Igen, Jack Sparrow kalózkapitány visszatér, bár nem épp úgy, ahogy azt szeretné. A film elején néhány percre olyan érzésem támadt, mintha egy Gyűrűk ura részt néznék, de az már ekkor is jól látszott, hogy a kalóztörténet második epizódja érezhetően sötétebb hangulatot áraszt. Emellett pedig megmaradtak az első részből már jól ismert poénok és komikus helyzetek is.
A forgatókönyv zseniális, a történet viszonylag szépen ívelve tárul elénk. Az esküvő előtt álló Will Turner (Orlando Bloom) és Elizabeth Swann (Keira Knightley) ellen elfogató parancsot adnak ki, amiért segítettek megszöktetni Jack Sparrow kapitányt (Johnny Depp). A rájuk váró halálbüntetést egyetlen módon kerülhetik el: ha előkerítik Sparrow-t és a titokzatos Kelet-Indiai Társaság kezére adják. A kalóz viszont eközben saját régi adósságát próbálja törleszteni Davy Jones-nál.
Itt aztán természetesen a szálak némileg összekuszálódnak, de a fonalat nem lehet elveszíteni. A történet előrehaladtával kialakul egy szerelmi háromszög, amely inkább csak a harmadik részben bontakozik majd csak ki. Jól látszik, hogy a forgatókönyv-írók milyen körültekintően alkották meg a vonalvezetést: az első részben megismerhettük a főbb karaktereket, elkönyveltük őket olyannak, amilyenek, majd a második részben néhol egészen váratlan fordulatok következnek be. A jellemfejlődés leginkább Jacknél figyelhető meg, de talán mégis Elizabeth van a legnehezebb helyzetben, legalábbis érzelmileg...
A rendező ezúttal a sötétebb hangulat megteremtését tartotta fontosnak, amihez a látvány is megfelelően alkalmazkodott. A tengeri csaták, a "Kraken" megjelenítése a legjobb példa erre, de a dzsungerlharc is hozza az elvárt szintet - bár ez inkább humoros, mintsem lenyűgöző része a filmnek. A vicces szituációk szinte kivétel nélkül helytállnak, csak nagyon minimális esetben tapasztalható az a frusztráló érzés, hogy ezt kár volt ennyire erőltetni. Számomra a legidegesítőbb még mindig az a fajta párbeszéd, ami valamiféle szóviccre irányul. Jack az első részben is nekilátott magasröptű fejtegetésekbe teljesen értelmetlen kérdésekben, s most ezt néhány visszatérő szereplő (például az "üvegszemű" bugyuta kalóz) is tetézi.
Szóval mindent összevetve egy akciódúsabb, humorosabb (néhol már túlságosan is), és olykor rémisztőbb jeleneteket tartalmazó második részt sikerült összehozni a készítőknek. A látványhoz az is hozzájárult, hogy a legtöbb veszélyes jelenetet is a színészekkel vették fel (még az óriáskerékben is). Egyébként a hajókat valóban megépítették, s egy óriási, öböl méretű mesterséges medencében úsztatták őket. Tortuga városa is teljesen valós, sőt az a bizonyos függőhíd is, aminek fontos szerepe lesz. A szinkron kedvelőinek talán rossz hír, hogy Elizabeth apjának, a kormányzónak mintha új magyar hangja lenne. S még azt is hozzátenném, hogy aki "szálelvarrós" befejezésre számít, az csalódni fog. Kénytelenek leszünk megvárni a harmadik részt...
Értékelés: 88%
