Ed Boon és csapata, a NetherRealm már a 2011-es Mortal Kombat újragondolásával bebizonyította, hogy több van a verekedős játékokban, mint gombok véletlenszerű és villámgyors nyomogatása. Azóta folyamatosan fejlődött a stúdió, és ma már ott tartunk, hogy el sem tudjuk képzelni játékait izgalmas sztorielemek nélkül.
Szuperhatalmak
A Mortal Kombat 2011-es megjelenése után a kiadó jó üzleti érzékkel belátta, hogy egyetlen sorozat nem képes hosszú távon fenntartani az érdeklődést. Szükség volt valami változatosságra, egy olyan játékra, amely nem áll távol a fejlesztő profiljától, de nem a kitépett gerincek sokkoló látványával adja el magát. A választás a DC-univerzum szuperhőseire esett, Batman és Superman párharca tökéletesen betöltötte az űrt a két Mortal epizód között. Az Injustice: Gods Among Us mind a játékosokat, mind a kritikusokat meglepte, okos ötleteivel méltó vetélytársa lett a legendás Mortal sorozatnak. A konkurencia persze nagyon lemaradt, hiába igyekezett például a Street Fighter, egészen egyszerűen nem tudta felvenni a verseny a netherrealmes kreatívok ötletcunamijával. A Mortal Kombat X után lehetett sejteni, hogy megint váltás jön, így nem lepődtünk meg nagyon, amikor bejelentették az Injustice második részét. Tesztpéldányunk egy PS4-es Ultimate kiadás volt, amely a huszonkilenc alapkarakter mellé még behoz kilencet az elkövetkező hónapokban. A hamarosan megjelenő első Fighter Pack egy ismert és szeretett vendégszereplőt is tartalmaz: a fagyos tekintetű Sub-Zero szintén tiszteletét teszi a DC szuperhősök világában. Tekintve, hogy az Injustice első részében Scorpion volt a vendégkarakter, a kék nindzsa felbukkanásán sem csodálkoztunk túlzottan.
Erő demonstráció
Aki megvásárolja a játékot, kapásból huszonnyolc karakter közül választhat (Darkseid előrendelői szereplő, de pénzért is megvehetjük), az utolsó pedig akkor válik elérhetővé, ha végigjátszottuk a sztorit, vagy ha külön fizetünk érte. Ekkor már választható lesz Brainiac, az ismert univerzum egyik leghatalmasabb lénye, aki az Injustice második részének főgonosza. Őt már a játék elején megismerjük és megutáljuk, hiszen kiderül, hogy ő a felelős Superman bolygójának elpusztulásáért. Különös hobbinak hódol: városokat gyűjt, amelyeket aztán az űrhajóján tanulmányoz az idők végezetéig. Sajnálatos mellékhatásként azonban a Krypton magja meghasad, és megsemmisül Superman és Supergirl otthona. Itt ugrunk egy jó nagyot az időben, öt évvel az Injustice első része után járunk. Sikerült megdönteni Superman diktatúráját, Batman és csapata börtönbe zárta az Acélembert. A rezsim megmaradt hívei szétszóródtak, de nem adták fel a reményt a hatalom visszaszerzésére. Időközben feltűnik egy újabb szervezet, a Society, ők Gorilla Grodd vezetésével igyekeznek átvenni az uralmat. Batman a Zöld Íjászt és a Fekete Kanárit állítja rá az ügyre, az ő feladatuk lesz a telepatikus erővel felturbózott gorilla megállítása.
Grodd legyőzésével azonban nem oldódik meg semmi, kiderül, hogy a Society csak eszköz a földönkívüli Brainiac kezében, aki az egész Földet el akarja pusztítani. Koponya alakú űrhajója megkezdi a támadást a nagyvárosok ellen, hamarosan az egész bolygó csatatérré változik. Batman rádöbben, hogy egyedül nem tud megbirkózni a feladattal, így nincs más választása, mint társakat toborozni, és vált vállnak vetve leszámolni a fenyegető veszedelemmel. A huszonkilenc karakter közül tizenhárom már ismerős lehet az első részből, tizenhat szuperhős, illetve szupergonosz azonban most először szerepel a sorozatban. A számok tekintetében történt egy kis előrelépés, hiszen az első részben alapból még csak huszonnégy karakter közül csemegézhettünk. A DLC-karakterek száma hatról kilencre emelkedik, mindent összeszámolva lesz harmincnyolc karakterünk, ennyi szuperhőssel szórakozhatunk a következő Mortal rész megjelenéséig. A szereplők változatosak, bár továbbra is tartom magam ahhoz a megállapításhoz, hogy könnyebben játszható, mint a Mortal. A hatéves fiam hat-nyolc óra alatt kivégezte a fő sztoriszálat, és egyszer sem kellett őt kisegítenem. Ugyanez nem mondható el mondjuk a Mortal kilencedik részéről, ahol közepes fokozaton Shao Khan egy valódi rémálom volt, és csak hosszú napok gyakorlása után tudtuk legyőzni.
Maga a harcrendszer nem sokat változott 2013 óta, a főként kombókra és különleges mozdulatokra épülő harcot könnyen elsajátíthatják még a kezdő játékosok is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a profik ne találnának maguknak megfelelő kihívást; lehet az Injustice 2-t mesteri szinten űzni, csak ahhoz rengeteget kell gyakorolni. A harcok leglátványosabb eleme még mindig a karakterenként változó speciális mozdulatsor, amely sokat javult az első részhez képest. A legtöbb esetben nem is maradunk meg a pályán, a büntetőmozdulatok más térben és időben peregnek le a szemünk előtt. Flash például olyan gyors, hogy első támadása nekivágja az ellenfelet az ókori szfinxnek (ekkor törik le az orra), a második egy éppen falatozó T-rexet zavar meg az evésben, majd a jelenbe visszatérve nekicsapja az ellenfelet az egyik korábbi énjének. Elképesztően ötletes megoldások vannak, lehet gerinctörés és szívkitépés nélkül is látványos animációkat készíteni kifogástalan minőségben. Külön ki kell emelnem a hősök arcát és hangját, ritkán látni videojátékban ennyire élethű és igényes megoldásokat. A sztorit tizenkét fejezetre osztották fel, mindegyikben különböző karakter kapja a főszerepet. Bizonyos küldetésekben választhatunk, hogy kivel szeretnénk elkenni az éppen aktuális ellenfél száját, de a Mortalban megszokott dupla csatákat most nem kell végigszenvednünk. Az utolsó fejezetben még egy csavart is kapunk, ennek köszönhetően elérhetővé válik kétféle befejezés, már csak ezért is érdemes újrajátszani a finálét.
Mint a villám
A PC-s változatot sajnos még nem jelentette be a NetherRealm, de nagyon bizakodóak vagyunk, hiszen már az első résznél is az volt a felállás, hogy a konzolverziók kerülnek az előtérbe. Nincs is ezzel semmi baj, a nagy pénz abban van, bolond lenne a kiadó csökkenteni a bevételét azzal, hogy konkurenciát kreál a PC-s változattal. Ettől függetlenül azonban sok pénzben le merném fogadni, hogy az Injustice és a Mortal sorozatot portoló High Voltage Studio dolgozói már pontosan tudják, hogy mikor jelenik meg a az Injustice 2 GOTY kiadása, mely tartalmazza majd az összes DLC karaktert, és tele lesz digitális nyalánkságokkal. Nem mintha a konzolos verziónak bármi szégyellnivalója lenne, sőt. A teszt egy sztenderd PS4-esen készült, azon játszottuk végig a játékot, de természetesen belenéztünk PS4 Prón is. Mindkét konzolon szépen futott, alapvetően a 60 fps-t célozták meg vele, ez azonban csak a tényleges harcokra vonatkozik, az átvezető animációknál 30 képkockára korlátozták az élményt.
Menet közben párszor belefutottunk látványos lassulásba (alap-PS4-en), de ez nem igazán befolyásolta a tényleges játékot. Kipróbáltunk néhány online meccset is, és hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy itt nem jelentkezett minimális lag, de együtt tudtunk vele élni, nem volt annyira zavaró. A PS4 Pro nyújtotta extrák (árnyékok, élesebb textúrák, motion blur) játék közben észrevehetetlenek, túl gyors ahhoz, hogy azzal foglalkozzunk, milyen felbontású árnyékok kerültek a padlólapok széleire. Ezek az apróságok csak akkor látszanak, ha megállítjuk és kinagyítjuk a kép bizonyos részét. Sima PS4-en is nagyon szép éles, kristálytiszta képet kapunk egy közepes HD-kijelzőn, viszont PS4 Prón van arra lehetőségünk, hogy egy kicsit feljebb toljuk a felbontást. A Sony csúcskonzolján 2560×1440-es felbontásban élvezhetjük a játékot, míg Xbox One-on be kell érnünk 1080×900 darab pixellel. Nagy az esély arra, hogy az Xbox One X megjelenésével változik a felállás, de ez azért még odébb van pár hónappal. Nem maradt ki a HDR-támogatás sem: aki megfelelő kijelzővel rendelkezik, teljes pompájában élvezheti a szuperhősök összecsapását.
Ruha teszi a szuperhőst
Első ránézésre nem sok fejlődést hozott a második rész, de ezt csak azok mondják, akik nem mélyedtek bele eléggé az új lootrendszerbe. A Mortal sorozat 2011-es újragondolása óta ez a NetherRealm egyik legjobb újítása, nagyon remélem, hogy a következő Mortal epizódban is megkapjuk. Mostanáig nem nagyon volt értelme rendszeresen elővenni a régi Injustice-t, mivel az alap játékélményen kívül nem volt más ösztönző erő. Az új rendszernek köszönhetően azonban vége a punnyadásnak, minden egyes küzdelem után esélyt kapunk arra, hogy erősebb legyen kedvenc karakterünk. Kicsit úgy kell elképzelni, mint egy szerepjátékot: még a vesztes csaták után is kapunk némi tapasztalati pontot, egyaránt erősítve az aktuális harcost és az accountot, amelyről játszunk. A jutalmakból aztán különböző erősségű ládákat vásárolhatunk, különféle páncélok, emblémák, köpenyek és fegyverek reményében. Ezekkel felszerelve erősíthetjük szuperhőseinket.
Négyféle statisztikát változtathatunk meg alapból egy karakteren: az erőt, a képzettséget, a védelmet és az életerőt. Vannak lassú, de nagyon nagyot ütő karakterek, nekik valamivel kevesebb a védelmük és az életerejük, hogy egyensúlyban legyenek a gyenge, de gyors szereplőkkel. Kifejezetten tetszett ez az újítás, soha nem tudhatjuk, hogy melyik ládából esik valami olyan felszerelés, ami pont jó nekünk. A statisztikák erősítése mellett ezek a felszerelések extra képességeket is adhatnak, ilyen például a nagyobb tapasztalati pont elérése, a regeneráló öltözék, vagy olyan tárgyakat is beszerezhetünk, amelyek segítségével a környezeti elemek nagyobb sebzést okoznak ellenfelünknek. Tapasztalati pontot minden egyes harc után kapunk, ezért nem nehéz elérni a húszas szintlimitet, bár ha az összes karaktert ki szeretnénk maxolni, akkor bizony fel kell készülnünk a hosszadalmas XP-farmolásra. Létezik azonban egy gyorsabb, de jóval drágább módszer is. Valódi pénzért vehetünk Source Crystalt, amivel azonnal felszintezhetünk valakit. Ezzel a módszerrel nagyjából 28 ezer forintba kerülne felhúzni a teljes csapatot, mindenki döntse el maga, hogy megér-e ez neki ennyi pénzt. Senkinek sem tart pisztolyt a fejéhez Joker, hogy ezt kifizesse.
Multiverzumok
Ami a Mortal Kombat sorozatban a Tower játékmód, az lett a Multiverzum az Injustice második részében. A sztori szerint végtelen számú Föld létezik, ahol értelemszerűen végtelen számú szuperhős tengeti mindennapjait. Őket hívhatjuk ki a Multiverzum játékmódon keresztül, természetesen busás jutalom fejében. Minden küzdelemben van valami csavar, például életerő-növelő csomagok jelennek meg a pályán véletlenszerűen, negatív hatások sebzik mindkét játékost, soha nem tudhatjuk, hogy milyen meglepetéssel szolgál a következő összecsapás. Nagyon korrekt ez rész is, gyakran használom, amikor csak rövid időm van játszani. Mindössze néhány ellenfelet kell legyőznöm, de bőséges jutalomban részesülök értük.
Végtelen világok krízise
Könnyű lenne azt feltételezni, hogy a többjátékos módokban kizárólag azok fognak dominálni, akik maximális szintre húzták karakterüket, és csak színarany, szintén húszas szintig fejlesztett felszerelésekkel vértezték fel az adott hőst, de ez szerencsére koránt sincs így. Ez otthon, a kanapén ülve is egyszerűen elkerülhető, ugyanis habár a sima Versus játékmód profilunk eltárolt karaktereit használja, és ellenfelünknek saját hőseit kell elővennie, természetesen amikor csak átjön egy cimbora gyorsan lenyomni pár meccset, nem szükséges első szintű szuperhősöket indítania. A Tournament játékmódban ki vannak kapcsolva a felszerelések (vagy ha úgy szeretnénk, véletlenszerűen sorsol nekünk cuccokat a rendszer), és mindenki egyenlő esélyekkel indul, nincs szintkülönbség sem. Házi tornáink minden kis apró részletét beállíthatjuk, így biztosan nem lesz veszekedés a szabályok miatt. Online küzdelmeink során is teljes mértékben saját ügyességünk határozza meg azt, hogy ki törli fel velünk a számos párhuzamos univerzum egyikének padlóját. Ranked meccseken szikrányit sem számít, ki milyen szintű harcossal vagy páncélzattal érkezik, ezeket figyelmen kívül hagyja a játék.
A nem rangsorolt összecsapások esetében is lehetőség van a pályaválasztó képernyőnél kikapcsolni ezeket az értékeket, ha abba mindkét játékos beleegyezik. Így ha valaki könyörtelenül elkente a számat, esélyem sem volt a cuccaimat hibáztatni, én voltam túl képzetlen. Az Injustice 2 még arra is lehetőséget ad, hogy anélkül küldjük csatába hőseinket, hogy akár egyetlen ütés erejéig is beavatkoznánk. Az AI Battle Simulator módban három kiválasztott karakterünk mérkőzik meg mások előre kirendelt három védőjével. Akár négyszeres gyorsítás mellett is végigpörgethetjük a meccseket, remek megoldás ez arra, hogy erőfeszítés nélkül lépkedjük a szinteket kedvenceinkkel. A közösségi élmény szerves részét képezi a guildrendszer is. Klántagként egyedi Multiverse-feladatokat teljesíthetünk bőséges jutalomért cserébe, az igazán embert próbáló bossharcoknak pedig akár két klántársunkkal együtt is nekivághatunk. Ilyenkor amíg egyikünk harcol, a másik két résztvevő különféle hasznos módosítókat dobálhat neki, amelyek könnyen életmentőek lehetnek. Persze így is számos próbálkozás kell ahhoz, hogy kifektessünk egy főellenséget.
Az Injustice 2 2017 legjobb verekedős játéka lehet. Látszik, hogy a NetherRealm a több lábon állás politikáját folytatja: a Mortal sorozat mellett kidolgoztak egy második pillért is, amelyre bármikor támaszkodhatnak. A konkurenciának nagyon össze kell kapnia magát, ennyi tartalmat belezsúfolni egyetlen játékba már valóságos művészet. Mondjuk azt azért csendben hozzá kell tenni, hogy ennek meg is kérik az árát, a PS4-es dobozos Ultimate Edition a megjelenésekor közel harminckét ezer forintba került, ugyanez a kiadás a PlayStation Store-ban pont egy ezressel drágább, de azt legalább meg tudjuk osztani az egyik barátunkkal. Jelen pillanatban ez az a verekedős játék, amit keresünk, és ha beruházunk rá, nem fogunk csalódni, és hosszú távon is jól fogunk vele szórakozni. A következő Mortal Kombat megjelenéséig egészen biztosan kitart a benne lévő tartalom.
