1987-ben a Dungeon Master forradalmasította a szerepjátékokat. A 3D-s RPG szakított a körökre osztott hagyományokkal, a valós idejű megközelítés sokkal inkább lehetővé tette, hogy a játékosok beleéljék magukat azon kalandozók szerepébe, akik egyetlen imbolygó fáklya fényében ereszkednek egyre mélyebbre és mélyebbre a hegy gyomrába.
Régen minden jobb volt
A zseniális játék az elmúlt évtizedekben számos klónt inspirált, de a lényeget leginkább a finn indie csapat, az Almost Human ragadta meg. A két évvel ezelőtt megjelent első rész sikere mindenkit meglepett, de lehetővé tette, hogy a maroknyi finnugor rokon nekifoghasson a második résznek. Az első rész teljes egészében a föld alatt játszódott, ezen a megoldáson szerettek volna a készítők gyökeresen változtatni. A Legend of Grimrock 2-ben kiemelt szerepet kapnak azok a részek, melyek a felszínen játszódnak. Közvetlenül a játék elején egy hajótörés túlélőjeként a partra vetődik egy négyfős társaság. Itt indulnak a kalandjaink, ahol csak egyetlen cél lebeg a szemünk előtt: kijutni ép bőrrel a szigetről. Grafikailag meglehetősen sokat fejlődött a játék az elmúlt két évben, minden területnek egyedi grafikája és hangulata lett.
Szörnyekből összesen 42 lett betéve a játékba, s meg kell hogy mondjam, ezek elég nagy kihívást jelentenek. Szó sincs arról, hogy a csapatunk szuperhősökből állna és sziklaként állják a rázúduló pofonokat. Itt bizony taktikáznunk kell, folyamatosan mozogva kell bedarálnunk a több irányból támadó szörnyeket. A fejlődési rendszert sajnos nem vették át a Dungeon Masterből, itt fixen kap mindenki tapasztalati pontot a megölt szörnyek után. Szintlépéskor csak a képzettségek közül választhatunk, ez határozza meg, hogy milyen irányba akarjuk fejleszteni az adott karakterünket. A játék elején választhatunk előre generált csapatot, de dönthetünk úgy is, hogy saját magunk kreálunk karaktereket (hét különböző karakterosztály, öt faj). A játékhoz mellékelt szerkesztő segítségével megtervezhetjük saját kazamatánkat és azt megoszthatjuk a barátainkkal és a nagyvilággal.
Nehéz, mint a kvantumfizika
A modern köntös alatt egy igazi, régi vágású kalandjáték lapul. Tudjátok, 20-30 évvel ezelőtt még nem azzal adták el a játékokat, hogy milyen csecse a grafikája. Az akkori játékosok a shadereknél és a tesszellációnál sokkal jobban értékeltek egy olyan fejtörőt, amin elrágódhattak néhány órát (vagy napot). A Legend of Grimrock 2 is ezt az irányvonalat képviseli, eddig olyan 20 órát tettem bele a játékba, de még messze nem látom az alagút végét. El lehet felejteni a lineáris játékmenetet, itt van egy hatalmas térkép, amit szépen be kell barangolnunk annak érdekében, hogy továbbjuthassunk. A legtöbb fejtörőt esélyünk sincs ott azonnal megoldanunk, lehet hogy a világ másik végében kell megszereznünk egy varázstárgyat annak érdekében, hogy továbbjuthassunk.
Gondolom azt mondanom sem kell, hogy nincs beépített hint rendszer a játékban, szóval ha valaki elakad, akkor bizony meg kell erőltetni a kis agyát (vagy megnéz egy végigjátszást a Youtube-on, de ez esetben elvész a felfedezés öröme és elrontja a saját játékát). A LoG2 tipikusan az a játék, amit érdemes saját kútfőből megoldani. Kicsit zavaró lehet kezdőknek, hogy a játéknak nincs oktató része, egyből bedobnak a mély vízbe. Ez az újoncokat összezavarhatja, de érdemes ezen a részen túllépni.
A Legend of Grimrock 2 október 15-én jelent meg a Steamen PC-re, aki szereti a régi motorosoknak készült, igazán addiktív, néha pimaszul nehéz kalandjátékokat, melyek mellesleg nagyon jól néznek ki, azoknak nem kell tovább keresgélnie, ez az ő játékuk.
