Nem árt gyorsan tisztázni, egészen pontosan mi is a Like a Dragon Gaiden: The Man Who Erased His Name egy végtelenül hosszú címmel megáldott videojátékon túl, mert a Yakuza/Like a Dragon széria hűséges rajongótáborán kívül nem biztos, hogy mindenki tisztában van ezzel. Szóval alapvetően létezett a nyugaton Yakuza néven futó széria, ami kapott ilyen-olyan mellékágakat, de egészen a hatodik részig, vagyis a 2016-os Yakuza 6: The Song of Life-ig viszonylag egyszerű volt követni a cselekmény vonalát: egy Kazuma Kiryu nevű protagonistát irányítva kellett elképesztően jól írt és maratoni hosszúsággal megáldott japán bűnügyi sztorikon végigrágnunk magunkat, és míg a fő cselekményszál mindig fordulatos, drámai volt, a mellékküldetések egészen eszementek lettek, a japán humor végletességét is simán megcsillogtatták.
A hatodik Yakuza játék végén aztán szeretteinek védelme érdekében Kazuma Kiryu megszervezte saját halálát, így a következő játékban, a Yakuza: Like a Dragonben már nem őt, hanem egy új főhőst, Ichiban Kasugát irányíthattuk (közben pedig elindult a Judgment című spin-off sorozat is), kinek érkezésével a játékmenet is alapjaiban változott. A Like a Dragon Gaiden: The Man Who Erased His Name-ben most ismételten Kiryu kapja meg a főszerepet, de érezhető, hogy ez azért nem egy teljes értékű Yakuza/Like a Dragon cím, sokkal inkább csak felvezetője a 2024-re várt Like a Dragon: Infinite Wealthnek, melyben végre-valahára összeérnek majd a szálak, és találkozni fog Ichiban, illetve Kiryu. Ez persze még korántsem jelenti azt, hogy a The Man Who Erased His Name ne lenne piszok szórakoztató.
Kiryu meghalt, mégis túlélte
Ahogy arról a felvezetésben is szó esett, Kiryu jelenleg bujkál, megpróbál teljesen rejtve maradni és egy új, titkos életet élni. Külön vicces mondjuk, hogy minden második ember akivel találkozunk pontosan tudja, hogy kicsoda Kiryu valójában, de ettől még hősünk mindent megtesz azért, hogy legalább a látszata meglegyen annak, ő bizony anno fűbe harapott. Mindezek érdekében szövetségre lépett a Daidoji nevű szervezettel, melynek gyakorlatilag a titkos ügynöke lesz, különböző feladatokat teljesít a számukra. Nyilván (egy Yakuza-játék esetében ezt mondanunk sem kellene) a dolgok gyorsan sokkal, de sokkal bonyolultabbá válnak, felpörögnek az események.
Le sem tagadhatná a Like a Dragon Gaiden: The Man Who Erased His Name azt, hogy Masayoshi Yokoyama eredetileg csak egy rövid, kizárólag letölthető formában elérhető előzményben gondolkodott, később azonban ez egy önálló játékká nőtte ki magát. Ennek a címnek ugyanis szinte minden aspektusáról az mondható el, hogy alapvetően jók, de kevesebbet nyújtanak, mint amit a sorozat rajongótábora megszokhatott. A játék rövidebb, a fő történetszál kevésbé csavaros és izgalmas, a mellékküldetések egyáltalán nem változatosak és nagyjuk kifejezetten hervasztó. Mondjuk legalább egyszerű átlátni őket, mivel miden ilyen misszió egy új karakterhez, Akaméhez van kötve, aki egy saját belső rendszert kapott a küldetések elosztására és a jutalmak bezsebelésére. Mondhatni rá vagyunk kényszerítve ezekre a feladatokra, mivel egy halom pénzzel és Akame ponttal jutalmaznak bennünket, a fejlődés pedig nem tapasztalati pontok, hanem bankjegyek függvénye. Van, hogy a játék képes megcsillogtatni az erényeit és simán hozza a szokásos színvonalat, de ennél azért jóval gyakoribb az, hogy az emberben folyamatosan ott motoszkál a hiányérzet.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
A mellékes elfoglaltságok közül érdemi újdonságként egyedül talán azt lehet kiemelni, hogy a kabaréklubokba eljárva és ott a helyi dolgos hölgyekkel flörtölve ezúttal végig, minden beszélgetés alatt hús-vér színésznők felvételeit nézhetjük, velük társaloghatunk. Ha pedig kellően összebarátkoztunk velük, akkor ugyanez a színésznő fog elvinni minket egy privátabb helyre, hogy ott mondjuk Playboy-nyuszi ruházatban fetrengjen egy biliárdasztal tetején. Igen, a Yakuza-játékoknál hosszú ideje megvan ez a vonal is, de sosem volt még ennyire realisztikus, kis képzavarral élve már-már kézzel fogható. A Kastély nevű helyszín arénájában is elég sok időt el lehet tölteni, bele lehet menni mélyebben is a játék kimaxolásába, de erre valószínűleg csak kevesen éreznek majd affinitást.
Arra pedig már most készüljetek fel, hogy egyelőre csak az eredeti, japán hangsáv érhető el, szóval ha esetleg valaki angol szinkron nélkül nem is hajlandó elindítani a játékot, akkor neki várnia kell még egy jövőbeli frissítésre, ami ezt is elhozza majd.
A barátságos és közkedvelt ügynök
Amiben igazán nagyot tud villantani a The Man Who Erased His Name, az inkább a harc, de itt sem arról van szó, hogy bevezettek volna egy csomó új harci stílust, változatosabb lenne a harcrendszer. Létezik a régi, úgynevezett jakuza harcmodor, valamint az ügynökök stílusa. Utóbbi esetében jönnek be az igazi újítások, a különféle kütyük. Kazuma Kiryu most már robbanó cigarettákat dobálhat az ellenfelek közé, pici drónokat küldhet rájuk, lángoló talpú cipővel repkedhet összevissza, vagy épp az órájából kék fonalakat csaphat elő, hogy azokkal kitépje az ellenfelek kezéből a fegyvert vagy épp megragadja, lekötözze a rosszfiúkat - tisztára mintha James Bond és Pókember eltitkolt japán szerelemgyereke lenne a főhős.
A Like a Dragon Gaiden: The Man Who Erased His Name egyelőre nem bizonyította azt, hogy érdemes volt visszahozni Kiryut, és ha nem tudnánk, mi jön 2024-ben, akkor bátran ki lehetne jelenteni, hogy sokkal jobban tette volna a Ryu Ga Gotoku Studio, ha tényleg elbúcsúznak tőle a hatodik Yakuza epizód végén - elvégre valóban annyira szép volt az a búcsú. A már januárban érkező Like a Dragon: Infinite Wealth viszont még simán bizonyíthatja, hogy mindez jó okkal történt.
Mindezekkel együtt a The Man Who Erased His Name kizárólag a széria leghűségesebb rajongóinak ajánlható, mindenki másnak elég lesz majd az a gyors visszatekintő, amit biztosan nem hagynak majd le a fejlesztők az Infinite Wealth elejéről.
