A népszerű Yakuza széria mellékága, a Ryū ga Gotoku Ishin! eredetileg csak a japán játékosok kis gyöngyszeme volt, az olyan címek sikere viszont, mint például Ghost of Tsushima, arra sarkallta a Sega és a Ryu Ga Gotoku Studio fejeseit, hogy a történelmi, szamurájos környezetbe áthelyezett spin-offot is elérhetővé tegye a nyugati közönség számára. És így jutottunk el a Like a Dragon: Ishin! megjelenéséhez. Messze nem új játékról van tehát szó, egy kilenc évvel ezelőtti kalandot mesélnek most el újra, de ettől még bőven van helye a konzolunkon vagy számítógépünkön a Like a Dragon: Ishin!-nek.
Yasuaki Uehara játéka ugyan sok szempontból az árnyékban marad a "fő" Yakuza sorozathoz képest, de tud annyira egyedi lenni, hogy senki se vonhassa kétségbe létjogosultságát. Sőt, igazából egyáltalán nem lenne gond az sem, ha az eredeti csapásvonal mellett egyre többször ilyen mellékutakat is bejárna a sorozat.
Sakamoto Ryoma szerepében Kazuma Kiryu
Ha valaki úgy ül le a Like a Dragon: Ishin! elé, hogy ismeri az eredeti Yakuza szériát is, akkor az első, amit észre fog venni, mindenképpen az lesz, hogy a főszereplő, Sakamoto Ryoma gyakorlatilag szinte az egy egyben a fősodor protagonistájának, Kazuma Kiryunak a küllemét hasznosítja újra. Igaz ez az összes főbb szereplőre, szóval abszolút ismerős arcok fognak a játék fontos pontjain visszaköszönni, régi ismerősök kapnak ezúttal teljesen más szerepet. Ez egyáltalán nem új keletű megoldás, ugyanezt játszotta el egyébként anno a Sega a Ryu Ga Gotoku Kenzan! esetében is - ez a 2008-ban, úgyszintén csak Japánban megjelent PS3-as játék 1605-ben játszódik, és főhőse, Miyamoto Musashi ugyancsak Kazuma Kiryu karakterének a "másolata".
Maga a sztori a megszokott Yakuza-féle narratív elemekből építkezik, magyarul kapunk egy bődületesen hosszú, ezer és egy helyen megcsavart, ugyanakkor gondosan írt és tényleg izgalmas sztorit. Hatalmas segítség, hogy egyetlen gombnyomással lehívhatók a bárbeszédek közben olyan lábjegyzetek, amik elmagyarázzák a laikusok számára ismeretlen köz- és tulajdonnevek jelentését. Ha nem kaptunk volna ilyen segítséget, akkor nagyjából az első órában átülhettünk volna a Wikipédia elé, hogy ne csak pislogjunk, mint hal a szatyorban.
Történetmesélését tekintve tehát simán odaállítható a Like a Dragon: Ishin! bármelyik Yakuza mellé. Az valószínűleg nem lesz minden nyugati játékos ínyére, hogy a játék egyáltalán nem kapott angol szinkront, és kétségtelen, hogy jobb lett volna tényleg meghagyni a választás lehetőségét, hogy aki az eredeti, japán hangokat szereti, az maradjon nyugodtan náluk, aki viszont kevesebbet olvasna, az hallgathassa az angol szinkronhangokat - olvasni márpedig kell, a széria sajátossága, hogy az átvezetőkön kívül a párbeszédek kizárólag írott formában jelennek meg.
Hol marad az elmebaj?
A fő történetszálak mellett a Yakuzák sava-borsát az imádnivalóan elmebeteg mellékküldetések adták meg, és ez az a pont, ahol bizony sajnos elég soványka lett a Like a Dragon: Ishin!. Bőven akad persze mit csinálni, darabolhatjuk a farönköket, szerencsejátékozhatunk, teljesíthetünk egy halom mellékes feladatot, sőt még akár saját gazdaságunkat is irányíthatjuk, és a földi javak megtermelésétől egészen a konkrét főzésig elszórakozhatunk az apró részletekkel, de hiányoznak azok az elborult csodák, amik olyan különlegessé tették a Yakuza-játékokat. Merthogy a fő szériában hiába volt olykor szívszaggató vagy épp könnyfakasztó a sztori, két halálosan komoly misszió között a világ legmarhább mellékküldetéseit teljesíthettük.
Akad itt is egy két merészebb, szórakoztatóbb megoldás, de összességében sokkal egyhangúbb és unalmasabb a felhozatal, mint amit megszoktunk a Ryu Ga Gotoku Studio játékai esetében. Pedig látszik, hogy az alkotók próbálkoztak, ám egészen egyszerűen ez a környezet nem bizonyult elég jó táptalajnak a marháskodáshoz.
A látvány kapcsán érdemes megjegyezni, hogy teljes motorcseréről van szó (épp ezért is tekinthető a játék remake-nek és nem csak egy egyszerű remasernek), most először nem a jól megszokott, házi Dragon játékmotort használták a fejlesztők (még a 2021-es Lost Judgment esetében is kitartottak ennél), hanem áttértek az Unreal Engine 4-re. Koránt sincsen arról szó, hogy 2023 leggyönyörűbb látványa tárulna elénk, de azért érezhetően jót tett a váltás. Sajnos a környezeti elemek, főleg a városkép gyakorta sivárak és unalmasak, de a főbb szereplőket nagyon szépen kidolgozták.
Elő a kardot, no meg a flintát is!
Harcrendszerét tekintve a Like a Dragon: Ishin! egyetlen látványosat tud húzni, de az legalább tényleg működik. Az alapok teljesen átlagosak, van összesen négy darab harci stílusunk, ezeket külön-külön tudjuk fejleszteni. A pusztakezes harcmodor elég gyengére sikerült, a lőfegyveres hadviselés pedig a csalással határos, olyan egyszerűen le lehet vele darálni már a távolabbi ellenfeleket is. A kardos harc egészen kellemes, de a legszórakoztatóbb megoldást a kard és a pisztoly villámgyors kombinációját jelentő, már-már valódi táncnak is beillő megoldás nyújtja, nem véletlenül lett ez a legtöbbek személyes kedvence.
A harcrendszert úgy istenigazán az úgynevezett Trooper kártyák dobják fel. Ezek alapvetően az egyes harci stílusokhoz rendelve passzív bónuszokat biztosítani, de feloldanak egy-egy extra skillt is, ami nem csak kiemelkedően hatékony, de bizony elég látványos is tud lenni. A kártyakollekciónkat úgynevezett Dungeon Runok teljesítésével tudjuk bővíteni, fejlesztgetni, összességében egészen addiktív és szórakoztató mechanikákkal sikerült feldobni ezt az egész rendszert, és ennek következtében tényleg lettek a harcnak is egyedi, saját vonásai.
A Like a Dragon: Ishin! leginkább azok számára lesz telitalálat, akik nemcsak kedvelik a Yakuza-játékok általános formuláit, de kifejezetten rajonganak is a feudális Japánért. Nagy kár, hogy a mellékküldetésekbe, a fő sztoritól elkanyarodó feladatokba ezúttal nem fektettek annyi energiát, de így is egy brutálisan hosszú játékról beszélünk, ami jó időre magához tudja láncolni a hétköznapi szamurájokat.
