Kezdhetnénk például a tejromlottság-jelzővel, hogy ne akkor derüljön ki, amikor már ráöntöttem a műzlire vagy beletettem a kávéba. Előbbinél feltűnőbb. Ez szerencsére nem olyan probléma, amit néhány egyszerű lépéssel ne lehetne orvosolni, de az említett találmány jócskán megkönnyítené mindennapi életünket. Ha valaki előáll vele, keressen meg.
Két férfi ül a kávéházban. Jön a pincér:
- Mit hozhatok Önöknek?
Egyik férfi:
- Egy teát kérek!
A másik:
- Én is ugyanazt. De a teáscsésze aztán tiszta legyen!
Nemsokára jön a pincér, hozza a két csésze teát:
- Tessék a tea. Melyikük kérte tiszta csészében?
Nagy ünnepség van a százéves bácsinál. Kint van a televízió, és a riporter természetesen megkérdezi az öregtől, hogy mi a hosszú élet titka.
- Hát, tudja én stresszmentes életet éltem, soha nem ittam, nem cigiztem, és nem is nőztem.
Ebben a pillanatban a másik szobából hatalmas ordibálás hallatszik.
- Ez meg mi? - kérdezi a riporter meglepődve.
- Ja, csak az apám. Amikor részeg, mindig borzasztó dühös lesz, ha a nője eldugja előle a cigarettáját.
A hajnalban részegen hazaérkező férjet a feleség így fogadja:
- Hol voltál ilyen sokáig?
- Okos asszony ilyet sosem kérdez!
- Okos férfi mindent elmond a feleségének!
- Tévedsz drágám, okos férfinak nincs is felesége.
Felvételizik három diák. Bemegy az első, akinek hatalmas protekciója van. Megkérdezi a bizottság:
- Mikor fejeződött be a második világháború?
- Hát talán a század közepe felé - mondja a felvételiző.
- Zseniális, fel van véve!
Bemegy a második jelentkező, akinek van egy kis protekciója. A kérdés ugyanaz:
- Mikor fejeződött be a második világháború?
- 1945.
- Egy kicsit pontosabban esetleg?
- Valamikor tavasz vége felé, tán májusban.
- Rendben. Felvettük.
Bemegy a harmadik jelentkező, akinek egyáltalán nincs protekciója. A kérdés ugyanaz:
- Mikor fejeződött be a II. világháború?
- Európában, 1945 május 6.-án lépett érvénybe a fegyverszünet, a japánok 1945 szeptemberében kapituláltak.
- Hmmm. Hány embert vesztett a Szovjetúnió?
- Huszonkétmillió-hétszázezer-százkettő.
- Hmmm. Név szerint?
Anyák napján az a feladat az iskolában, hogy a gyerekek mondjanak egy történetet, amiben szerepel, hogy "anya csak egy van!"
Pistike jelentkezik, mondja hogy a múltkor költöztek, amikor baleset érte, ráborult a szekrény, de anyukája kiszabadította alóla, és egy hétig ápolta. Ez azért történhetett így, mert "anya csak egy van!"
- Nagyon jó, Pistike! - mondja a taníto néni. - Leülhetsz!
Ekkor Juliska is jelentkezik.
- A múltkor csónakázás közben beleestem a tóba. Anyukám - függetlenül attól, hogy nem tud úszni - utánam vetette magát és kimentett. Ez is mutatja hogy "anya csak egy van!"
- Nagyszerű Juliska!
Erre már a Sanyika is nagyon jelentkezik.
- A múltkor az anyukám beküldött a spájzba és azt kérdezte hogy mennyi szilvalekvárunk van. Mire én mondtam, hogy "anya, csak egy van!"
Tasziló, fogadj velem kérlek, hogy kimondok itt egy csúnya szót az étteremben, és senki nem fog megbotránkozni....
- Kérlek Arisztid, állom a fogadást.
Arisztid rendel egy tál süteményt, majd mikor a pincér kihozza, megkérdezi tőle fennhangon:
- Milyen édesség van a tálcán? Tán nem kuglóf-asz ott?
Megtetszik ez Taszilónak! Igaz, a fogadást elvesztette, de arra gondol, hogy ezt ő is eljátssza az asszonnyal, ha legközelebb beülnek egy süteményre.
Úgy is lesz. Mondja az étteremben a feleségének:
- Drágám, kérlek, kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni...
Rendel is egy tál süteményt, s mikor jött a pincér, felállva fennhangon rákérdez:
- Mi a lóf*sz ez itt, csak nem kuglóf?
