Hol volt, hol nem volt...
A történet ismét egyszerű és nagyszerű. Fiona apja, Túl az Óperencián királya meghal, a trón üresen marad, örökösének pedig nem mást választ meg, mint vejét, aki köszöni szépen, nem kér abból, hogy király legyen, ezért ismét nekivág egy kalandos útnak, hogy felkutassa az ország trónjának elfeledett, jogos örökösét, aki talán méltó arra, hogy ő uralkodjon. Azonban míg Shrek távol van, a meghurcolt Szőke Herceg véghez viszi gonosz tervét, hogy miután összegyűjtötte maga köré a gyermekmesék gonoszait, megtámadja a várost és megszerezze magának a trónt. Shreknek nincs más választása, mint minél előbb visszatérni Túl az Óperenciába vállvetve az örökössel, hogy megmentse feleségét és születendő gyermekét.
Az üveghegyen is túl...
Bevallom, nekem az első két rész a gyengém, épp ezért kicsit félve ültem le megnézni a folytatást, és sajnos vegyes érzelmekkel kellett felállnom a film végén. De jöjjön a fekete leves később, most nézzük, hogy miért jó film a Harmadik Shrek. A főcím lepergése után nem kellett fél perc se ahhoz, hogy elkapjon az a jól ismert Shrek hangulat. A régi környezet, a szokásos karakterek, a jellemző humor egyből megfogott és nem engedett el a mozi végéig. Megint találkozhattam a régi ismerősökkel, a nagyszájú szamárral, a temperamentumos csizmás kandúrral és a marcona zöld ogrénkkal, akik ismét megteremtik az alaphangulatot, ráadásul az új karakterek is zseniálisak és egytől egyik egyediek, legyen szó a szenilis Merlinről, vagy a minden hájjal megkent Hookról, vagy az esetlen örökösről, aki mellesleg iskolájának egyik legnagyobb lúzere. Ráadásul az új szereplők nagyszerűen vannak a történetbe illesztve, csöppet sem lógnak ki és nem tűnnek mesterkéltnek, bár néhány szereplő szála kicsit furcsára sikerült. Külön kiemelném a szinkront, mivel Eddie Murphy és Antonio Banderas egyszerűen zseniális, már csak ez a két fickó elvinné az egész filmet a hátán. Az akció ismét a helyén van, köszönhetően a jól megírt forgatókönyvnek, ami pörgőssé teszi a rövid, 92 perces játékidőt, ráadásul most kapott valamiféle fiatalos lendületet az egész film, ami az eddigi két részre nem volt ennyire jellemző. A látványra egy rossz szavunk sem lehet. A Dreamworks ismét kitett magáért. Gyönyörű helyszínek, nagyszerű karakterábrázolás és továbbfejlesztett mimika szolgálja azt, hogy az akció mellett a szánkat is eltátsuk néha a látványtól.
Ahol a kurta farkú malac túr...
Nos térjünk át a fentebb említett feketelevesre, amiből sajnos akad bőven ebben a filmben. Kezdem ott, amit először éreztem, amikor lepergett a vége főcím. Ezt a filmet bizony összecsapták. Néhol nagyon siet, elsiklik a részletek fölött, hirtelenkedik, ami nem tesz jót egy ilyen típusú moziknál és sajnos ez néha a történet és a poénok kibontakozásának rovására megy. A nagy sietségben például egy csomó karakter szála csak el lett fércelve, nem lett normálisan végigvéve, ami nem is lenne igazán baj, ha nem pont az egyik legfontosabb karakteré, az örökös Artúré lenne az. Csak lóg a szál a film végéig mindenféle súly nélkül, és sikeresen elvarrják egy ezeréves klisével. Mint a Pókember 3-ban, a sok új szereplő lehetetlenné teszi a normális történetvezetést itt is, ami azt eredményezi, hogy a film vége elkapkodott, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Másik, ami szúrta a szemem, az az oda nem illő jelenetek sora, amik elég furcsán mutatnak egy animációs mesefilmben. Van jó néhány darkosabb, sötétebb jelenet, mint például Shrek álma, aminek egyrészt semmi haszna, másrészt csak megríggatja a kicsiket. A poénok bármennyire is ütnek a filmben, a végére már nagyon elcsépeltek, önismétlőek lesznek és olyan érzésünk támad, hogy ezt már láttuk volna, sokszor, ráadásul a poénok egy része az előző részekből lett visszahozva, ami mi, ha nem öngól. Itt említeném meg azt, hogy Mike Myers és Cameron Diaz már nagyon unhatja a szerepét, mert az minden, csak nem átélés, amit ők ketten produkálnak a film egészében.
Itt a vége, fuss el véle...
Nem tudom leplezni csalódottságomat, de összességében nem lett rossz film a Harmadik Shrek, sőt… csak az a baj, hogy az első két rész olyan magasra tette fel a lécet, hogy a Dreamworksnek sikerült ez alkalommal szépen átsétálnia alatta. Remélem nem vettem el senki kedvét a filmtől, mivel az év egyik, ha nem a legszórakoztatóbb mozijáról van szó, aminek szinte megelőlegezem az év animációs filmje díját, de a sorozat többi részének szemszögéből ez csak egy nagyon jó folytatás, de sosem lesz akkora klasszikus, mint a lenyűgöző előző két rész.
Értékelés: 74%
