4X, azaz explore, expand, exploit és exterminate. A hangzatos kifejezést először a Master of Orion esetében használták, s azóta a keményvonalas, körökre osztott űrstratégiák egyik legfontosabb jellemvonása lett. Mivel manapság ritka az ilyen játék, mint Anettka az űrben, nagy érdeklődéssel vártuk a Lost Empire: Immortals megjelenését is...
Idegenek ha találkoznak
A Lost Empire története az egykor fényesen tündöklő, 4620-ra azonban vészesen hanyatló Eonian Empire körül bonyolódik. Két ambiciózus ifjú, Enais is Bythos mindent megtesz, hogy újra felvirágoztassák nemzetüket, ám hamarosan a hatalomvágytól elvakítva már az egész galaxis létezését veszélyeztetik. A világűrt birtokló hat fajnak tehát fel kell készülnie a legrosszabbra, s újra csatasorba állítani a régen használt hadihajókat. Az alapsztorit megismerve az egyszeri játékos nyilván egy történetvezérelt, komoly kampányra számítana, ám sajnos ezt a gólhelyzetet kihagyták a fejlesztők. Az akár ötezer bolygót is magába foglaló galaxis meghódítása ugyanis teljesen véletlenszerű, az ősi nép, és a riválisok felbukkanása, reakcióik egyaránt a véletlen függvényei.
Bolygómustra
Mint minden valamirevaló űrstratégiában, a Lost Empire esetében is maguk a bolygók jelentik terjeszkedésünk alapját. A sikerre éhes generálisok első és legfontosabb feladata, hogy minél több planétát hajtsanak uralmuk alá, azonban nem árt figyelni, mert az egyes helyszínek tulajdonságai akár jelentősen is eltérhetnek. Egy forró, vagy éppen fagyos bolygó nyilván nem ideális az építkezéshez, így jobb alaposan felmérni a terepet, mielőtt kolonizációs egységünk bevetésre indul. Új telepeink aztán tetszés szerint átalakíthatók: ha pénzre van szükségünk, metropoliszt varázsolunk belőlük a sok-sok adó reményében, ha élelemre, „mezőbolygót", ha pedig nyersanyagra, akkor a bányászatot helyezzük előtérbe. Az előbb említett három tényezőn múlik birodalmunk virágzása, ha például nincs elég kaja, nem lesz elég adózónk, megfelelő tőke híján pedig reménytelen bármibe is belevágni...
Egy kis luxus mindenkinek jár
A galaxis kolonizációjának elengedhetetlen kellékei az űrhajók, ám ahhoz, hogy egy igazán életképes cirkálót építhessünk, rengeteg fejlesztést kell kihajszolnunk tudósainkból. Az egyszerű felderítők vagy őrhajók még nem túl bonyolult felépítésűek, a komolyabb darabokat azonban saját kezűleg kell megterveznünk. A hajóépítő ablakra bökve rengeteg lehetőség várja az egyszeri játékost, aki aztán nem győzi kapkodni a fejét. Hajótörzsek, páncélzatok, radarok, fegyverek, védelmi eszközök egész sokaságából állíthatjuk elő az ideális halálosztót, ám vigyázni kell, nehogy elvessük a sulykot. Aki húsz plazmaágyút akar beépíteni a tizenöt lézer mellé, az hamar szembesülni fog vele, hogy a borsos árért csak egy extrémen felfegyverzett űrcsigát kap. A hajótervezés ennek ellenére a játék legjobb eleme, akár órákat is eltölthetünk azzal, hogy megépítjük álmaink cirkálóját...
Ha harc, hát bámulj
Jöjjön akkor az igazi feketeleves, a csaták hiánya. Ha ütközetre kerül sor, az ember nagy hévvel kattint a megfelelő gombra, hogy saját kezűleg vezesse győzelemre flottáját, ám hamar kiderül, itt legfeljebb csak a szemét meresztheti. Az ütközetet előregenerálja a program, majd egy nem túl látványos videóban szemlélhetjük meg, hogyan alakultak a dolgok. A csatakamera kezelése nehézkes, az akció unalmas, igazán kár érte...
A felszállás sikertelen...
A Lost Empire: Immortals sajnos ebben a formájában igencsak suta. Hiába a rengeteg lehetőség, a sokrétű hajótervezés, ha egyszer néhány órán belül monotonná, önismétlővé válik a játék. Így bizony csak a stílus legelvetemültebb rajongói fogják ugyanúgy élvezni a százötvenedik planéta meghódítását...
A teljes cikket minden extrájával együtt az áprilisi GameStarban olvashatod.
GameStar
