Minden a Lego Star Warsszal kezdődött; szeptemberben lesz pontosan tíz éve, hogy megjelent a mára már kultikussá vált Lego Star Wars II: The Original Trilogy. Személyes érintettségem ezzel a játékkal kapcsolatban: ez volt az első játék, amit az akkor ötéves Csongor fiam teljesen egyedül végigjátszott, és én roppant büszke voltam rá ezért. Azóta persze megszámlálhatatlanul sok Traveller's Tales játék jött ki, de az alapokat akkor is a Star Wars adta, ezt nem lehet tőle elvitatni. Tavaly decemberben viszont különös hiányérzet fogott el, az új Star Wars film sorra döntötte a rekordokat, de a TT Gamesnek esze ágában sem volt kiadni az új részt. A miértekre talán soha nem fogjuk megkapni a választ, bár gyanítom, hogy nem olyan egyszerű megegyezni mostanában a Disneyvel, ha a szövegkörnyezetben valaki elejti a Csillagok háborúja kifejezést. Szerencsére a kiadó nem hagyta annyiban a dolgot, így megkésve ugyan, de részesei lehetünk az új legó kalandnak.
Luke lelépett
A The Force Awakens főként az új mozifilmre koncentrál, így meglehetősen részletesen bemutatja a legfontosabb történéseket. Tíz fejezetet játszhatunk végig benne, és biztosíthatok mindenkit, hogy egyetlen izgalmas esemény sem maradt ki. A dolog érdekessége, hogy az egész sztori egy visszaemlékezéssel kezdődik: akár oktatórésznek is felfoghatjuk az endori csatát, ahol egyszerre küzdhetünk meg az uralkodóval Darth Vader oldalán, robbanthatjuk fel a pajzsgenerátort Han Solo ewok macikkal megerősített kommandós különítményével, illetve az Ezeréves Sólyom hathatós közreműködésével lezúzhatjuk a második Halálcsillagot is. Kiváló bevezetés, és innentől folyamatosan jobb lesz.
Az alapok természetesen megmaradtak, a készítők láthatóan csak minimális erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy újdonságokkal dobják fel a játékot. Az egyik ilyen újítás a fedezékrendszer, ami kicsit felpezsdíti az egy évtizede változatlan harcrendszert. Na nem kell mindjárt Gears of Wart vagy Divisiont vizionálni, ez amolyan gyerekbarát megoldás, ami igazából csak arra jó, hogy a játékkritikusoknak legyen valami új játékelem, amit bele tudnak írni a cikkekbe. Alapvetően nincs baj ezzel a játékmechanikával, de mivel a harcrendszer teljes egészében a fiatalabb korosztályra lett kihegyezve, sok tétje nincs az egésznek, egyszerűen csak jól mutat. Ugyanez a helyzet a legódarabok összerakásával. Az előző n+1 legókalandban az első és legfontosabb feladatunk az volt, hogy szép komótosan összetörtünk mindent az adott pályán. Ezután azokat a legódarabokat, amelyek nem tűntek el, átépíthettük, és máris kipipálhattunk egy logikai feladványt. A The Force Awakens rátett erre a rendszerre még egy lapáttal, most már lesznek olyan részek, ahol kettő, sőt akár három választási lehetőségünk is adódik a kreatív építésre. Elrontani itt sem tudunk semmit; mivel az építmények lerombolhatók, a feladványok nagy részében pont az a trükk, hogy a megfelelő sorrendben építsük meg a tárgyakat. Még ezekkel a nehezítésekkel sem lett túl bonyolult a játék, tízéves kor felett másfél perc alatt meg lehet fejteni a legkörmönfontabb feladványt is.
Ezeket az arany téglákat kerestük
A tíz fejezet gyorsan teljesíthető; még azok is végig tudják vinni a játékot 10-12 óra alatt, akik az összes eldugott sarokba bekukucskálnak. Ez nem valami sok, de nem szabad megfeledkeznünk a gyűjtögetős utójátékról, amivel akár 50-60 órával is megnövekedhet a játékidő, maximalisták az összes karaktert és járművet feloldhatják. Megmondom őszintén, soha nem foglalkoztatott ez a része egy játéknak igazán; az öncélú keresgélés, ami csak arra volt jó, hogy megnövelje a játékidőt, mindig is hidegen hagyott. Most viszont végre értelme lett annak, hogy szabadidőt és fölös energiát nem kímélve kutassunk a pályákon az eldugott arany legótéglák után, hiszen ezek most először a fizetőeszköz szerepét töltik be. És hogy mit lehet belőlük venni?
Új küldetéseket természetesen, a színvonalasabb fajtából. Ezekből a mellékszálakból megtudhatjuk, miként fogta be Han és Csubi azokat a veszedelmes csápos szörnyetegeket, hogyan szöktették meg a nyugdíjas Ackbar admirálist az Első Rend fogságából, illetve kiderül, miként tudott az Első Rend olyan könnyen a nyomára akadni a Luke Skywalkerrel kapcsolatos információknak. Kifejezetten élvezetes ez a hat extra küldetés, már csak azért is, mert ezeknek ugye nem tudjuk a végét, így megmarad a felfedezés öröme. Itt azonban még nincs vége az új tartalmaknak, a fejlesztők ígérete szerint folyamatosan érkeznek majd az új DLC-k, amelyek segítségével új és izgalmas kalandokat élhetünk át.
Zene és szöveg az Erő jó oldalán
Talán az egész játék legkiemelkedőbb része a hangulatos zene és a karakterek beszéde. Az öreg John Williams munkája elképesztően ütős, komolyan mondom, libabőrös lettem az endori pályán, amikor Luke és Vader bekeményített a császárral szemben. Ugyanaz a zseniális zene szólt, ami a Jedi visszatérben ennél a résznél felcsendült. Erre tesz még rá egy lapáttal a hangalámondás, ami nem merül ki abban, hogy a filmből kivágták a hangsávokat, és beillesztették a megfelelő helyekre, hanem bizony rávették Harrison Fordot, hogy beálljon egy mikrofon elé, és vicces beszólásokkal tegyen menőbbé egy videojátékot. Ráadásul meglepően jó benne, annak ellenére, hogy ez az első játék, amelynek a hangját kölcsönözte. Talán nem annyira jó, mint Mark Hamill, de ezt nem is várja el tőle senki. A film sztárja mellett természetesen egy egész sor remek színész is hozzájárult a sikerhez; jó volt hallani Carrie Fishert (Leia), Adam Drivert (Kylo Ren) és John Boyegát (Finn), amint bolondozik a felvételeken.
A pozitívumok mellett hébe-hóba találunk hiányosságot is, nekem kimondottan hiányoztak a nyitott világú küldetés-HUB-ok (a nagyvárosok a Marvel's Avengersben…), itt most sokkal kisebb helyeken bóklászhatunk a küldetések között. A járművek irányítása borzasztóan fapados, ami ugyan tökéletesen illeszkedik a többi játékelemhez, de azért már nagyon vágyunk valami komolyabb akcióra, ahol egy X-Wing vagy TIE Fighter pilótafülkéjében villanthatjuk meg pilótaképességeinket.
Összességében teljesen elégedett vagyok az új legókalanddal, pontosan azt hozta, amit vártam. Gyerekeknek, illetve gyerekes szülőknek ideális játék, amelyet akár párosban is végigtolhatunk a csemetékkel. Az idősebbek azonban gyorsan ráunnak, főként akkor, ha nem ez az első találkozásuk legójátékkal. Ugyan nem repített el egy teljesen új galaxisba, de a mi naprendszerünkön belül egészen kellemesen utaztunk vele.
