Ha ma még nem érezted magad öregnek, segítek: az első LEGO Racers játék 1999-ben jelent meg, a folytatása, a praktikusan elnevezett LEGO Racers 2 pedig 2001-ben látott napvilágot. Volt ugyan 2002-ben egy Drome Racers nevű kvázi harmadik rész is más hangulattal és másféle autókkal, de ha az egyáltalán nem rémlik, ne aggódj, semmiről nem maradtál le. Ha annyit mondunk, hogy megjelenése után nem sokkal a fejlesztőcsapata tönkre is ment, könnyen megértheted, miért nem érdemes emlegetni.
A '90-es évek vége és a 2000-es évek eleje számos egyéb, remek LEGO játékot hozott nekünk, mindenféle alkotás született, mielőtt a TT Games megszerezte a jogokat és elkezdett ugyanarra a sémára épülő filmes adaptációkat készíteni. Én például egyebek mellett meglehetősen sok időt töltöttem a LEGO Island Xtreme Stunts-szal, amiben szabadon járkálhattunk és mindenféle küldetéseket teljesíthettünk egy szigeten egy kaszkadőr, Pepper Roni szerepében.
A Racers és az Island játékokat egyszerre idézi meg a LEGO 2K Drive, ami, ellentétben azzal, ahogy a trailerek láttán gondolhattuk, nem a Forza Horizon kicsit érettebb közönségére pályázik, minek köszönhetően a fiatalabbak és a tapasztaltabb játékosok is jól szórakozhatnak vele hosszú órákon át.
LEGO embernek lenni nehéz
Az első pillanattól fogva egyértelmű, hogy ez egy könnyed, árkádos játék, olyan, amit a kisebb gyerekek örömmel néznek, miközben apa játszik, a kicsit nagyobbak meg örömmel játszanak, miközben apa búslakodik, hogy ő nem fér oda. (Az osztott képernyős móddal két kontroller megléte esetén ez a probléma könnyen áthidalható egyébként.) Annak, aki játszott a Forza Horizon 4 LEGO DLC-jével, lehetnek zavart okozó elképzelései, de hamar tisztázódik, pontosan milyen élményt akart adni a Visual Concepts.
A LEGO 2K Drive-ban elsősorban versenyzünk, de nem kizárólag ezzel töltjük az időt. A térkép más-más hangulatú szigetekre van bontva (valóságos környezetekbe építettek LEGO-városokat lényegében, a méretarányokat nem mindig tartva), ezek mindegyikén találhatók hagyományos körversenyek, valamint rengeteg egyéb tennivaló, amik egy részét olykor kénytelenek vagyunk teljesíteni a továbbhaladáshoz. Bár az a célunk, hogy indulhassunk a helyi bajnokságon és legyőzhessük az ügyesen versenyző, de nem kifejezetten kedves Shadow Z-t, ahhoz, hogy szembenézhessünk vele, egy rakás másik arcot is le kell gyűrnünk, plusz segíteni a helyieknek robotinváziót megállítani, elkóválygó disznókat összegyűjteni, elszabadult rakétákat visszaterelni; azzal foglalkozni, ami épp terheli őket.
Akadnak időre teljesítendő kihívások, ugratók és akadályversenyek is, amelyek kellően változatosak, ezek teljesítését egy pillanatig sem éreztem fárasztónak - nehéznek és olykor frusztrálónak ugyanakkor néha igen, de minél előrébb járunk a történetben, annál jobb verdákat gyűrhetünk, és így annál nagyobb eséllyel szerzünk aranyérmet a korábban bezsebelt bronz, esetleg ezüst mellé. Volt egy olyan feladat, amiben egy tojást kellett begurítanom egy óriási serpenyőbe, viszont a tojás hitboxa el van rontva, többször is áthajtottam a kocsival olyan pontján, ahol elvileg nem kellett volna átmennem, így az eleve bizarr formájú és így kiszámíthatatlanul viselkedő objektummal még nehezebb dolgom volt, mint alapból.
Érdemes foglalkozni a versenyen kívüli feladatokkal is, sőt, van, hogy egyenesen kötelező: ha nem érünk el egy adott szintet, nem haladhatunk tovább. Ezt talán néhányan grindolásra kényszerítésnek élnék meg, én viszont tényleg annyira élveztem játszani, hogy nem zavart. A versenyek több szinten teljesíthetők, vissza-vissza kell mennünk egy-egy korábbi pályára, de a tartalom mennyisége így is kielégítő - ráadásul sorra érkeznek még új kihívások a későbbiekben.
A játék különlegessége, hogy három járművet állíthatunk be egy loadoutba, melyek között alapértelmezetten automatikusan vált a rendszer, de ezt kikapcsolhatjuk, ha például olyan kihívást teljesítenénk, ahol ez hátrány, vagy elegünk van abból, hogy az útról egy picit is letérve máris a lassabb offroad járműben találjuk magunkat. Ha aszfalton megyünk, az utcai versenyautónkban ülve hasíthatunk, de amint földútra térünk, már lassabb, nehezebb, ám strapabíróbb és könnyebben kezelhető offroad verdát nyüstölhetünk. Amennyiben vízhez érünk, természetesen csónakkal száguldhatunk, ezért is hasonlít az élmény inkább a The Crew 2-éhez, mint ahhoz, amit a Forza Horizon játékok kínáltak.
A különböző, részben teljesen új, részben már megjelent, kereskedelmi forgalomban kapható szettekből átvett kocsik nem csak külsejükben térnek el egymástól, mindegyiknek más a gyorsulása, a maximális sebessége, a kezelhetősége és a strapabírása is, így mindenki találhat az ízlésének megfelelőt. Ezek a statok később perkekkel módosíthatók. A legjobb, hogy a kreatív játékosok olyan járgányokat építenek, amilyeneket szeretnének: számos alváz és több mint 1000 különböző elem áll rendelkezésre a szerkesztőben, sőt, a már megépített kocsikat és hajókat is átalakíthatjuk, átszínezhetjük, vagy megnézhetjük az instrukciókat, beszerezhetjük az elemeket a valóságban, és kirakhatjuk virtuális verdáink mását az asztalunkra. A kezelésbe egy részletes tutorial vezet be, még jutalmaz is azért, ha végigmegyünk rajta.
Ez teljesen opcionális, minden versenyért jár valamilyen jármű (ráadásul egyik-másik bizonyos extra képességgel, hátránnyal és előnnyel is rendelkezik), úgyhogy anélkül is van választék, hogy mi raknánk össze magunknak valamit, de az, hogy van egy ilyen szerkesztő, sokat dob az élményen - még ha a kezelése kontrollerrel néha nehézkes is.
Ha LEGO-ból van, lebonthatod
A játékmenet olyannyira könnyed, hogy a gázt el sem kell engednünk, a féket nyomva tartva driftelhetünk, ha pedig élesebben akarunk bevenni egy kanyart, a kézifék lesz a segítségünkre. Minden jármű képes ugrani gombnyomásra, valamint használhatunk különféle power upokat magunk megsegítésére és riválisaink hátráltatására. A versenyek jellemzően szorosak, de az ellenfelek viselkedése reális, nem fogunk óriási előnyre szert tenni és kihasználják, ha hibázunk, miközben nem hasítanak automatikusan elénk az egyenesekben. Minden megmérettetés izgalmas így, soha nem lehetünk biztosak a győzelmünkben. A rombolásnak nagy szerepe van, ugyanis mind javítani, mind boostot gyűjteni úgy tudunk, ha szétszedünk mindent, ami az utunkba kerül - ugyan gyomokban felakadhatunk, a kerítéseket mindenképp érdemes kiszedni a helyükről.
Történet terén nem számítottam nagy dolgokra, elvégre a versenyjátékokban ez eleve mindig másodlagos, de már az első pillanatokban is magával ragadott a LEGO-ra abszolút jellemző önironikus humor, a negyedik falat áttörő kikacsintások, amiket gyerekek talán nem értenek, de - az angolul beszélő - felnőttek külön értékelni fognak. A karakterek, különösen a beszólásaik szórakoztatóak, tényleg viccesek, nem kellemetlenek, ami már önmagában eredmény. Egyes versenyekben a legyőzendő riválishoz illő vetélytársakat kapunk: a macskás nőnél macskákat, a food truckosnál food truckokat, a fánkosnál meg mindenki kávés bögrékben ül.
Többet adott a LEGO 2K Drive, mint amennyit vártam tőle. Egyszerű, de szórakoztató, néha nehéz, ám még a komplexebb kihívásai sem teljesíthetetlenek (pláne ha megelégszünk a bronzérmekkel). Élvezet benne vezetni, soha nem húzunk el annyira, hogy biztosak lehessünk a győzelmünkben, és ha bukunk egy versenyt, nehéz nem látni, hogy mi rontottuk el, és nem azt érezni, hogy a gép volt velünk szemét. Árkád versenyjátékok, a LEGO, és különösen a LEGO Racers játékok iránt szép érzéseket dédelgető játékosok számára kiváló élmény, ha bármely kategóriába besoroljátok magatokat, mindenképp próbáljatok rá.
