Egyre nehezebb feladat bemutatni az egykor még nyugaton Yakuza néven futó, ma már Like a Dragon-ként ismert franchise-t, annyi mellékágat megélt a széria, annyi zsánerben merítkezett meg az évek során. Volt itt bizony már zombis és feudális japános spin-off is, kaptunk új főhőst, noha ez egykor elképzelhetetlen lett volna, aztán most ott tartunk, hogy a tavaly megjelent, kilencedik számozott résznek tekinthető Like a Dragon: Infinite Wealth után (nyugi, itt is meg van csavarva szerencsére a matek, hiszen a Yakuza 5 és a Yakuza 6 között érkezett ugyebár a Yakuza 0 is, ez ne kavarjon meg benneteket) egy elképesztően agyament, kalózos spin-offot szállított le nekünk a Ryu Ga Gotoku Studio, melynek természetesen nem is lehetne más a főszereplője, mint az egész sorozat legőrültebb figurája, Goro Majima.
Fél évvel járunk a Like a Dragon: Infinite Wealth eseményei után, Gorót pedig egy kis szigeten veti partra az óceán. A Tojo klánt is megjárt jakuza telesen elveszítette az emlékeit, azt sem tudja, ki ő valójában. Sokszor furcsán ingadozó, de a nap végén azért mindig a helyes irányba mutató morális iránytűje viszont egyből bizseregni kezd, mikor a segítségére siető kedves kisfiút megtámadja pár helyi rosszarc, egészen konkrétan néhány marcona kalóz. Goro értelemszerűen megvédi a srácot, mindez pedig események olyan láncolatát indítja el, ami egy óriási kalózkalandban csúcsosodik ki, Goro és hamar összeverbuvált legénysége pedig mi más, mint egy elveszett, legendás kincs nyomába indul.
Totális őrület
A Like a Dragon/Yakuza játékok esetében alapvetésnek számított, hogy egy meglehetősen komoly, nem ritkán konkrétan a játékos szemébe könnyeket csempésző kerettörténet mellé társul ezer és egy bolondos mellékküldetés, extra tennivaló, melyekben tényleg a jó értelemben vett legbetegebb ázsiai humor csúcsosodhat ki. Megvoltak tehát az eszement, szerethető baromságok és a komoly sztori is. Nos, a Like a Dragon: Pirate Yakuza in Hawaii esetében komolyságra egyetlen pillanatig sem szabad számítani, és ez bizony egyeseknél vízválasztó lehet. Szó sincs arról, hogy ne lenne jó ez a bolondos hangulat, épp ellenkezőleg, ettől lesz elképesztően szórakoztató a játék, de bőven elképzelhető az is, hogy egyes rajongók nem ezt a vonalát szeretik a legjobban a franchise-nak, és vagy csak elviselték az okosan belőtt arányok mellett, vagy kifejezetten a korábbi komoly vs. mókás mix elegye jött be nekik. Itt ilyenről szó sincs, de ez valószínűleg annál a főcímnek is tekinthető jelenetnél mindenki számára világossá válik, mikor Goro Majima és legénysége először fut ki hajójával a nyílt óceánra, és ennek örömére a banda víg dalolászásba kezd.
A játék minden egyes porcikáján tetten lehet érni azt, hogy itt bizony a fejlesztők totálisan szabadjára engedhették a fantáziájukat, így kerülhet például a kalózhajóra fagyasztó géppuska, két oldalára pedig lézerágyúk sora. Igen, itt ilyen fegyverekkel fogunk csatába indulni, harcból pedig nem lesz hiány. Az összecsapások szárazföldön és vízen is folynak: előbbi esetében több kisebb sziget mellett visszatér az Infinite Wealth helyszíne, Honolulu, a vízi ütközetek pedig folyamatosan érkeznek, amikor egyik szigetről a másik felé tartunk - akár azért, mert a sztori így kívánja, akár azért, mert kincsesládákat akarunk felkutatni. Ezekben a ládikákban gyakorlatilag nyersanyagokat találunk, mivel a megszerzett kincsekért pénzt és hírnévpontokat kapunk, ezekre pedig szükségünk lesz karakterünk és hajónk fejlesztéséhez is. Sőt, ha gyűrűket találunk, azokat Goro fel is tudja húzni, hogy extra buffokat kapon - tíz ujjára összesen tízet.
Maga a bunyó a klasszikus Yakuza vonalat követi, szóval minden valós időben történik, nem körökre osztott csetepaté vár bennünket. Goro kétféle harci stílus között tud váltogatni: az egyikben tőrt használ, ez a technika leginkább egy, vagy maximum pár ellenfél ellen tud nagyon hatásos lenni. A másik, kalózos stílusban (alapértelmezetten ezt használva bújik hősünk teljes kalózkapitány szerkóba) viszont már két kalózszablyát forgat, sőt egy pisztolyt is el tud sütni. A kardok azért nagyon hasznos szerszámok, mert eldobva őket hatalmas területet végig lehet sebezni velük, így mikor több tucat ellenlábas ront nekünk (igen, erre is lesz példa), akkor vígan lehet őket így darabolni.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
A tengeri ütközeteknél képzeljétek el nagyjából az Assassin's Creed IV: Black Flaget, ebben a zsánerben azóta sem született jobb. Hajónkkal mondjuk egy csöppet könnyebben lehet manőverezni, mint az 1700-as évek bárkáival, köszönhetően például a fenekére szerelt nitrónak. Tengeri csaták esetében általában csak a vezérhajót kell rommá lőni, majd ha ez megvan, akkor jöhet az átszállás, hogy a fedélzeten is megtanítsuk azokat a bitangokat kesztyűbe dudálni. Vannak még persze további finomságok, például a megszerezhető elátkozott hangszerek (ezekkel ultimate képességek hívhatók elő közelharcban), de a harcrendszerek alapjai nagyjából ezek.
Összeáll a banda
Ami csavarni tud a fentieken egy keveset, az a legénység toborzása. Változatos mellékküldetésekkel szerezhetők új kalózpajtások, akiket aztán be lehet osztani vagy az ágyúk kezelésére, vagy az átszállásoknál használt osztagok tagjainak. Érdemes figyelni arra, hogy melyik matróz miben jeleskedik a legjobban, és ennek fényében feladatot adni neki.
Nem is passzolhatna be a szériába a Like a Dragon: Pirate Yakuza in Hawaii, ha nem tartalmazna egy halom mellékküldetést és egyéb tennivalót. Értelemszerűen ezekből most sincs hiány, az viszont szembetűnik, hogy mivel ezúttal a fő történetszál esetében is temérdek őrültségen kellett gondolkodni, a side storyk nem tudnak annyira meghökkentők lenni, mint máskor. Külön érdemes azonban kiemelni a kalózarénát, ahol egy csomót harcolhatunk más kapitányok ellen. Mivel a tengeri ütközetek és fedélzeten zajló kézitusa alkotják a játék egyik legerősebb vonalát, külön öröm, hogy ezekből ilyen sokat át lehet itt élni. Az, hogy mellette lehet karaokézni, dartsozni, főzni (sört például bogarakból és tojásból), saját kis állatkertet nevelni, meg minden más hasonlót művelni, már csak a cseresznye azon a bizonyos habkoronán.
A Like a Dragon: Pirate Yakuza in Hawaii nem fog mindenkinél csont nélkül betalálni, aki viszont fogékony a Yakuza franchise humoros oldalára, az egészen egyszerűen imádni fogja azt, amit a Ryu Ga Gotoku Studio most összehozott. Goro Majimából zseniális kalóz lett, szerethető vagy épp utálható karakterekből ezúttal sincs hiány. A grafika a megszokott, de ha valaki Yakuza-rajongónak vallja magát, akkor gyanítható, hogy rég megbékélt a Dragon Engine erősségeivel és gyengeségeivel is egyaránt.
