Most éppen a Dűne: Második rész bizonyítja, de számos további példát is tudnánk rá mondani, hogy miért üthet akkorát egy moziélmény, hogy az emlékezetünkbe vésődjön. Az elképesztő vizualitás, a fülünket kényeztető hanghatások, a magával ragadó történetmesélés és a színészek színvonalas játéka együttesen alkotják a szórakoztatás csodáját, a videojátékok esetében pedig mindezt megfejeli az interaktivitás is, aminek köszönhetően még inkább az adott történetben érezhetjük magunkat. Sőt, gyakran mi magunk alakítjuk azt, és a szereplők sorsát nem nézzük, hanem a kezünkbe vesszük.
Igaz, hogy rengeteg mókát, baráti köteléket és képességfejlődést köszönhetünk a multiplayer címeknek is, de elsősorban a sztorijátékok azok, amelyek tartósan velünk maradnak, amelyek által morálisan, érzelmileg és intellektuálisan is fejlődhetünk, ezt pedig ugyanúgy meg lehet teremteni indie-ként, középkategóriás projektként és az AAA szegmensben is. A Sony például egy komplett üzleti modellt húzott fel rá, hogy minél nívósabb, nagy költségvetésű alkotásokkal örvendeztesse meg a PlayStation tulajdonosokat és idővel a PC-s játékosokat is, de lehet ezt pixelesített formában is magas szinten művelni (elég csak az egyik személyes kedvencünkre, a To the Moonra gondolni).
Éppen ezért hatalmas azoknak a videojátékoknak a tábora, amelyek fantasztikus, filmszerű történettel rendelkeznek. Amelyek mesteri narratív megoldásaikkal, hollywoodi forgatókönyveket lepipáló dialógusaikkal, aprólékosan kidolgozott karaktereikkel és/vagy odaadó színészi alakításaikkal mozivászonra kívánkoznak, megrendezettségük az álomgyár legtehetségesebb filmeseit juttatja eszünkbe. Pillanatok alatt képesek elcsavarni a fejünket, és még azután is évekig/évtizedekig velünk maradnak, hogy legördült előttünk a készítők listája.
Lehet, hogy nem tökéletes minden elemük, de kitörölhetetlen nyomot hagytak a játékiparban, és gamerek millióiban (nem véletlenül készülnek belőlük filmek és sorozatok, Hollywood pedig egyre több ilyet fog kiaknázni a jövőben). Ezek közül szedtünk össze most tízet:
Baldur's Gate 3
A Larian Studios nem nevezhető újoncnak a játékiparban. A 2000-es évek elején indította útjára a Divinity szériáját, amely számos további epizóddal bővült, mígnem a 2014-es Divinity: Original Sinnel és annak három évvel későbbi folytatásával végképp bebizonyította a stúdió, hogy milyen kiváló érzéke van a szerepjátékokhoz. Tapasztalatait hosszú fejlesztési idővel és a közösség bevonásával vegyítve a Baldur's Gate 3-ban kamatoztatta, amellyel 2023-ban ment a mennybe mind anyagilag, mind kritikailag. A D&D-re épülő, nagy költségvetésű RPG hatalmas szabadságot kínál a játékosoknak, miközben egy percre sem élvezhetik magukat elveszettnek benne, ugyanis a főszereplő agyába ültetett parazita végig ott lebeg láthatatlan irányjelzőként. A Blizzard fénykorát idéző átvezetők, a The Witcher 3: Wild Hunt híres mellékküldetéseihez mérhető sztoriszálak, és a BioWare által megalkotott társakhoz felérő csapattagok jellemzik a Larian munkáját, mindehhez pedig szellemes párbeszédek, jól kidolgozott NPC-k, egy bőr alá kúszó narrátor és flexibilis moralitás tartozik. Ezek együttesen minden idők egyik legjobb játékává varázsolják a Baldur's Gate 3-at.
Adaptáció? A Giant Freakin Robot tavaly pletykált róla, hogy a Netflixnél készülhet valami élőszereplős feldolgozás, de ezt egyetlen fél sem erősítette meg azóta sem.
BioShock Infinite
Az Irrational Games a tenger alatt játszódó BioShockkal, valamint az égbe helyezett BioShock Infinite-tel olyan sokrétű, retrofuturisztikus disztópiákkal foglalkozott, amelyek komoly mondanivalóval bírtak a társadalomra nézve. Megvizsgálta, hogy mit művelne az ember, ha természetfeletti képességek birtokában kvázi istent játszhatna egy elszigetelt közösségben: akkor is, ha a zártat szó szerint kell érteni (lásd a víz alatti Rapture-t), és akkor is, ha olyan átvitt értelemben gondolunk rá, mint egy szabad ég alatti kultusz esetében (Columbia lebegő városában). Bár az első két BioShocknak is megvoltak a maguk jellegzetességei, az Infinite minden téren szintet lépett. Erényei között tartjuk számon többek között a karakteres hősét (Booker DeWitt), a végtelenül szerethető kísérőjét (Elizabeth), a felszíni ragyogás alatt romlott utópiáját (Columbia), annak szektavezérnek beillő prófétáját (Comstock), valamint a megpedzegetett filozófiáit és eszméit is, a tér-idő szövetének szakadozásáról nem is beszélve. Az Irrational Games műfajkavalkádja ráadásul olyan csavarral fejeződik be, amitől még ennyi idő elteltével is eldobjuk az agyunkat.
Adaptáció? Készül, bár az első részé, nem az Infinite-é. Egy élőszereplős film lesz Francis Lawrence (Constantine, Legenda vagyok) rendezésében, a Netflixnél valósul meg.
God of War
Nem a Sony Santa Monica által fejlesztett, 2018-as God of War volt az első játék, amiben Kratos felvette a harcot az istenekkel, hiszen már 2005 óta számos alkalommal megküzdött velük, viszont a 2010-es évek végére hagyta maga mögött a görög tájat és utazott fel északra, ahol feleséget szerzett magának és fiút nemzett. Atreus és Kratos kapcsolata a játék egyik legfontosabb mozgatórugója, a kettejük kommunikációja adja a modern God of War igazi mélységét, ugyanis a harcok és puzzle-ök teljesítése közben változik a viszonyuk, a játékmenet is ezt szolgálja, a színészek pedig - élen a kopasz melákot megszólaltató Christopher Judge-dzsal - mindent megtesznek az átélhetőségért. A kamerabeállítások, a jelenetek felépítése, a dialógusok, a karakterpillanatok, még a harcok is úgy vannak megkoreografálva, mintha egy több tízórás mitológiai filmet élnénk át, de nem nézőként, hanem aktív cselekvőként. A SzinkronSarok jóvoltából kiváló magyar szinkron is készült hozzá, amelyben Schneider Zoltán tolmácsolásában még közelebb érezhetjük magunkhoz Kratos történetét.
Adaptáció? Lesz, élőszereplős, az Amazon állt be mögé, az Amazon Prime Videón láthatjuk majd. Rafe Judkins (Az Idő Kereke, Uncharted) felügyeli showrunnerként.
Horizon Zero Dawn
A Guerrilla Games a Killzone sorozattal szerzett magának hírnevet, amelyben elsősorban a lőfegyverek domináltak, azonban 2017-es projektjével, a Horizon Zero Dawnnal álmodott egy merészebbet. Egy nyitott világú akció-szerepjátékot készített, amelyben a túlélésre és a történetmesélésre helyezte át a hangsúlyt. Olyan világot alakított ki, amelyben a gépek és a természet furcsa egybefonódásaként a fémteremtmények élőlényekként funkcionálnak, komplett ökoszisztémát hozva létre, mi pedig egy Aloy nevű vadász bőrébe bújva próbálunk boldogulni közöttük és közben válaszokat keresni rá, hogy mi történt a civilizációval. Fokozatosan tárja fel magát a múlt, és nemcsak azt ismerhetjük meg, hogy a gépek hogyan özönlötték el a bolygót, hanem Aloy életét is - például, hogy miért száműzték a törzséből. Az elmélyülés a lore-ban és a lány személyiségének alakulása, a közösségben elfoglalt helyének megtalálása adja a Horizon Zero Dawn kvintesszenciáját. Ennek prezentálása már a monitorokon és tévéképernyőkön is káprázatos, mozivásznon egyenesen lélegzetelállító lenne megtapasztalni.
Adaptáció? Készül a Netflixnél belőle sorozat, Steve Blackman (Fargo, Valós halál) showrunner felel érte írótársával, Michelle Lovrettával (Az Esernyő Akadémia, Elveszett lány). Azt már meg is erősítette, hogy Aloy lesz az egyik főszereplő.
Life is Strange
A Dontnod Entertainment (ma már Don't Nod) már azzal a pillanattal magával ragadott minket, ahogy felcsendült a Syd Matterstől a To All of You című dal. A fejlesztőcsapat tökéletesen elkapta azt az atmoszférát, ami körüllengi a középiskolai éveket, a fiatalságot, és mindezt megfűszerezte némi természetfelettivel is. A Life is Strange-ben ugyanis Max Caulfield olyan képességet szerez, amivel vissza tudja tekerni az időt, csakhogy ez nem várt következményekkel jár. Számos hollywoodi filmben láthattuk már, hogy mi történik akkor, ha az idővel machinálunk, itt viszont a saját bőrünkön, szerethető karaktereken keresztül tapasztalhattuk meg, hogy mennyire szívfacsaró és gyomorbavágó lehet, ha kicsúszik a kezünkből az irányítás. A Life is Strange szereplői alapvetően is olyan archetípusokra vannak felhúzva, akikkel könnyű azonosulni, Max és barátja, Chloe viszont sokrétűbb személyiségek, akik egyre jobban a szívünkhöz nőnek. A játék zárása valószínűleg egyike a játékipar legnagyobb dilemmáinak, az odáig vezető események pedig egyszerre felemelőek és megterhelőek érzelmileg. Olyan az egész, mintha egy misztikus tinisorozatba csöppentünk volna.
Adaptáció? Még 2022-ben derült ki, hogy az Amazon összeállt a Sonc-filmek mögött is álló dj2 Entertainmenttel, hogy élőszereplős sorozatot vagy filmet faragjanak a Life is Strange-ből, de azóta sajnos nem hallottunk a projektről.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Marvel's Guardians of the Galaxy
James Gunn után a Deus Ex-játékokat, a Thiefet és a Shadow of the Tomb Raidert jegyző Eidos Montréal is megalkotta a saját A galaxis őrzői-interpretációját, amely kellemes meglepetésének bizonyult. A harcrendszer nem feltétlenül nyerte el mindenki tetszését, viszont a Marvel's Guardians of the Galaxy minden másban kárpótolt érte: egyszerre humoros és emocionális, pörgős és komótos, komoly és komolytalan. Űrlordék összecsiszolódása olyan momentumokat tartogat, amelyek láttán azt kívántuk, bárcsak minden játékban ilyen nagy figyelmet fordítanának a csapattagok közötti kémiára. Még az üresjáratok (például amikor eljutunk A-pontból B-be) során is folyamatosan megy közöttük a duma, amik parádésak lettek. A Marvel's Guardians of the Galaxy ráadásul hemzseg azoktól a pillanatoktól, amikkel előszeretettel reklámozzák a blockbustereket, elég csak megnézni az egyik badass jelenetet. Az Eidos Montréal összerakta az utóbbi évek egyik legjobb Marvel-játékát. Egy fordulatos történetet, amely - bármennyire is elcsépeltnek hangzik mára - igazi érzelmi hullámvasút esendő hősökkel, akiket végtelenül szórakoztató elkísérni az útjuk kezdetén.
Adaptáció? Nem tudunk róla. James Gunn A galaxis őrzői-szériája lezárult tavaly, új projektet pedig nem jelentett be a Marvel.
Marvel's Spider-Man
A világ egyik, ha nem a legismertebb és legkedveltebb hőse temérdek kalandot és interpretációt ért már meg azóta, hogy 1962-ben először felbukkant az Amazing Fantasy 15. számában. Többek között videojátékok tekintetében is nagy a választék: az első 1982-ben készült, amit azóta számos másik követett, de egyik sem volt fogható a 2018-as Marvel's Spider-Manhez. A fejlett technológiáknak, és a Sony támogatásának köszönhetően nemcsak a hálólengedezés rakott minden korábbi megoldást zárójelbe, hanem olyan kidolgozottsággal élhettük át Peter Parker civil énjének és szuperhős alteregójának kettősségét, mint még soha. Az Insomniac Games akció-kalandjában mindkettő ugyanolyan fontos szerephez jut, ráadásul szó sincs kezdő Pókemberről, itt már egy tapasztaltabb hőst terelgetünk, aki ennek ellenére nem felejtett el szellemes lenni. Folyamatos narrálása és poénjai fergeteges pillanatokat eredményeznek, de azt sem felejtjük el, amikor komolyra fordulnak a dolgok. A Marvel's Spider-Man az elejétől a végéig úgy van megkomponálva, mintha egy mozifilm kapott volna interaktív változatot, amit aláhúz az is, ahogy a játék elején átvezetőből gördülékenyen vált át a jelenet játékmenetbe. A nagy erő ezúttal is nagy felelősséggel jár, amit emlékezetes gonoszok, látványos harcok és a kiváló színészi játék által átélhető emberi sorsok bizonyítanak.
Adaptáció? Tom Holland még nem végzett Pókemberrel, és jön az animációs Spider-Man: Beyond the Spider-Verse is, de az Insomniac játékához kapcsolódóan nem erősítettek meg feldolgozást.
Mass Effect 2
A BioWare azzal a szándékkal látott neki megtervezni sci-fi univerzumát, hogy létrehozzon a videojátékok médiumán belül egy, a Star Warshoz fogható franchise-t. Sikerült is neki, hiszen egy elképesztő aprólékossággal felépített, és intelligens fajok sokaságával benépesített, lenyűgöző világot teremtett, amelyben élvezettel merültünk el a Mass Effect-trilógia - és más alkotások - keretében. A Mass Effect: Legendary Editionnek köszönhetően ráadásul mindegyiket a lehető legszebb köntösben, a leghozzáférhetőbb módon élhetjük át, megtapasztalva ezzel a BioWare magnum opusát. Mégsem az egészet elindító első rész, vagy a trilógia eposzokba illő lezárása az, amit a legerősebb felvonásnak tartanak a rajongók, hanem a Mass Effect 2. Okkal, ugyanis a Drew Karpyshyn és Mac Walters által írt, 2010-ben bemutatott folytatás olyan, mint egy kultikus sci-fi akció, aminél a döntéseink is számítanak. Egy bevetés során meghalt, majd egy kísérleti technológiával visszahozott parancsnokról szól, aki egy galaxisméretű fenyegetés miatt csapatot verbuvál sokszínű figurákból, elnyeri a hűségüket, ártatlanokat ment és az esélyekkel szembemenve a lehetetlennel próbálkozik, miközben politikai játszmák is nehezítik a dolgát… nos, ez maga Hollywood.
Adaptáció? Régóta pletykálták, többek között az Amazon neve is felbukkant opcióként, de 2021-ben a Mass Effect: Legendary Edition rendezője, Mac Walters azt nyilatkozta, hogy a Legendary Pictures lemondott a projektről. Pedig Henry Cavill is bejelentkezett Shepard szerepére.
The Wolf Among Us
A Bill Willingham Fables, avagy magyarul Fabulák című képregénysorozatán alapuló, epizodikus Telltale-alkotás a Grimm-mesékből és Disney-történetekből ismert karaktereket helyezi modern környezetbe, akárcsak az alapanyag. Fabletown seriffjét, a veszedelmes Bigby Wolfot terelgetve próbáljuk meg fenntartani a rendet, amiben közreműködik a játék másik kulcsfigurája, a polgármesternek dolgozó Snow White is. Az emberiség gyarlóságait felvonultató, kifordult mesebeli alakok mellett a '70-es évek jellegzetes, sötét hangulatú filmjeit megidéző atmoszféra is arra sarkall, hogy mélyebben is elmerüljünk a város mocskában, miután Fabletown lakói közül valaki sorozatgyilkossá válik. A whodunit-filmek alaptéziséhez hasonlóan hamar kiderül, hogy senki sem az, akinek mutatja magát, és a nyomozás beindulásával bejönnek a képbe a detektívsztorik jellegzetességei is. Mindezen felül a The Wolf Among Us zseniálisan ringat minket abba az illúzióba, hogy számítanak a döntéseink, holott alig vagyunk hatással a Telltale munkatársai által elképzelt eseményekre, amik ennek ellenére az első perctől az utolsóig a képernyőhöz szegeznek minket. Akárcsak egy jó krimi.
Adaptáció? Nem tudunk róla, ugyanakkor az alapanyag, amire épül, a Fables immáron közkinccsé vált, mivel alkotója, Bill Willingham összerúgta a port a DC-vel. A képregényeken kívül bármit össze lehet hozni: filmet, sorozatot, könyvet, játékot. Csak idő kérdése, hogy valaki így tegyen.
Uncharted 4: A Thief's End
Nagy hiány van kalandfilmekből. Bár, az igazat megvallva, kalandjátékokkal sem vagyunk túlságosan eleresztve, pedig a világot járó kincskereső koncepciója olyan legendás karaktereket szült, mint Indiana Jones, Lara Croft vagy éppen Nathan Drake. A Naughty Dog 2007-ben, az Uncharted: Drake's Fortune-nel adta a kezünkbe a csibészes, mindig tettre kész felfedező irányítását, aki rendszerint valamilyen legendás ereklye nyomában jár, amire természetesen olyanok is rá akarják tenni a kezüket, akiknek nagyon nem kellene. A veszélyekkel dacoló, az idővel versenyt futó, a továbbjutáshoz rejtvényeket megoldó hős toposza nem új keletű, de minél többet fejlődött a játékipar, a Naughty Dog annál minőségibb, izgalmasabb módon tudta nekünk prezentálni a saját verzióját. A stúdió - és maga Nathan Drake - a 2016-os Uncharted 4: A Thief's Enddel érte el a zenitjét, amely a legjobb kalandjátékok olvasztótégelye lett. A már visszavonult, de "kényszerből" visszatérő karakter búcsúkalandjánál eltolódott a hangsúly az akcióról és a felfedezésről a korábbinál árnyaltabb karakterábrázolás és a kényelmesebb tempójú történetmesélés felé, ami tökéletesen illett Nathan Drake hattyúdalához, és elérte, hogy ténylegesen egy kalandfilmben érezzük magunkat.
Adaptáció? Készült 2022-ben egy mozifilm Tom Holland és Mark Wahlberg főszereplésével, amelynek már berendelték a folytatását.
Ez csak egy rövid merítés volt, természetesen sokszor ennyi nevet tudtunk volna felsorolni, és a jövőben lehet, hogy így is teszünk. Addig is áruljátok el, hogy ti mikkel bővítenétek még a listát?
