Ha olyan játékipari veteránok ajánlják a Mono Studio sci-fi szerepjátékát, mint Brian Fargo és Chris Avellone, az a műfaj kedvelőinek felér egy zöld lámpával. Főleg, ha az a projekt olyan érdekes felütéssel bír, mint az Insomnia: The Ark. A több szálon futó cselekmény szerint a Föld elveszett a nagy háborúban, az emberiség viszont utolsó erejével még útjára bocsátott egy kozmikus metropoliszt, az Object 6-ot, hogy azon új otthonra leljen a csillagok között. Az általunk irányított karakter évszázadokkal később tér magához az "űrbárkán", csakhogy egy virágzó utópia és az idilli béke helyett terrortámadásokat és zavargásokat talál… de nem feltétlenül ezek miatt kell a legjobban aggódnia. Ugyanis míg az egyik célunk az, hogy fényt derítsünk a terroristák kilétére, a másik az, hogy rájöjjünk, miért látunk egyre sűrűbben természetfeletti jelenségeket. Ugyanakkor nemcsak a sztori felgöngyölítése jelent kihívást, hanem az is, hogy képesek legyünk átlendülni a játék negatívumain.
Rend a lelke mindennek
Az izgalmas háttértörténetet dieselpunk stílussal keverték a készítők, ez a retrofuturisztikus megjelenés remekül áll a játéknak, futtassuk végig bármin is a szemünket - beleértve főhősünk és az NPC-k öltözékét, felszerelését is. Küldetéseink és felfedezőtúráink során rengeteg tárgyat vehetünk fel, amelyek mind határozott céllal - például egy mellékmisszió, craftolás vagy üzletelés miatt - kerültek be, így nem érdemes kidobni egyet sem, és ildomos a legsötétebb sarkokat is átkutatni loot után. A stúdió nem spórolt a pályák méretén, többnyire nagy és hangulatosan berendezett területeket járhatunk be, noha az összképet némileg rontják a felesleges üresjáratok és az angolra fordítás minősége (plusz az eleve nem sok hasznos információt tartalmazó térkép néhány kiírása a fejlesztőcsapat anyanyelvén, oroszul jelenik meg).
Kalandozásaink során sűrűn lesz szükségünk arra, hogy lő- és közelharci fegyvert ragadjunk, igazi arzenálból válogathatunk, ám a tájékozódást és az összecsapásokat az Object 6 söpredékével nagyban megkeseríti a kötött kameranézet, továbbá a fegyverek pontatlansága. Az is megnehezíti a dolgunkat, hogy nem tudunk takarásból tüzelni, ráadásul fedezékbe vonulni is csak úgy, ha a tárgyak mögé guggolunk. És akkor még nem is említettük a bugokat, amelyek miatt könnyen beleragadhatunk egy objektumba, a teljesítménnyel kapcsolatos nehézségeket, amelyek miatt hol megakad a játék, hol nem tölt be - vagy villogni kezd - egy textúra, és a bitang lassú, körülményes gyorsutazást. Az viszont tetszetős elképzelés, hogy a hagyományos kaszttípusok helyett egy perkrendszerrel szabhatjuk a saját ízlésünkre karakterünket, és a szomjúság, éhség megjelenése is visz némi túlélőjátékos ízt a koncepcióba, még ha részletesebben nem is építették ki a funkciót, és jelenlegi állapotában követhetetlen.
Klasszikus lehetett volna
Az Insomnia: The Ark olyan, mint egy csiszolatlan gyémánt. Ha komoly erőfeszítések árán eljutunk a belsejéig, valódi drágakövet találunk, amelyben rengeteg potenciál rejtőzik, ha azonban félúton feladjuk törekvésünket a megismerésére, akkor mindez sosem derül ki. Márpedig a vérnyomásemelő kameranézet, a teljesítménybeli problémák és a bogaras játékmenet mind-mind eltántoríthatják a kincsvadász játékosokat attól, hogy eljussanak a valódi ékkőig. Persze egy kis indie csapattól még a megmunkálatlan gyémánt is elismerésre méltó teljesítmény.
