Kiskoromban külön kategóriának számított számomra az anyáméknál található, illetve a saját könyveim. Nem feltétlenül azért, mert más volt a tartalmuk, hanem mert számomra a régi klasszikusok csak "öregesek".
Kötelezők? Ne viccelj!
Nem igazán szerettem a kötelezőket. Ismeretlen hangnemben és nyelvezetben íródtak, ráadásul nem feltétlenül ez-időbeli problémákat taglalnak. Ezért szoktam meglepődni akkor, amikor a többi embert kérdezem a kedvenc kötelezőjéről: sokan szerették őket és jó emlékeik vannak róluk. Én csak azt szerettem, amelyiknek már előre megmondták a tartalmát és így dönthettem, hogy érdekel-e, vagy sem. Főleg ezért nem olvastam olyan klasszikus, alapműnek vett köteteket, amiket pedig elvártak volna tőlem (szégyen-gyalázat, de bevallom).
Részmegoldás a problémára
Rögtön felkaptam a fejem a 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak című kötet hallatán: végre bepótolhatom az elmulasztott műveket! Bár az is szöget ütött a fejembe, hogy hogyan lehetséges egy regényt vagy egy drámát 3-4 képkockába besűríteni, hiszen általában több száz oldalon folynak a bonyolultnál bonyolultabb cselekmények?!
És kiderült: nehezen. Bár egyértelmű, hogy Henrik Lange elég jól találta- és vitelezte ki az egészet. Nem feltétlenül csak klasszikus műveket foglal össze röviden Lange, hanem például A parfüm - egy gyilkos története és az Amerikai psycho is ki van vesézve a Rómeó és Júlia és társai mellett.
A családi szórakozás eszköze
Volt, hogy a Bibliánál hangosan röhögtem - anyám az Öreg halász és a tengernél. Néhol keveselltem a három kockát, például a Gyűrűk uránál - hiszen a forma miatt sok apró részlet maradt ki. És bár nem egy szokványos "kötelezők röviden" a kötet, sokkal jobb nála: nem elégíti ki a hiányos tudásomat, hanem felkorbácsolja a kíváncsiságom szikráit.
Sok jó könyvtippet lehet belőle kapni, ráadásul mindenki megtalálja a számára megfelelő műveket: Stephen King horrorjától Tamás bátya kunyhójáig van itt minden. A szórakozás garantált akár az egész család számára!
