Igaz, hogy ez itt nem egy közlekedési blog, de a reggeltek mindig kicsit személyesebbek, mint az egyéb hírek, kivéve az elgondolkodtatásnak szánt, hosszabb írásokat. Szóval az történt, hogy tegnap este jöttem fatornyos kis falumból, ide a nagy és hatalmas fővárosba, és út közben egy alárendelt útvonalról kellett balra fordulnom, nagy ívben balra. Mivel a forgalom a tervezett további haladási irányommal megegyezően elég nagy volt, nekem pedig három sávon keresztül kellett balra kanyarodnom, ezért szépen csendben loptam kifelé az autó orrát, hogy ha eljön az alkalmas pillanat, nagy gázzal tudjak kilőni, nem feltartva a jobbról érkezőket. A másik irányból alig érkeztek, ráadásul egy enyhe kanyar volt, így a belátható útszakasz 400-500 méter lehetett. Ahogy előbb írtam, szépen csaltam befelé az orrát a főútvonal külső sávjába, amikor messziről felbukkant egy svéd gyártmányú autó, benne a hozzá illő sofőr. Így megállítva a csendes gurulást, állóra fékeztem az autót. Megjegyzem, hogy kb. 90-100 km/h sebességgel érkezett, így bőven volt ideje észlelni, hogy egy autó lóg a sávjába, kb 1 méter hosszan. Ilyenkor a helyes cselekedet (szerintem), hogy az érkező (féltve az autóját, és kis biztonsági tartalékot képezve, esetleg engem segítve) behúzódik a belső sávba. De nem, erre ő mit tett? Elkezdett villogni és dudálni, de egy centit sem húzódott beljebb, csak az utolsó pillanatban annyit, hogy éppen nem jött nekem. Bár tény, hogy elvileg nem kellett volna ott lennem, de valahogy ki kell hajtani a forgalmas kereszteződéseknél is, ráadásul épeszű ember hasonlóan jár el, legalábbis azok, akik nem a kereszteződéstől 3 méternyire várják a jószerencsét. Eme bő lére eresztett élménybeszámoló után túláradó szeretettel köszöntjük az Auréleket, valamint a születésnaposokat. Nóta iiiin-dujjjjj!
Katonai bölcseletek
“Egy megcsúszó fogaskerék miatt az M203-as gránátvető a legváratlanabb pillanatokban is elsülhet. Ez igen népszerűtlenné tudja tenni az embert az egysége megmaradt részében.” (az amerikai hadsereg megelőző karbantartási magazinjából)
“Célozzon az ellenség felé!” (egy amerikai rakétavetőre nyomtatott használati utasítás)
“Ha a biztosító szeget kihúztuk, Mr. Gránát már nem a barátunk többé.” (az amerikai tengerészgyalogságnál)
“A B-52-esekről leoldott bombakazetták nagyon-nagyon pontosak. Eddig még mindig mindegyik eltalálta a talajt.” (az amerikai légierő egyik fegyverkezelője)
“Ha az ellenség lőtávolon belül van, akkor te is.” (Infantry Journal)
“Általánosságban nem javasolt olyan terület fölött katapultálni, amit épp most bombáztunk le.” (az amerikai légierő kézikönyvéből)
“Próbálj meg jelentéktelennek tűnni, hátha kevés a lőszerük.” (Infantry Journal)
“Nyomjelzős lövedékek használatakor nem csak te látod, hogy merre szállnak a lövedékeid, hanem az ellenség is, hogy honnan indultak!” (az amerikai hadsereg egyik fegyverkezelője)
“Tekintsük az 5 másodperces időzítőket 3 másodperceseknek!” (Infantry Journal)
“Sose legyél első, sose legyél utolsó, és sose jelentkezz önként!” (egy amerikai haditengerész)
“Bátornak lenni annyit jelent, hogy csak te tudod, hogy félsz.” (David Hackworth)
“Ha a támadás feltűnően jól halad, csapdába sétáltok.” (Infantry Journal)
“Soha egyetlen harcra kész egység sem felelt még meg a szemléken.” (Joe Gay)
“Minden hajó lehet aknamentesítő… egyszer.” (ismeretlen)
“Soha ne hívd fel rá a szakaszvezető figyelmét, hogy nincs semmi dolgod!” (egy tengerészgyalogos újonc)
“Soha ne vond magadra az ellenség tüzét! Az ilyesmi ingerültté teszi a körülötted tartózkodókat.” (a bajtársaid…)
