A Blueside és a Gameforge a jelek szerint nagy reményeket fűz ahhoz, hogy az MMO, a távolkeleti RPG és az RTS műfajok ötvözeteként szolgáló Kindom under Fire II sikeres lehet az európai piacon is. A játéknak Dél-Koreában és Oroszországban már megjelent egy-egy verziója, azonban ott elmaradt az átütő siker. Remélhetőleg most viszont minden másképp alakul.
Vissza a középkorba
Hogy mennyire szerették volna lenyűgözni az alkotók a sajtóeseményre kilátogató újságírókat és a tartalomgyártókat, az az első pillanattól kezdve érezhető volt. Ugyan a magam részéről kevés viszonyítási alappal rendelkezem, hiszen ez volt az első sajtóutam, de ahogy azt a helyszínen a rutinosabb kollégáktól megtudtam, egy ilyen minőségű rendezvény nem megszokott.
A szervezők egész napos programsorozattal készültek nekünk, amire a Rajna melletti Reichenstein várban került sor, ahol egy abszolút autentikus környezetben sikerült megismerkedjünk a játékkal.
Már megérkezésünkkor udvari bolond fogadott, aki beavatta a népet, hogy mi vár ránk a nap folyamán: egy középkori vár udvartartásának díszletei között barangolhatunk, részt vehetünk a számunkra összeállított feladatokon és persze nem utolsó sorban kipróbálhatjuk a Kingdom under Fire II-t. Már jócskán sötétedett mire mindennek a végére jutottunk, hiszen meglátogattunk egy alkimistát, aki ugyan a bölcsek kövének rejtélyét nem árulta el, de egy főzetet készített nekünk, lehetőségünk volt baglyokat, sólymokat és sasokat reptetni, kisebb játékokban gyűjthettünk pontokat, amilyen az íjjal és számszeríjjal célba lövés, a cseresznyemag köpködés, csúzlizás, ha pedig elegendő pontot gyűjtöttünk, akkor megkovácsolhattuk saját pénzérménket egy kovácsműhelyben. Noha én már láttam itthon középkori vásárokat és mulatságokat, de ilyen minőségben még soha; a az egész napos program egyik szegletén sem érződött az a bazári hangulat, ami általában tönkreteszi az ilyen rendezvényeket, emiatt pedig hatalmas kalapemelés illeti a szervezőket.
A mulatságot követően azzal a reménnyel ültem le a játék elé a helyszínen, hogy lesz legalább annyira szórakoztató, mint a köré felhúzott felhajtás. Nagyjából másfél órát játszhattam vele, ez alatt pedig egy olyan alkotás képe rajzolódott ki előttem, amelyben nagy potenciál rejlik, de alapvetően beéri a minimummal.
Nem vagyok fajtatiszta, csak egy keverék
A játékosok egyelőre öt kaszt közül választhatnak, akik fizimiskáját ízlés szerint változtathatjuk; ezek alapvetően a jól ismert fantasy szerepköröket ötvözik, tehát a mágus, a kósza, és a paladin bizonyos változatait találhatjuk meg, de mindenképp a fejlesztők javára írható, hogy próbálták kicsit megbolondítani a bevált receptet. Lesz itt egy Gunslinger, aki a kétkezes pallost pisztolyokkal egészíti ki, így közelről és távolról is halálos; megtaláljuk a Berserkert, aki értelemszerűen a csata középpontjában érzi jól magát; a kevéssé fantáziadús Ranger íjjal operál; az Elementarist pedig komoly mágikus sebzést oszt ki, sőt még egy jegesmedve segítőt is meg tud idézni. Én a Spellsword nevű ötödik kasztot próbáltam ki, aki gyors támadásait kis hatótávú varázslatokkal egészíti ki ezzel okozva több sebzést, vagy egy területre kiterjesztve azt.
Mint korábban említettem, a Kingdom under Fire II egyedisége abban rejlik, hogy műfajokat ötvöz. Sajnos egyelőre az a benyomásom, hogy nem sikerült maradéktalanul összecsiszolni a különböző zsánerek elemeit. Persze másfél óra játék alapján az MMO aspektus kevéssé tudtam megítélni, így sem a PvP-re, sem a 16 fős raidekre, sem pedig a karakterünk részletes szintezésérre nem jutott idő. Azt viszont fájlalom, hogy az alapvetően érdekes világban, egyetlen igazán fantáziadús küldetéssel sem találkoztam a másfél óra alatt.
Az egész teljesen tucat-MMORPG hatást keltett, ahogy sorra érkeztek az "ölj meg 3 farkast", "ölj meg 4 goblint", "ölj meg 5 pókot" küldetések, ez a fantáziátlanság pedig engem alapvetően el szokott riasztani az MMO-któl.
Persze ez ízlés dolga, viszont a harcok terén felfedezhető volt az első komolyabb hiba: egyetlen ellenféltípust kivéve - aki azonnal ránk veti magát, ha a közelébe érünk -, mindenki úgy viselkedik, mint ha ott sem lennénk. Amikor farkasokat kellett levadásszak, megtámadtam a falka hozzám legközelebb eső tagját, azt várva, hogy majd a teljes falka megindul felém. Ezzel szemben a fenséges ragadozók simán hagyták, hogy szépen egyesével kinyuvasszam őket, szemük sem rebbent, mikor a tőlük nagyjából fél méterre álló társaikat kaszaboltam. És ez nem egyedi példa, minden ellenfél teljesen rezignált az irányunkban, amíg effektíve őt nem éri támadás.
Persze nagyobb csatákra is sor kerül majd a játékban, itt mutatkozik meg a valós idejű stratégiai rész; ilyenkor egy gombnyomással válthatunk ki karakterünk feje fölül a seregek irányításába. Noha elsőre érdekesnek hat, hogy ne csak kaszaboló hős, de taktikus hadvezér szerepében is tündököljünk, azonban az RTS nézet számomra elsőre teljesen átláthatatlan volt. Sokszor nem láttam merre van a hősöm, akit a legnagyobb kavalkádban hagytam ott, hogy a seregeket igazgathassam, viszont a különböző típusú alakulatok között is nehézkes volt az átállás. Erre persze egy kis gyakorlással valószínűleg rá lehet érezni, viszont egyelőre egy nagyobb csata elég hektikus és átláthatatlan.
Ami kissé furcsa, hogy a KuF II nem csak a műfajokat, de a stílusokat is ötvözi. A környezet alapvetően egy nyugati típusú szerepjátékot juttat eszünkbe, az első nagyobb városban járkálva kifejezetten Dragon Age: Origins hangulat fogott el. Ezzel viszont szöges ellentétben vannak a karakterek, akik úgy néznek ki, mint ha most válogatták volna össze őket a JRPG-k színe-javából: hatalmas kardokat lóbáló lovagok és jócskán alulöltözött, másodlagos nem jellegeikkel leplezetlenül kérkedő hölgyek. A két stílus nem kicsit üt el egymástól, ez pedig akkor látszott legjobban, amikor a sötétség seregeit megidéző tipikusan mangakarakternek kinéző fiús arcú főgonosz áll szemben az érezhetően nyugatias, szakállas király archetípusával az egyik átvezetőben. Grafikailag egyébként nem fogjuk a legszebb játékok közé sorolni, de csúnyának semmiképp sem nevezhető, ha csak nem számítjuk a kissé nevetséges arcanimációkat, melyek semmilyen érzelmet nem fejeznek ki, cserébe jó párszor kapunk közelit róluk, ami egy érthetetlen rendezői döntés számomra.
A játékban az alkotók elmondása alapján igen nagy mélység van, hiszen nem csak karakterünket, de tárgyainkat és seregeinket alkotó katonáinkat is szintezhetjük, felszerelhetjük ezzel állítva össze a nekünk legjobban megfelelő egységeket, akik között 10 frakció harcosait találhatjuk majd meg.
Emellett a fejlesztők folyamatosan frissítik majd a játékot, hamarosan jön majd egy sötét varázsló is a kasztok közé. Azt kihangsúlyozták, hogy mi még nem a játék végleges verziójával játszhattunk, így remélhetőleg a november 14-i megjelenésre már eltűnnek az olyan hibák, mint a koreai felirat- és hangsávok az angol helyett, vagy a korábban említett MI gondok. Ha ezt sikerül megoldani és a sztori előrehaladtával kreatívabb küldetéseket is végrehajthatunk, akkor hamarosan egy tényleg érdekes játékot üdvözölhetünk a piacon.
