Ritkán jön csak össze, de van, amikor egy hosszú ideje tartó történetfolyam befejezése annyira hibátlan, olyan tökéletes, hogy még a legnagyobb rajongókat sem zavarná, ha sosem készülne több folytatás. Filmes fronton én valami hasonlót éreztem a Bosszúállók: Végjáték után, egészen egyszerűen akkor és ott teljesen elfogadhatónak tűnt, hogy sosem kell már több Marvel filmet megnéznem, ez a hibátlan finálé nem indokolja, hogy tovább bolygassák. Persze a film- és játékipar nem így működik, a hasonlóan remek Yakuza 6 után sem ér véget a Nagosi Tosihiro szériája. Kirjú Kazuma hét játékon át futó sztorija ugyan tényleg befejeződött, de a Yakuza világa tovább él. Egyfelől készül Shin Ryū ga Gotoku (vagy ha úgy tetszik, Shin Yakuza, illetve "Új" Yakuza) kódnéven a következő epizód, amelyben már Kaszuga Icsiban az új főhős - ő egyébként az ingyenes és elsősorban a mobilokat megcélzó Yakuza Online-ban már tiszteletét tette. A folytatás fejlesztése mellett viszont arra is jutott ideje a Ryu Ga Gotoku Studiónak, hogy készítsen egy spin-off epizódot.
Új fiú Kamurocsóban
A Judgment le sem tagadhatja, hogy a Yakuza sorozat mellékága. Immár sokadszor fogjuk koptatni Kamurocsó neonfényes, üzletekkel telezsúfolt utcáit és szűkös kis sikátorait. Most viszont, annyi év után nem a jakuzák soraiból kapjuk meg újdonsült protagonistánkat. Jagami Takajuki védőügyvédként dolgozott, és eléggé híressé és keresetté is vált, miután sikerült felmentetnie ügyfelét, Ókubo Sinpeit. Ennek jelentőségét akkor érthetjük meg, ha ismerjük a japán bíróságok gyakorlatát. Cseppet sem véletlen ugyanis, hogy Japán a világ egyik legbiztonságosabb országa, és meglehetősen alacsony a bűnözési ráta: itt ugyanis a bíróságok az esetetek 99 százalékában bűnösnek ítélik a vádlottat. Ókubo Sinpei azonban nem sokkal felmentése után egy újabb bűncselekményt követett el: megölte barátnőjét, és felgyújtotta lakását, amiért immár halálra ítélték őt. Jagami ügyvédi hírneve semmivé foszlott, a Judgment története pedig ezen események után három évvel veszi kezdetét, amikor hősünk már magánnyomozói irodára cserélte praxisát. Újra felforrósodik azonban körülötte a levegő, amikor egy brutális sorozatgyilkos után kezd nyomozni, az ügybe pedig hamarosan belekeveredik a jakuza is. Szinte azonnal látszik, hogy itt bizony semmi sem az, aminek tűnik, az egészből pedig egy olyan szövevényes és fordulatos történet kerekedik ki, ami a narratívából egyébként is mindig jelesre vizsgázó Yakuza szériának is becsületére válik. Persze azt ne várja el senki, hogy ezt a mesét gyorsan elhadarják nekünk: alsó hangon 50 óra játékidő van a Judgmentben, de mellékküldetésekkel és egyéb játékbéli elfoglaltságokkal ezt bőven ki lehet tolni.
Nyom nem maradhat rejtve
Jagami a szakmájából adódóan folyamatosan nyomozni fog, ennek hála pedig rengeteg izgalmas új játékelemet ismerhetünk meg. Egyedül az a bökkenő, hogy ezek egy része meglepően könnyen válik repetitívvé. Irodánkban és az egyik bárban is felvehetünk kvázi mellékküldetésnek számító ügyeket, de az utcán is belefuthatunk olyan esetekbe, amelyek egy profi detektív szakértelmét igénylik. Ezeken a pontokon fedezhetők fel a legmarkánsabb különbségek a fő Yakuza sorozathoz képest. A nyomozások során sokszor kell majd üldözni a kiszemelt célpontot. Ekkor nem szükséges nekünk irányítanunk Jagamit, a mindenre elszánt detektív automatikusan futni fog. Mi gondoskodunk azonban arról, hogy időben kikerülje a Kamurocsó utcáin beszélgető járókelőket, átugorja a kerítéseket, vagy épp lebukjon a feje felé repülő akadályok elől. Egy-két hajsza alatt ez még szórakoztató, de sokadszorra már kissé unalmasak lesznek ezek a quick time eventek. Náluk azonban jóval ingerszegényebbek, ezáltal pedig még frusztrálóbbak azok a feladatok, amelyek során titokban kell a célszemély után osonni. Nem véletlen, hogy az efféle küldetéseket egy idő után például az Assassin's Creed széria is teljesen kukázta. Hosszú perceken át fedezékről fedezékre lopózva bandukolni valaki után nem a világ legszórakoztatóbb tevékenysége.
Olykor konkrét nyomokat kell fellelnünk, ilyenkor mobiltelefonunk fényképezőjét használva (miközben a játék FPS-nézetre vált) pásztázhatjuk át a környéket. Miután azonban egy gyorsan megszerezhető képességet feloldunk, a játék automatikusan jelzi, ha egy fontos nyom közelében járunk, így pedig nagy kihívást itt sem kell keresni. Maga az ötlet remek, a megvalósítás azonban korántsem tökéletes. Ugyanez a helyzet a párbeszédekkel: információgyűjtés, kihallgatás és a gyanúsítottak szembesítése során több kérdés közül választhatjuk ki a leginkább odaillőket, de nem igazán lehet elrontani a dolgot. A Judgment nagyon engedékeny, nem fog megbünteti, ha rossz bizonyítékot húzunk elő, vagy nem teljesen odaillő kérdést teszünk fel - legfeljebb kevesebb XP üti a markunkat. Az L.A. Noire-hoz hasonló mélységre nem is érdemes számítani.
Kamurocsó ezer arca
A központi történetszál a már említett rejtélyes sorozatgyilkos körül szövődik, tehát adott egy viszonylag komolyabb hangvétel, a mellékmissziók azonban előszeretettel követik a megszokott Yakuza-receptet, ezeket végigjátszva kellemesen megmártózhatunk a japán humorban. Most azért az erotikát és az agyament vicceket sem tolták annyira túl, mint a Yakuza játékokban, ami nyilván azoknak jó hír, akik eddig sem rajongtak az ilyen túlzásokért, akik viszont kifejezetten szerették ezt a vonalat, most picit csalódni fognak. Jó, itt is lesz gonosz bugyitolvaj és női fenekeket taperoló ámokfutó, de messze nem ez a csapásvonal a domináns. A küldetések során is érezhető, hogy valódi, nagy kihívást még véletlenül sem akar elénk görgetni a játék: az egyik misszió során például adott idő alatt kell megtalálnunk egy rejtett pokolgépet. Végre azt hittem, hogy jogosan emelkedik meg a pulzusom, villámgyorsan próbáltam a városrész minél nagyobb területét átfésülni, mert az idő vészesen fogyott, a bombát viszont nem találtam. Bizonyos idő után azonban a játék látta, hogy nem boldogulok, és még az utolsó percek lepörgése előtt egészen konkrétan megmondta, hová kell mennem. Ennyire azért nem kellene fogni a kezemet, köszönöm szépen. Ha nem vagyok képes megtalálni azt a nyamvadt bombát, akkor igenis bukjam el a feladatot.
Jagaminak olykor álruhát kell öltenie, ezek a részek pedig arra legalább tökéletesen megfelelnek, hogy még inkább detektívnek érezhessük magunkat, ha már a játékmenet önmagában nem képes folyamatosan fenntartani ezt az érzetet. Számos szereplővel közelebbi barátságot is köthetünk. Ők nem kifejezetten nyomozással kapcsolatos feladatokat bíznak ránk, van, aki csak simán megkér minket, hogy szaladjunk el helyette a boltba, vagy mondjuk el, mennyire finom az általa készített étel. Miután örök barátságot kötöttünk, pajtásaink segítségünkre lehetnek bizonyos esetek megoldásában, vagy hasznos ajándékokkal jutalmazhatnak meg bennünket.
A fő- és mellékküldetések, tehát a felgöngyölítésre váró ügyek mellett is bőven lesz dolgunk Kamurocsóban. Már rögtön az irodánkban ott figyel egy flippergép, amivel bármikor múlathatjuk az időt, de a szoba kidekorálására is fordíthatunk energiát, sőt zenét is hallgathatunk itt. Nyilván most sem maradhattak ki a Sega játéktermek, amelyekben retró videojátékokat próbálhatunk ki. Ezek közül kiemelkedik a Kamuro of the Dead, ami nem titkoltan egy végtelenül szórakoztató House of the Dead-klón. Persze visszatér egy csomó régi móka, ismét lehet dartsozni a kocsmákban, baseballozni a Yoshida Batting Centerben, madzsongozni, vagy épp pókerezni és black jackezni a kaszinóban. Akadnak viszont nagy hiányzók is, közülük talán a karaoke mellőzése a legfájdalmasabb. Kapunk viszont teljesen új minijátékokat: a Drone League az egyik legjobb az egész játéksorozat történetében. Itt távirányítható, Galamb becenevű drónunkat reptetve kell versenyeznünk különböző pályákon, kis kütyünket pedig az egész városban elszórt alkatrészek (és némi pénz) segítségével fejleszthetjük is. Ugyancsak szórakoztató újdonság a Paradise VR: ez tulajdonképpen egy virtuális valóságra építő társasjáték, amely Kamurocsót ülteti át a VR-ba. Kockadobásokat követően haladhatunk a virtuális táblán, az egyes mezőkön pedig különféle harci és ügyességi feladatokat kell teljesíteni.
A tigris és a daru útja
Magát a harcrendszert is átemelték a Yakuza szériából, nagy meglepetéseket nem fog tudni okozni a veterán játékosnak. A jelek szerint Jagaminak a jogi tanulmányok és a detektívmesterség trükkjeinek elsajátítása mellett bizony bőven jutott ideje harcművészeti képzésben is részt venni, mivel meglehetősen stílusosan keni el az utcai bunyók során ellenfelei száját. Nem árt egyébként ezekkel a harcokkal sietni, ha ugyanis túlzottan elhúzódik a csetepaté, kiérkeznek a helyszínre a rendőrök, és közbeavatkoznak. Egyetlen gombnyomással válthatunk két harci stílusunk, a daru és a tigris között. Míg előbbi egyszerre több ellenféllel szemben a hatékonyabb, utóbbi kifejezetten az egy az egy elleni küzdelmek alkalmával bölcs választás.
Ha ügyesnek bizonyulunk a bunyó során, akkor folyamatosan nőni fog az EX-mércénk, az így begyűjtött energiákból pedig vagy bekapcsolhatjuk az EX Boost-módot (ami egyrészt megnöveli Jagami erejét, másrészt ideiglenesen sérthetetlenné teszi őt), vagy aktiválhatjuk az EX-mozdulatokat. Utóbbiak a játék legdurvább támadásai, kvázi kivégzéseknek felelnek meg. Temérdek új EX-mozdulatot fel lehet oldani, ezek használata közben domborodik ki leginkább az, hogy mennyire másképp harcol Jagami, mint anno Kirjú. Jagami ugyanis kisebb termetű, vékonyabb férfi, így gyorsaságára és dinamizmusára hagyatkozik verekedés közben: gond nélkül lendületet vesz a falról, vagy más akrobatikus mutatványok segítségével intézi el a rárontó rosszfiúkat.
Fontos még kitérni a halálos sebekre: Alapvetően minden sérülésünk meggyógyul, ha eszünk valamit, vagy pihenünk egy keveset. Amennyiben viszont fegyverrel ejtenek rajtunk halálos sebet, akkor egészen addig véglegesen csökken maximális életerőnk, amíg fel nem keresünk egy orvost, vagy el nem használunk egy meglehetősen drága elsősegélycsomagot.
A bunyókkal egészen egyszerűen annyi a probléma, hogy minden harc végtelenül egyszerű. A Yakuza játékokban komoly gondot tudtak okozni a tömegével támadó kisebb ellenfelek is, a bossok elleni harcok során pedig csak akkor volt valódi esélyünk, ha előtte alaposan betáraztunk mindenféle gyógyító cuccokból. Nos, most úgy megyünk majd át a legkeményebbnek tűnő fickókon is ezzel a nyeszlett nyomozóval, mint kés a vajon.
Folyamatos fejlődés
Találkozhattunk már bonyolultabb és kevésbé komplex fejlődési rendszerekkel is a Yakuza szériában. Általában többféle tapasztalati pontot gyűjtögettünk egyszerre, és ezekből vegyesen kellett áldoznunk az egyes skillekre. Most a lehető legegyszerűbben oldották meg mindezt: egyféle XP van, ezt fogjuk megkapni a harcokért, az elvégzett feladatokért és még az éttermekben befalt ételek után is. Persze csak akkor eszegethetünk, ha épp nincs tele a pocak, azaz nincs maximumon az életerőnk, van mit gyógyítania rajtunk a finom falatoknak. Ha azonban megszerezzük a hozzá kapcsolódó skillt, akkor már végtelen lesz a bendőnk befogadóképessége.
Három csoportba rendeződnek képességeink: az elsőbe tartozók alaptulajdonságainkat növelik, vagyis nagyobbat ütünk, több életerővel bírunk ezek feloldása után. A második adag skill a harcra koncentrál, ott oldhatók fel a már említett extra EX-mozdulatok is. Végül a harmadik adag képesség a mindennapi életben segít ki bennünket: gyorsabban törhetjük fel a zárakat, később leszünk kótyagosak az alkoholtól, vagy épp randik során (összesen négy olyan lányt ismerünk meg, akiknek elkezdhetünk udvarolni) lesz könnyebb dolgunk. Bizonyos képességek csak a fő történetszál adott pontjához érve válnak elérhetővé, másokhoz viszont skill bookokat vagy QR-kódokat kell megtalálnunk.
Lehengerlő Jagami
Jagami jóval szertelenebb, mint a mindig komoly Kirjú volt, ezáltal szerintem sokkal könnyebben és jóval hamarabb fog a játékosok szívéhez nőni. Remek teljesítmény az írói csapattól, hogy ehhez egyetlen játék elég volt számukra, hiszen a Kirjú iránti szimpátiánk kiépítésén hét Yakuza epizód dolgozott. Maga a történet is kellően izgalmas és fordulatos, egy ilyen hosszú játéknak pedig lételeme az, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést, különben nem fog az ember napokig előtte görnyedni. Talán a sztori közepe tájékán elfárad a dolog, de szerencsére pont akkor válik ez már tapinthatóvá, amikor fordul a kocka, és érkezik a lebilincselő végjáték. A Judgment mindenképpen egy érdekes színfoltja az egész Yakuza sorozatnak, felvonultatott újdonságainak egy része viszont túl sokat ismétlődik, más játékelemek pedig nem elég komplexek ahhoz, hogy valóban érdekfeszítővé tegyék magát a nyomozást.
Mindettől függetlenül aki szerette a Yakuza játékokat, az most sem fog csalódni egyetlen pillanatig sem, a széria legnagyobb veteránjai pedig különösen örülnek majd annak a kis változatosságnak, amit a Judgment újításai jelentenek. Nem mellékesen angol szinkron is került a játékba, szóval akit eddig esetleg a japán nyelv tartott volna vissza (noha nyilván angol felirat eddig is rendelkezésünkre állt), ezúttal már nem támaszthat kifogásokat. Ha viszont rám hallgattok, akkor maradtok az eredeti japán hangoknál, velük lesz igazán autentikus az élmény.
