A Daedalic a játékvilág egyik legnagyobb mesélője. Ha a Deponia sorozat, a The Dark Eye széria vagy éppen a The Whispered World játékok nem tanúsítanák ezt eléggé nyomatékosan, akkor íme még egy bizonyíték: a Ken Follett világhírű regényéből, a már többször is feldolgozott A katedrálisból adaptált The Pillars of the Earth, amely epizodikus formátumban meséli el az alapanyagot. De nem szolgai módon, nem szóról szóra, hanem inkább a saját, egyedi stílusában. A legelső fejezetnek pedig komótossága ellenére is nagyon jól állt ez a koncepció, ugyanakkor volt hova fejlődni, a készítők pedig egy minden ízében izgalmasabb folytatást ígértek a várakozóknak.
Isten útjai kifürkészhetetlenek
Amikor az előző fejezetben átmenetileg elbúcsúztunk hőseinktől - Philiptől, a szerzetestől, Alienától, a nemes származású lánytól és Jacktől, a számkivetett fiútól -, éppen egy törékeny, békésebb időszak köszöntött be az életükben, noha az odáig vezető út fájdalommal, halállal és árulásokkal teli volt. "A hamvakból" című rész végéről természetesen a cliffhanger sem maradhatott el, amely azt ígérte, hogy a karaktereknek komoly fenyegetéssel kell majd szembenézniük a jövőben. A lassabb, ámde fordulatokban bővelkedő sztori a "Szélvetésre" keresztelt második felvonásban eseménydúsabban folytatódik. Philip, Aliena és Jack sorsa immáron összefonódott, így a mindhármukat mozgató cselekmény bőven ad okot izgalomra. A gyors iramú történések garantálják, hogy mindig lekösse valami a figyelmünket, de persze számos alkalommal kapunk időt szusszanni is, amelyet felfedezésre, társalgásra fordíthatunk.
A főbb szereplők történetszálai jól kidolgozottak, és köszönhetően annak, hogy már sűrűn kölcsönhatásba lépnek egymással a legfőbb helyszínen, Kingsbridge-ben, ez újfajta élményt jelent nekünk, játékosoknak is, hiszen ismerjük gondolataikat, titkaikat, céljukat. Hatalmas potenciál van ebben az elképzelésben, a stúdió pedig nem hoz szégyent vele magára.
A játék grafikai stílusa továbbra is tökéletesen passzol a narratívához, a szinkronszínészek változatlanul profin űzik a mesterségüket, és döntéseink is fontosabbnak tűnnek az eddigieknél, de ez akkor derül ki igazán, ha valaki többször is végigjátssza majd a trilógiát. A lényeg, hogy fejlődést könyvelhetünk el szinte minden téren.
Az ördög fogja a bokánkat
A The Pillars of the Earth - Book 2-vel tehát a Daedalic képes volt tartani azt a szintet, amelyet elvártunk tőlük, sőt sok esetben meg is ugrani azt, de A katedrális rajongóinak nem feltétlenül lesz elégedett a mosolya, mivel sokévnyi eseményt zsúfoltak bele egy epizódba, így olyan érzésük lehet majd, mintha egy best of válogatást pörgetnének végig a sztori legnagyobb slágereivel. Viszont még így is kifejezetten megéri átélniük ezt a fajta felpörgetett elbeszélést a korábban részletezett pozitívumok miatt, azok pedig, akik a Daedalic játékának köszönhetően ismerkedtek meg Ken Follett remekművével, garantáltan nem fognak csalódni. És hihetetlenül próbára teszi majd a hitüket az az időszak, amíg megérkezik a harmadik kötet, A vihar szeme.
