A két éve megjelent Call of Duty: Modern Warfare-t nem csak hogy azóta is úgy emlegetjük, mint a széria egyik legjobb részét, de játsszuk is - rég nem volt már olyan CoD, amit nem engedtünk el egy év után. Hiába jött 2020-ban a Black Ops Cold War, olyan, mintha az nem is lett volna; bár voltak benne jó ötletek, mégsem tudtunk attól elvonatkoztatni, mennyivel jobb munkát végzett az Infinity Ward.
Most pedig itt a Vanguard, amit az utoljára a szintén második világháborús WWII-t szállító Sledgehammer Games készít (elsősorban, mivel a Zombies mód a Treyarch területe), és úgy látszik, ismét a papírforma érvényesül: a fejlesztők egy minőségben a két másik CoD-os stúdió munkája közé illő élményt szállítanak, amiben van jó is, van rossz is. És persze vannak dolgok, amiket még szerkesztőségen belül is másképp ítélünk meg.
Ismerős tájakon
Persze mint általában, amikor olyan játékot próbálunk, ami nincs még teljesen kész, most is igyekeztünk elnézni az olyan hibákat, mint hogy megmagyarázhatatlan formákban tűnnek fel grafikai bugok, néha porrá lesznek vagy egyedi recézést kapnak egyes textúrák, és az egyik spawnolásnál beragadtam egy kőbe, amiből csak úgy tudtam kiszakadni, hogy gránátot dobtam magam alá. Ezeket talán javítják még novemberig, nem erre koncentráltunk, bár a látványról annyit azért talán érdemes megemlíteni, hogy míg néhány pályaelem és effekt egészen szép, mások rettentő elnagyoltak és ódivatúak, mint például a gépfegyverek torkolattüze, a robbanások, vagy az óriási hópelyhek.
A béta során a megszokott módokat lehet kipróbálni négy pályán: van Team Deathmatch, Kill Confirmed, Domination, illetve bemutatkozik két újdonság is. Az egyik a Patrol, ami lényegében olyan, mint a Hardpoint, csak az elfoglalandó zóna folyamatosan halad a pályán, a játékosoknak pedig követnie kell, ha pontot akarnak szerezni. Aki arra vállalkozik, hogy csapatát pontszerzéssel segíti, teljesen kiszolgáltatottá válik (pláne, ha a kör épp valamely csapat születőhelyénél jár), egy jól irányzott gránát azonnal likvidálja, és soha nem tudhatja, milyen irányból fognak rátámadni. Nem azt mondom, hogy ez nem jó móka, de a korábbi CoD-okban is hamar elhaltak az ilyen módok (Safeguard, vagy ha tágabban értelmezzük, a Defender és a Team Defender), itt sem jósolok neki nagy népszerűséget. Majd ha bekerül a hordozható pajzs, talán izgalmasabb és nehezebb lesz, de ehhez meg kell várnunk a teljes változat megjelenését.
A másik lényegében a Gunfighthoz hasonlít, de mégsem pont olyan. A Champion Hillben két vagy háromfős csapatok mérkőznek meg egymással pörgős meccsekben, és mindenki adott számú élettel indul: amely csapatnál ez elfogy, kiesik. A meccsek során felhalmozott pénzből lehet különböző eszközöket, fegyvereket, képességeket vásárolni, valamint meglévő stukkerünket újabb szintre emelni, de nem mi szabjuk meg, milyen kiegészítéseket kérünk. Ez például a BAR-nál problémát jelentett számomra, az ugyanis alapjáraton elég hatásos, de fejlesztést követően egy jelentős méretű távcső kerül rá, ami nem feltétlenül hasznos a szűk, közép-rövidtávú fegyvereket igénylő pályákra.
Aki szerint a szórakozás egyetlen módja a káosz (örökké szeretni fogunk, 10v10 a Shipmenten), az a Blitz variációkat fogja szívébe zárni, ezeknél ugyanis rengeteg játékos vesz részt a meccsekben, olyan pályákon, amiket nem feltétlenül ennyi főre szabtak. A tágasabb Red Staron kényelmesen elférnek 28-an (sőt 6v6-hoz túl nagy is), de a Hotel Royal esetében épp optimális, már ha azt a CoD-élményt keressük, ami magába foglalja a folyamatos rohangálást.
A most kipróbálható három pálya közül talán pont a Hotel Royal a legérdekesebb, melyen mind a szálloda tetején, mind annak belsejében, összesen tehát két szinten zajlanak az események, és liftaknán, tetőablakon keresztül is közlekedhetünk köztük, meglepve ellenfeleinket. A Gavatu egy kétsávos pálya, ami a mesterlövészeknek kedvez, a Call of Duty 2 Moscowját idéző Red Staron pedig egy nagy tér található középen, amin jobb nem átszaladni, mert az ablakokból bárki figyelhet, de ha elég ügyesek vagyunk, a házakon át kicselezhetjük az önjelölt Vaszilij Zajceveket. Kis merítés ez abból a 20-ból, ami a megjelenéskor vár majd ránk, de megmutatja, hogy mind méret, mind külső szempontjából lesz változatosság.
A pályák részben rombolhatóak. Nem kell Rainbow Six: Siege-es mélységre gondolni, pusztán néhány, egyértelműen szétverhető barikádot lyuggathatunk át, illetve az ajtókat verhetjük be határozottan, így nyitva új útvonalakat. Ha nem bontjuk le az összes deszkát, csak egy kicsit tesszük nyitottabbá, meglephetjük az ellenfeleket, de pár meccs után megvetettem azokat, akik nem úgy nyitnak, hogy egy tárat átküldenek az átlőhető falakon; nekem nem egyszer járt így ingyen frag.
MP40 és Thompson, ahogy atyáink idejében
A most elérhető fegyverkínálat csak annyira változatos és újszerű, amennyire ezt a korhűség engedi: visszatérnek régi kedvenceink, nyomulhatunk MP40-nel, STG44-gyel, M1 Garanddal és Kar 98k-val (akár a szövetségiek, akár a tengelyhatalmak oldalán szállunk hadba), fejleszthetjük is ezeket bőségesen (akár 10 slotba is pakolhatunk kiegészítéseket). A time to killel javarészt nincs probléma, bár a sörétesek és a háromlövetű ITRA Burst hatékonysága hagy kívánnivalót, és biztos, hogy a többi stukkert is fogják még balanszolni a megjelenésig (illetve azt követően).
A killstreakeket ugyancsak nem gondolták túl, sőt, kevésbé nehezítik meg az életünket, mint korábban. A 10 ölést követően feloldható kutyák viszonylag könnyen kezelhetők, mert messziről halljuk és látjuk őket (egyébként mókás, hogy az egyik oldalon dobermannok, a másikon német juhászok támadnak), és a vártnál kevésbé bosszantó a Flamenaut is, ami 9 kill után lesz elérhető. Aki ezt aktiválja, páncélos, lángszórós terminátorrá válik, viszont mégsem olyan bosszantó, mint a Juggernaut volt korábban, hiszen csak közelre hatásos, ha elég távolról töltjük bele az ólmot, viszonylag könnyedén elbánhatunk vele. Ez persze felveti a kérdést, hogy kellő elégedettséget érez-e az, aki izzadságos munkával eléri a 9 ölést, majd csak egy közepesen hatásos jutalmat kap.
A perkek és field upgrade-ek terén sincsenek nagy meglepetések. Az egyik field upgrade viszont annyira rossz, hogy emiatt érdemes említésre. A Goliath egy apró, távirányítós tank, ami elméletben lánctalpaival bármin áthalad, de gyakorlatban mindenben képes fennakadni, legyen az egy darab kő, egy szál fű, vagy egy hulla. Mivel üzemanyagot fogyaszt, és ha az elfogy, automatikusan robban, a szerencsétlenkedés sokat elvesz hasznosságából, néhány próbálkozás után hagytam, és inkább vittem egy láda lőszert, amit sokkal hasznosabbnak találtam.
A játékmenetet még olyan apróságok színesítik, mint hogy látni a gránátok repülési ívét, és újra lehet fedezékre támaszkodni, sőt, mozogni oldalirányba úgy, hogy karakterünk nem emeli el a fegyvert - ezt nagyon hiányoltam a Black Ops Cold Warban, örömmel fogadtam visszatérését. Elérhető a vakon tüzelés lehetősége is, de ha nem szólnak erről előre, nem értesültem volna róla, és egyébként sincs túl sok haszna vagy előnye egy olyan játékban, aminek esszenciális része a rohanás. Felveti azt a kérdést is, hogy egy aimbottal kombinálva mennyire teszi majd tönkre az élményt; a választ megelőlegezem: nagyon.
Ha teljesen őszinte akarok lenni, azt mondom, ezt a Call of Dutyt tényleg az egyjátékos kampánya miatt várom a legjobban, és kevésbé érdekel, mit ad majd a multi, mert nagyon kevés újítást tartalmaz, szinte mindent láttam már az eddigi CoD-okban, és majdnem pont ugyanolyan az élmény, mint az előző két játékban, csak most más külsőt kaptak a fegyverek. A Champion Hill mód érdekes, ügyesen továbbviszi az általam igencsak kedvelt Gunfight koncepcióját, de a többi lehetőség egyelőre nem nyűgözött le. Meglátjuk novemberben, addig viszont készüljetek, mert szeptember 16-17. között minden PS4-gyel vagy PS5-tel rendelkező játékos, illetve a PC-s és xbos előrendelők, 18-20. között pedig mindenki belevetheti magát a bétába.
HP másvéleménye
Nem azért, mert mostanában megint meglehetősen sokat játszom a Modern Warfare multijával (elképesztően beszűkült módon Shipment és Shoot House pályákra fókuszálva), de a Vanguard első kellemes meglepetése az volt, hogy sebességében, gunplayben érzésre közelebb áll az Infinity Ward élményhez, mint a Black Ops: Cold Warhoz. Pedig a fegyverek érthető módon kicsit lomhábbak, a killstreakek kevésbé kemények, de a fedezékhasználat visszatérése, és az összecsapások tempója szinte az első körtől kezdve azonnal magával rántott a jól ismert, számomra kedves harci környezetbe.
Ami azonban számomra furcsa egyelőre, az az operátorok teljes kuszasága, mintha nem lennének egyértelmű csapatok, vagy legalábbis nem különülnek el egymástól az öltözékek, karakterek. A látvány pedig egyszerre csodálatos, és végtelenül lebutított: néha magával ragad egy szépen kidolgozott belső tér a Hotel Royalban, máskor a Red Star pixeles hóesésétől viszolygok az elnagyolt épületromok között rohangálva.
Komolyabb beltéri harcok esetén néha nálam szaggatott is az élmény (PS5-ön, LG CX-en 120Hz képfrissítést bekapcsolva azért némileg meglepő ez, de Paca például 4K-s, 60 Hz-es monitoron játszva semmi hasonlót nem tapasztalt a Sony újgenerációs konzoljával), és nagyon nem tetszik a motion blur túltolása. Az egy dolog, hogy erősen ajánlott a mozgás közbeni és a fegyveres elmosódás kikapcsolása, sőt, még a depth of field is bátran mellőzhető, de még ezek híján is előszeretettel homályosítja el a játék a távoli horizontot, ami futás közbeni célzásnál okoz némi vizuális bizonytalanságot. Egész egyszerűen úgy fest, hogy a motor nincs jól optimalizálva, amit igyekeznek blurözni a végtelenségig. Nem tragikus, de érezhetően ront az élményen.
Az új játékmódok és a jól felépített pályák ugyanakkor üdítő változatosságot hoznak elcsökevényesedett kompetitív elmémnek, és meg vagyok lepve, mert amennyire nem vártam az idei CoD-ot, most olyan hirtelen erővel rántott magával, és könnyen megeshet, hogy egy ideig most a második világháborúban múlatom majd az időt a modern hadviselés két legendás pályája helyett. Csak technikailag kellene már kicsit javulni, mert ez az FPS-élmény megérdemelne még kicsit törődést, de nem tudom, a megjelenésig mennyi esély van erre. Majd talán pár patch múlva érdemes lehet mindenkinek partra szállnia a Vanguardban.
A korai hozzáférést biztosító kódot köszönjük a Magnew Gamesnek.
