Két éve a Leisure Suit Larry: Wet Dreams Don't Dry visszahozta a játéktörténelem legnagyobb és legbénább szoknyavadászát, ráadásul mindezt úgy, hogy Mr. Laffer fejest ugrott a diverzitással, elfogadással és randialkalmazásokkal telített 21. századba.
A kultikus elődhöz ugyan nem tudott felérni az időutazó Larry ámorfutása (ezért és a további zsibbasztó szóviccekért mindenkitől elnézést kérünk - a szerk.), mindazonáltal fejlesztőcsapata, a CrazyBunch mesterien idézte meg a nosztalgiafaktort, írt szerelmes levelet a point & click kalandjátékok műfajának és szórakoztatott minket megmosolyogtató gagekkel.
A Wet Dreams Don't Dry cliffhanger befejezése egyértelművé tette, hogy a csapatnak komoly tervei vannak Larry jövőjével kapcsolatban, a Wet Dreams Dry Twice alcímű folytatásban pedig végre-valahára a hódító hódolónak áll a zászló.
Larryvel lényegében ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: álmai nője, azaz Faith körül forognak a gondolatai, akiről azt feltételezi, hogy már csak egy következő életben lehetnek egymáséi. Csakhogy kiderül, hogy a sziklaszilárd szöszi még nagyon is e világi, így a mennyei örömök földi megtapasztalása érdekében azonnal felkerekedünk, hogy rábukkanjunk a Reményre.
Míg az előző epizód tulajdonképpen egy múlt századi macsó rácsodálkozása volt a modern világra, addig a folytatás afféle videojátékos road movie lett, amelyben számos helyszínt járunk végig és őrült kalandot élünk át. Úgy kell elképzelni, mint a filmek tipikus második részét, azaz mindenből többet kínál.
Azt senki sem vitathatja el a fejlesztőktől, hogy a fantáziát nem dekára vették a képzeletközértben, ugyanis változatos helyszínek, különféle csodabogarak és sokszínű tennivalók várnak ránk az akár 8-9 órára is elnyúló játékidő során, viszont végig olyan érzetet kelt, mintha amikor egy kötelező feladatot ki szeretne valaki pipálni. A Wet Dreams Don't Dry során egy balfék és reménytelenül romantikus, de kifejezetten szerethető Larryt irányíthattunk, aki rendre felsül szíve hölgyeinél, ezzel szemben most inkább érződik kétbalkezes kalandornak, akinek lazán a karjaiba omlanak a lányok.
Kondom Kapitány újra lecsap
Amikor azt írtuk, hogy sokfajta feladat vár megoldásra, nem túloztunk: a Leisure Suit Larry: Wet Dreams Dry Twice a point & click kalandjátékok oltárán áldozva a legelső perctől kezdve bőségesen ellát minket felvehető és kombinálható tárgyakkal, valamint teljesítendő megbízatásokkal.
A legtöbb esetben adja magát a megoldás, és némi gondolkodás (valamint a tárgyak leírásának elolvasása) után felgyullad a lámpa a buksink felett, azonban a játék egy pontjától káoszba fullad az inventory-nk és a missziókezelőnk is roskadozni kezd a küldetésektől. Szerencsére a főszál sosem válik teljesen követhetetlenné, így nemcsak a műfaj veteránjai szórakozhatnak el a gyönyörű Kalau'a szigetcsoport több mint 50 kézzel rajzolt területén, hanem a pixelesített randizás újoncai is.
De a CrazyBunch stúdió nem csupán az agytekervényeinknek csapja a szelet, a rekeszizmunkat is folyamatosan próbálja elcsábítani. Ezúttal is popkulturális utalások, valóéletbeli kikacsintások és mókás gagek adják egymásnak a virtuális kilincset (ne lepődjetek meg, ha Baby Yoda cameózik vagy egy a közelmúltban katasztrofálisan végződött fesztivál köszön vissza), de a játék foglalkozik olyan társadalmi témákkal is, mint a feminizmus, a genderkérdés és a természetvédelem.
Az elődhöz hasonlóan most sem foglalnak kifejezetten állást egyik kérdésben sem a készítők, sok esetben inkább a görbe tükör, a változatosság és a humorforrás miatt kerültek felhasználásra a megosztóbb topikok.
Apropó, humor! A folytatás némileg bevállalósabb lett, itt-ott picit többet mutat, ám továbbra sem érdemes amiatt aggódni vagy éppen arra apellálni, hogy Larry Laffer a felnőtt oldalak babérjaira törne (maximum a képzeletében). A nemi szervekre emlékeztető vizuális poénok és a kétértelmű szóviccek tárháza természetesen ezúttal is kimeríthetetlen, de a sikamlós részletek többségét a fantáziánkra bízzák. Hogy ez a pro vagy a kontra tábort erősíti-e, az már egyéni ízlés dolga.
Az egyik 19 cm, a másik egy híján 20
Le se tagadhatnánk, hogy a fenti mondatokból kiérezhető némi csalódottság, de ez nem jelenti azt, hogy a végeredmény impotens, vagyis inkompetens lenne. A Leisure Suit Larry: Wet Dreams Dry Twice elsősorban azoknak ajánlott, akik kellemes órákat töltöttek el az előző fejezettel és kíváncsiak rá, hogyan folytatódik a címszereplő Canossa-járása.
Csupán azt kell észben tartani, hogy a mindenből többet elv miatt egyes aspektusaiban kevesebbnek érződik a játék, és azzal sem érdemes számolni, hogy Larry ugyanannyira szerethető és sikertelen maradt, mint korábban.
De tekintve, hogy lasszóval kell fogni a point & click címeket, a pajzán videojátékok pedig még nagyobb hiánycikknek számítanak (egy modernizált Lula vajon működhetne?), ezért az élvhajhász Laffer másodszori eljövetele is megéri a árát azoknak, akik az imént említett két kategória közös halmazára vágynak.
