék elég durván textúrahibás is. Akit érdekel, hogy mit bír egyébként a gépe, az kipróbálhatja a beépített benchmarkprogramot, amely a demó részét képezi. Mindenesetre jó hír, végre tényleg lesz értelme DX10-es kártyákra gyűjteni, mert a különbség szemmel látható!
DirecX 9 és DirectX 10 Lost Planet demó letöltése EMITTEN.
