Pár napja nyúzzuk már az április elsején megjelent Outriderst, és nyilván egy átfogó teszthez még több időre van szükség, de azért már elkezdett formálódni a véleményünk a játékról, ami nem mellékesen azonnal a Game Pass Ultimate-ben debütált, szóval az előfizetők is azonnal bekezdhettek Enoch felfedezésébe. Az első órákat nem túl meglepő módon a technikai hibák árnyékolták be, de azt már jó ideje tudjuk, hogy ha egy játékhoz kötelező az állandó internetkapcsolat, akkor a szerverek nyekeregni fognak a startkor, nem volt ez másként most sem.
Ha azonban épp nem a töltőképernyőt bámultuk, miután sokadszorra vetett ki magából minket csalfa szeretőként a szerver, akkor belevetettük magunkat az emberiség új otthonának kiismerésébe. Alább erről olvashatjátok a tapasztalatainkat, első véleményeinket.
Csirkének bejön a sztori
A kooperatív játékmenetre kihegyezett akció-szerepjátékokkal elsősorban az szokott lenni a bajom, hogy az egész történet egy pofátlan alibi, ami napközis szakkörök gyengébb nebulóinak munkáit idéző papírmasé csupán, nem több. Az Outriders viszont ezzel szemben masszívan a sztorira épít, és egészen érdekes a mese felütése. Nem zavart, hogy szűkmarkúan mérték a karaktergenerálásnál a lehetőségeket, elvégre szinte folyamatosan sisak lesz úgyis a hősömön (bár az átvezetőkben ezt rendre leveszi), az már egy fokkal érdekesebb döntés azonban, hogy csak a prológus lepörgetése után választhatunk kasztot, és dönthetjük el, a következő X órában Trickster, Pyromancer, Devastator avagy Technomancer fedőnevű, szuperképességekkel bíró gyilkológépként szeretnénk tengetni a mindennapjainkat. Én szeretek a tűzzel játszani, szóval Pyro lettem, és nem bántam meg.
Külön tetszik, hogy nincsenek felesleges kasztok, mivel mindenki saját magát gyógyítja. Én Pyróként például akkor nyerek vissza némi HP-t, ha megölök egy olyan gaz ellent, akit korábban "megjelöltem", azaz kicsit alágyújtottam valamelyik skillemmel az aktuálisan betárazott három aktív képességem közül. A gunplayről már nem nyilatkozhatok sajnos ennyire pozitívan, ezen a téren nagyon sok versenyző köröket vert az elmúlt években arra, amit az Outriders most nyújtani képes. Kevésnek tűnhet a három aktív skill, de a ruhamodokkal, és további passzív módosítókkal könnyen átalakíthatjuk az eszköztárunkat, teljesen személyre lehet szabni a karakterünk skillsetjét. Én pedig éppen ezeket az aspektusokat tudom végtelenül imádni az ilyen játékokban, ki akarom kísérletezni azt a bulidet, amivel aztán röhögve gyalogolok át az elém felsorakozó hordákon.
Azt már világosan érzem, hogy a sztori nem lesz olyan erős, mint szerettem volna, és az elbaltázott, néhol arckaparósan kellemetlen párbeszédek könnyen ki tudnak dobni az élményből, de így is legalább az alapszituáció és a kezdés izgalmas, és később sem éreztem azt, hogy minden átvezetőt el akarok nyomni, úgysem érdekel az egész. Érdekel ugyanis, és ezért félre is tettem gyakorlatilag minden mást, amivel épp játszanék.
Nincs mit tenni, az Outriders engem beszippantott, fülemben pedig ott cseng a V'Moto-rock klasszikusa, miközben Pyromancer karakteremmel pörkölök épp oda az Enoch bolygó rondaságainak és gazfickóinak: "Tűzvarázsló, kék szemeddel égess el. Égess el, vagy engedj el."
HP a hangok fogságában
Mintha lett volna egy labor, ahol villámfénynél kacagó gonosz tudósok azt próbálták volna megfejteni, hogyan lehet eddig sikert aratott címekből valami olyan elegyet alkotni, ami újként hat a fogyasztói elmére. Nos, az Outriders újként semmiképpen nem hat, egészen pofátlan Destiny-Anthem-Gears of War elegy, néhol szemérmetlenül átvett dizájn és gameplay elemekkel. Nem olyan nagy baj ez, ha valaki ügyesen lop, akkor tegye a dolgát, de azért az Outriders esetében nehezen tudom azt mondani, hogy maradéktalanul elégedettek lehetünk az összefércert végeredménnyel, ami a looter-shooterek Frankenstein szörnyeként akar magával ragadni.
Vannak a játéknak kétségtelenül ügyesen kialakított (értsd: lopott) elemei, ahogy egyébként a sztori és a hangulat is teljesen vállalható, de a gunplay és irányítás már kevésbé lopta be magát a szívembe, nem is nagyon ismételném, amit Csirke kolléga már legépelt nektek, teljesen egyetértek vele. A problémám leginkább a hangok terén csúcsosodik ki. Egyrészt mind zeneileg, mind dialógok terén az Outriders középszerű és kényelmi játékos: a szinkronhangok jellegtelenek és sablonosak, a zene számomra teljesen feledhető, pont olyan, mint amikor a kezdő filmzeneíró úgy akar dinamikus, teátrális témát komponálni, hogy egyetlen vezérmotívuma sincs, nem marad a fülünkben passzívan dudolgatható dallam, csak megy a vonós maszatolás, meg a baljós árnyalgatás. De ez persze ízlés dolga (még akkor is, ha kicsit azért értek a zenéhez, és bele lehetne menni ebbe részletesebben is, a fogyasztói élmény ettől még szubjektív marad). Nagyobb probléma számomra a hangkeverés.
Ez simán technikai kérdés, de DTS kódolás mellett 5.1-ben az Outriders kifejezetten gyatrán szól. Nem lehet állítani a dinamikai tartományt, pusztán a zene-effektek-párbeszédek equalizer csúszkákkal maszatolhatunk, nem túl nagy sikerrel. Az átvezetők alatt a beszédhangok sokkal erősebbek, mint gameplay közben, a legtöbb hangeffekt (például a lépéseink zaja) a hátsó hangszórókon szólnak, a lövések és robbanások tompák és erőtlenek. Sztereóban (pl. fülessel) a helyzet jobb, de egyáltalán nem nevezhető meggyőzőnek, egy Black Ops: Cold War meccs után elindítani az Outriderst kb. olyan élmény, mint templomban hallgatott orgonajátékkal szembeállítani az aluljáróban recsegő háromoktávos Casio gyerekszintetizátor demózenéjét. Ha ez a hasonlat esetleg nem elég találó, legyen elég annyi: utóbbi lényegesen szarabb.
Én vagyok most a rossz zsaru, nézzétek el nekem, egyelőre nem tudok lelkesedni ezért a játékért, mert túlságosan zavarnak a fent említett problémák, de az azért esélyes, hogy csapatban haladva kellemes órákat tudhat majd magának a GameStar csapat, és ebből az élményből nem szívesen maradok ki. Remélem a játék is fejlődik még addig, van hova.
Kaci nem költözne ide Azerothról
A streameknek köszönhetően a legtöbb friss megjelenésbe van lehetőségem belekukkantani pár órára, de sok játék sajnos ennyiben is marad, és jó eséllyel az Outriders sem lesz másként. Alapvetően PC-s játékosként egyébként sem sokszor tudok összebandázni a szerkesztőség többi tagjával, akik mind konzolon nyúzzák a multis címeket, és bár itt elvileg erre lenne lehetőség, jelenleg két nehezítő körülmény is akadályoz: az egyik, hogy egy bug miatt még nem elérhető a funkció, effektíve ki is kapcsolták, a másik, hogy bár Xboxon és a Androidon bekerült a Game Passba a játék, a PC-sek valamiért kimaradtak belőle, így az Ultimate előfizetésemmel itt nem tudom pörgetni.
A játékmenet egyébként ideig-óráig valószínűleg le tudna kötni, de pont annyit tettem bele a két Divisionbe, hogy a fedezék-alapú harcrendszer és a gunplay kapcsán is hiányérzetem legyen. A különleges képességek viszonylag szűk palettájával nincs különösebb problémám, hiszen ahogy Csirke is említette, a különböző cuccokkal akár alapjaiban is megváltozhat a buildünk, az ilyen finomhangolásban pedig bőven van potenciál.
Amikor egy ilyen játék technikai problémáktól hemzseg a megjelenéskor, akkor mindig nagyon óvatos vagyok, hiszen egy disconnect a bevezető mellékküldetések közben csak zavaró, egy end-game misszió közben már inkább kiborító. És ha egy ilyen kőkemény kihívás közben nekem eltűnik a HUD, vagy beakad a hang, ne adj' isten kidob a játék és eltűnik nemcsak a progress, hanem a kilootolt cuccok is és így semmivé foszlik 40 percnyi erőfeszítés, akkor biztos, hogy az ajánlottnál erősebben szorítanám a kontrollert.
Nem mondom, hogy az Outridersben nincs potenciál, és ha rövid időn belül rendbe tudják tenni az alapokat és el tudnak kezdeni fókuszálni a világ további bővítésére, akkor lehet ebből meglepetés siker, de egyelőre nem látom magam előtt, hogy mindent sutba dobva átköltözzek az Enochra.
Mazur felfedezte az értékeit
Hosszasan tudnék viccelődni az Outriders néhány egészen béna külsőségén (...azok az átvezető videók, te jó ég!), de nincs képem, nagyon igazságtalan lenne. Minél többet töprengek ugyanis a játék mechanikáin, annál jobban látom, hogy nem csupán aprólékosan átgondolt, néhány hajmeresztően bátor megoldással, de világos, hogy olyanok csinálták, akik imádták a Destiny-t, imádták az Anthemet (igenis, lehetett benne szeretni sok dolgot), és hasonlót akartak, csak jobbat, élvezetesebbet, tökösebbet, kevesebb nyűglődést, több funt.
Tény, még nem láttam annyit az Outridersből, hogy végleges értékítéletet tudjak mondani róla, de annyi biztos, hogy egyszerűen öröm vele kísérletezni (épp egy olyan pyro buildet raktam össze magamnak, hogy én kérek elnézést - Fire Frenzy, True Blast mod + With Fire and Rifle és With Fire and Anomaly skillek), és csak remélni tudom, hogy ezt később, az endgame környékén is hasonlóan gondolom majd.
Ezek voltak tehát a mi első benyomásaink, de természetesen a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk. Ne tartsatok magatokban semmit sem, lent a kommentek között várjuk tőletek a hosszabb-rövidebb beszámolókat, meséljetek arról, nektek az eddigi tapasztalatok alapján mennyire jön be az Outriders, vagy épp mennyire nem! Hamarosan érkezünk az átfogó, nagy teszttel is.
