A szórakoztatóipar egyik legrégebbi és legégetőbb problémája a kalózkodás. Egyrészt évtizedek óta zajlik a vita arról, hogy akkor most a szoftverek és a filmek letöltése (illetve pontosabban a másolása) ugyanolyan jellegű lopásnak minősül-e, mint amikor lenyúlsz egy csokit a közértből, másrészt azzal is rengeteg probléma van, ahogyan a nagy cégek egyfajta monopóliumot építenek ki a szerzői jogok körül, ezzel kialakítva egy olyan jogi környezetet, amiben a vásárlók már szinte semmit sem birtokolnak, amit kifizettek.
Ennek a sok kavarodásnak az az eredménye, hogy ahány nézőpont, annyiféle javaslat született, és így gyakorlatilag minden ország egy kicsit máshogy kezeli ezt a problémát, ami miatt a jogi következményeket vizsgálva könnyű elkavarodni. Jelenleg Franciaország a legszigorúbb a kérdésben. 2009-ben egyébként több helyen is bekerült a hírekbe a Nicolas Sarkozy által is támogatott törvénykezés, mely szerint akár az internetkapcsolatát is megszakíthatják azoknak a felhasználóknak, akik illegális tartalmakat osztanak meg.
Ez jó alkalom volt arra, hogy az európai kormányok megvizsgálhassák, egy ilyen rendszer mennyire működik a gyakorlatban, de sajnos elmaradt a várva várt siker: a felmérések szerint nem sikerült jelentős eredményt elérni a kalózkodás visszaszorításában, egyszerűen annyi történt, hogy a torrentezők nagyrészt áttértek a fájlmegosztó oldalakra (mint pl. a Mega), de a legtöbb kalóz saját elmondása szerint nem változtatott az internetezési szokásain.
Mit lehet akkor mégis tenni?
Most egy újabb előrelépés történt az ügyben, ugyanis az Egyesült Királyságban egy lépéssel közelebb került a célvonalhoz a Digital Economy Bill névre keresztelt törvényjavaslat, melynek az a lényege, hogy az illegális tartalommegosztásért akár tíz év börtönbüntetést is kiszabhat egy bíróság (a fizikai másolatokat terjesztő felhasználók esetében ez már most is így van), az eddigi lehetséges két év helyett. Karen Bradley, az ország kulturális titkára szerint ez szükséges ahhoz, hogy a tartalommegosztásból profitáló bűnözők méltó büntetésben részesüljenek:
"Segíteni fogunk a vállalatoknak abban, hogy megvédjék a szellemi tulajdonukat. A betörőket tíz évre is börtönbe lehet küldeni, de azokra, akik a mások által előállított digitális tartalomból élnek, még a legjobb esetben is csak két év büntetés vár. Ezt meg fogjuk növelni tízre."
Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy ez a törvény azokra vonatkozik, akik profitot termelnek abból, hogy mások által levédett tartalmat osztanak meg az interneten. Olyanokra kell itt gondolni, mint pl. azok a filmek streamelését lehetővé tevő oldalak, amik tele vannak reklámfelületekkel.
Tehát a kormány nem azokat akarja üldözőbe venni, akik letöltenek egy .mp3 fájlt vagy egy filmet, hanem azokat, akik jogtalanul elérhetővé teszik ezeket.
Egy alternatív megközelítés
A leghatékonyabb az lenne, ha valahogy már azt meg lehetne oldani, hogy el se jusson a felhasználókhoz a tartalom, ehhez pedig ott kellene támadni, ahol az internetezők a legtöbb tartalommal kapcsolatba lépnek, vagyis a keresőmotorokon keresztül. Ez az ötlet már többször is felmerült korábban, de Thangam Whittingale szerint egyelőre nem történt igazi előrelépés ebben az ügyben:
"A Konzervatív Párt manifesztójában az áll, hogy köteleznénk a keresőmotorok üzemeltetőit az illegális weboldalak a találatok közti megjelenésének megakadályozására. Tudom, hogy egy ideje már zajlanak erről a megbeszélések, de ez egy fontos kérdés, ami eddig még nem sokat haladt előre. Nemrég egy kísérletet tettünk arra, hogy megismerjük a jelen helyzetet és rákerestünk a Google-ben az »Ed Sheeran Photograph download« kifejezésre. A tíz első találat között csak egyetlen legális volt, a YouTube, ami természetesen a Google tulajdona."
A parlament szerint kötelezni kellene a Google-t és a hasonló vállalatokat arra, hogy csak legális oldalakat mutassanak, viszont Whittingale úgy gondolja, hogy ez nem elvárható, hiszen a cég legfeljebb utólag tud reagálni arra, amikor egy letöltőoldal feltűnik a találatok között. Arról már nem is beszélve, hogy gyakran hiába is tesznek tiltólistára egy adott domaint, néhány nap múlva feltűnik helyette egy másik oldal, ami gyakorlatilag teljesen ugyanolyan.
Fura egy szélmalomharc ez az egész. Az egyik oldalról egyértelműen sok kárt okoznak azok az emberek, akik jogtalanul keresnek pénzt mások tulajdonával, viszont a másik oldalról nézve rengeteg olyan esetet tudunk felhozni, amikor egy adott tartalomhoz csak illegális úton tudnak hozzájutni a felhasználók még akkor is, ha hajlandóak lennének fizetni érte és támogatni a készítőket.
Lehet, hogy a büntetések tervezgetése helyett a problémát kéne alapjaiban újragondolni? Ti mit gondoltok?
