Kétféle ember van a világon: aki szereti a fűnyírást, és akinek herótja van tőle, akár csinálja, akár önkéntelenül hallgatja. Maga a művelet addig nem is olyan rossz, amíg csak oda-vissza kell menni a gép mögött, de abban a pillanatban, hogy kerülgetni kell a bokrokat, a random módon szétszórt, frissen ültetett növénykéket, miközben a körtefa ága mély hornyot vés a hátunkba, maga a pokol előszobája.
Arra azonban kevesen gondoltunk volna, hogy lesz olyan fejlesztői csapat, amelyik meglátja ebben is a piaci rést, és azt gondolja, itt az idő készíteni belőle egy szimulátort, hogy azok is nyírhassanak füvet, akik a panel legfelső emeletén vizes törölközővel a nyakukban ülnek a 33 fokos szobában.
Fűben van a pénz
A játékban 12 fűnyírót tudunk hajtani, melyek mind önjáróak, tehát gyaloglós élményre senki ne számítson, hiszen még a legolcsóbb masina is ráülős, és tegyük hozzá, az összes valódi gyártó terméke. Az egyetlen értelmes játékmód a karrier, amelyben a szokásos dolgok történnek, tehát van valamennyi pénzünk, ebből egy szerény vágási szélességű, árérzékeny fűnyírót tudunk venni, amivel elkezdhetjük felívelő karrierünket a brit birtokokon.
A munkát természetesen nem szotyiért, vagy selymesen habzó Guinness-sörért végezzük, hanem csengő-bongó fontokért, amelyekből aztán nekiláthatunk fejlődni, fejleszteni. Amikor már annyi pénzünk van, hogy sosem fogy el, jöhet a bővülés, vehetünk fel embereket, ám ne gondoljuk, hogy ők majd helyettünk robotolnak, hiszen addig nincs új nap, amíg magunkat be nem osztjuk egy melóra.
A virágok maradnak
Bárhol jelenjünk is meg csodálatos fűnyírónkkal, első tevékenységünk mindig az legyen, hogy szétnézünk a munkaterületen, mert az otthoniak szeretnek széthagyni mindenféle ágvágó ollókat, kerti törpéket, kislapátokat, vagy valami egyebet, ami aztán rendesen megadná a pengének, ami jár. Amikor ezzel készen vagyunk, fel az ülésbe, röffenhet a varrógép, beállítjuk a vágási magasságot a megrendelő igénye szerint, és kezdetét veheti a művelet. Ami egyébként meglepően élvezetes, és akik amúgy is szeretik a kissé monoton dolgokat, hipp-hopp ráhangolódnak. Megyünk körbe-körbe, a fű fogy, a terület szépül, a népek boldogok, a világ végre békére lel.
Ám, a fűnyírók élete nem csak játék és mese, ugyanis vigyáznunk kell a virágokra, bokrocskákra, mert a tulajdonosok nem azért ültették őket, hogy utána ezerfelé szálló apró, fehér sziromdarabokban lássák őket kimúlni. Rosszallásukat pénzlevonással fejezik ki, mint ahogyan teszik ezt abban az esetben is, amikor tőgázzal, koppra tekert kormánnyal forgatjuk ki a nemes angol pázsitot nevelgető földet a keréknyomban. Amire pedig fel lehet készülni, hogy már a legapróbb területek is 15-20 perces munkát jelentenek valós időben, és akár 50 percnyi játék után már ott tarthatunk, hogy a következő megrendelés alsó hangon elviszi fél óránkat.
Ahol mindenképpen lenne értelme egy kis élezésnek
Mindamellett, hogy a Lawn Mowing Simulator valóban szórakoztató tud lenni, több olyan betegséggel is küzd, amelyek roncsolhatják az összbenyomást. Első körben ott van például a ránézésre nevetségesen magasnak ítélhető ajánlott konfiguráción tapasztalható durva fps-esés, ami főleg akkor jöhet rosszul, amikor azon vagyunk, hogy ne a fűnyírónk alatt távozzanak Ms. Gray baracklevelű harangvirágai (Campanula persicifolia) az örök virágmezőkre.
Problémás a kezelés kérdése is, mert bár azt lehetett olvasni a fejlesztők részéről, hogy nem csak billentyűzetről lehet irányítani a játékot, a PC-s tesztverzió meg sem érezte a G29-et. Ez pedig azért baj, mert így csupán teljes sebességgel, és darabosan adagolható kormánnyal tudunk dolgozni, ami sokkal jobban amortizálja a fűnyírónkat, mintha szépen irányíthatnánk. Ettől függetlenül tessék megvárni valamilyen leárazást, és akkor simán vállalható.
