Negyedszer kalandozhatunk a DC-univerzumban kockahőseinkkel, ám ezúttal teljes egészében a szeretni való rosszaságoké a főszerep. Joker, Macskanő, Gorilla Grodd, Harley Quinn, Méregcsók és a többiek kénytelenek egységfrontba tömörülni egy minden eddiginél veszedelmesebb ellenféllel szemben. Váratlanul azonban felbukkan egy nem várt szövetséges…
Csináld magad hős
A Lego játékok történelmében most először kezdődik a nagy kaland karaktergenerálással. A főszereplő egy kezdő szupergonosz, akit senki sem ismer, de valahogy mégis mindig az események középpontjában találja magát. Teljes mértékben személyre szabhatjuk a főszereplőt, választhatunk nemet, hajszínt, fegyvert, sőt még azt is meghatározhatjuk, hogy a kezéből vagy a szeméből lője ki a sugarat. Első nekifutásra ez egészen jópofa újításnak tűnik, de a gyakorlatban sajnos nem sok vizet zavar a karakter, bizonyos küldetésekben lesz csak lehetőségünk őt választani. Szórakoztató játékelemként jelennek meg a felvehető szuperképességek, a főszereplő bizonyos pályákon magába olvaszthat egy minijáték keretében szupererőt. Nagyon nagy újdonságra azonban nem érdemes számítani, ezeket a képességeket már láttuk korábban más hősöknél, de a továbbjutás szempontjából nélkülözhetetlenek.
Utolsókból lesznek az elsők
A sztori igazán jól indul. Lex Luthor és bandája meglepve tapasztalja, hogy egy párhuzamos dimenzióból egy másik, szuperképességekkel felvértezett csapat érkezik, hogy helyettesítsék az Igazság Ligáját. Fogalmuk sincs arról, hogy az idegenek egy alternatív világból jöttek, ahol a jók a gonoszok, és a gonoszok a jók. A Bűn Szindikátusa fondorlatos módon megszabadult a Föld legerősebb védelmezőitől, majd a közvéleményt manipulálva elhitették mindenkivel, hogy ők az új megmentői Metropolisnak és Gotham városának. Ez a két város egyébként a fő játszóterünk két küldetés között (Smallville és Apokolips mellett). Méretre elég impozáns a térkép, de szerencsére Flash-t irányítva gyorsan bejárható. A szokásos versenyek, gyűjtögetős küldetések és fejtörők itt is megtalálhatók, ezen a téren olyan nagy újítás nem történt. Rosszalkodásaink eredményeként gyorsan a nyomunkba szegődik a két nagyváros összes rendőre, körözésrendszer is bekerült, de ez inkább csak amolyan színesítő elem, tíz-húsz percnél tovább senkit sem fog lekötni tizennégy éves kor felett.
Azok a régi jó dolgok
Évtizedes múltra tekintenek vissza a TT Games-féle Lego játékadaptációk, ennyi idő alatt rengeteg mozisikert kockásítottak. Sajnos minden egyes tesztben kénytelenek vagyunk leírni, hogy mennyire hiányoljuk a nagyobb léptékű újításokat. A tét nélküli harcrendszer, a pillekönnyű fejtörők, a coop játékmenet teljesen rendben volt az első néhány epizódban, de a huszadik fejezetben már nem igazán ütöttek ezek a részek. Nagyon úgy néz ki, hogy már a hat és tizenkét év közötti korosztályból kikerülő célközönség is unja a formulát. Az elmúlt néhány évben borzasztó kényelmes helyzetben voltam: a tesztelésre kapott Lego játékokat nem kellett egyedül végigjátszanom, elég volt megemlítenem a gyerekeimnek, hogy meghoztam az új részt, segítségükkel pedig egyetlen hétvége alatt végigszaladtam rajta. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy némi rágcsával és üdítővel felszerelkezve beültem a tévé elé, és végignéztem, ahogy sorra darálták le a küldetéseket. Ennél a résznél azonban már tovatűnt a lelkesedésük, ami azért elég lehangoló, mert nyolcéves korban még nem szabadna kinőni ebből a játékstílusból. Nagyon nehéz megmondani, hogy mi lehetne az új irányvonal, hiszen ez tipikusan nem az a játékkategória, amit a grafika vagy az animáció tupírozásával el lehetne adni. Ezek eddig is teljesen korrekt színvonalat képviseltek, Gorilla Grodd városa vagy Poison Ivy dzsungele a sorozatban látott legszebb pályák közé tartoznak. Az animációk meg egy legókra épülő játékmenetben nem sok vizet zavarnak, bár a harci részekben mindenki kapott egyedi speciális mozgást, amivel egy ütésre elintézheti az ellenfelét.
Mindenképpen ki kell emelnem ugyanakkor a zenét és a hangalámondást, ezen a két téren nagyot alkottak a készítők. Most a Star Wars és az Indiana Jones játékok ikonikus dallamait ne vegyük figyelembe, azok önállóan is a legendák közé tartoznak. A Lego DC Super-Villains zenéje azonban magasan a legjobb a sorozatból, a heavy metal jelleg kimondottan passzol ezekhez az imádni való rosszcsontokhoz.
Első nekifutásra a hadjárat (15 küldetés) körülbelül tíz óra alatt teljesíthető, ilyenkor azonban esélyünk sincs az összes titkos helyszínt és rejtélyt feloldani, hiszen a legtöbb eldugott hely megtalálásához szükség lesz egy egyedi képességekkel felvértezett karakterre, akit csak az első végigjátszás után, a Free Story játékmódban hozhatunk be az adott helyszínre. A hadjárat végét követően sem zárul a móka tára, további öt bónuszküldetés vár azokra, akik még nem unták meg a rosszalkodást. Ha pedig még ez sem lenne elég, akkor érdemes elgondolkodni a szezonbérleten.
A Lego DC Super-Villains korrekt alkotás, de messze nem ez a sorozat legjobbja. Hozza a szokásos színvonalat, és ezzel együtt a korábbi játékok hibáit is felmutatja. A tíz óra alatt számos apróbb technikai jellegű baki előfordult, egyszer még a pályát is újra kellett kezdenem ahhoz, hogy továbbjussak az egyik fejtörőn. Két gyerek lekötésére ideális, de azoknak a szülőknek is tudom ajánlani, akik szerint a videojátékok nem csak arra jók, hogy békén hagyjon bennünket az az izgága csemete. Ideális apa-fia-lánya program, de el tudom képzelni, hogy digitálisan felvilágosult anyukák is kézbe veszik a kontrollert néhány pálya erejéig.
