Megvan a maga szépsége annak, amikor még akár több száz óra után is újdonságra bukkanunk egy játékban. A Paradox Development Studio már közel húsz évnyi tapasztalattal bír a stratégiai játékok terén, és a fejlesztők ezúttal is bizonyították, hogy képesek olyat alkotni, ami egyszerre szórakoztató és roppant bonyolult is. Figyelmen kívül hagyva a DLC-ket, a stúdió 2016-ban jelentkezett utoljára teljes értékű projekttel; a Hearts of Iron IV az ún. grand strategy stílus jeles képviselője, amely a második világháborút helyezi fókuszpontjába. Még ugyanabban az évben megmutathattuk a Stellarisnak köszönhetően, hogy ha rajtunk múlna, akár az ismert világegyetem egészét is rabigába tudnánk hajtani, azt megelőzőben pedig a középkorban és a korai újkorban is leigázhattunk egész kontinenseket az Europa Universalis IV-ben és a Crusader Kings II-ben. Az Imperator: Rome ellenben egy új korszakot mutat be, és i.e. 304-től kezdve Nagy Sándor hódításain és a Római Birodalom alapításán kívül még számos ókori történelmi esemény fordulatait alakíthatjuk saját elképzelésünk szerint. A fejlesztőcsapat 2008-ban már belekóstolt a római történelembe az Europa Universalis: Rome-mal, és bár az Imperatort annak folytatásaként kezeli, játékmenet tekintetében függetlenítette az EU sorozattól.
Minden kezdet nehéz
Játékstílusa miatt a Paradox legtöbb stratégiai játékához hasonlóan az Imperator: Rome túl nagy falat lehet a rutintalanoknak, és aligha szerepelt a látványos akciót preferáló játékosok várólistáján. Rengeteg különböző menüponton kell átrágnia magát az embernek, hogy értelmezni tudja a birodalomépítés alapjait, és még ezután sem garantált, hogy képes lesz sikeresen érvényesíteni az előre kigondolt stratégiákat. Bár tőlem nem idegen a stílus, viszonylag régen játszottam már az Europa Universalis IV-gyel, emiatt kellett néhány óra, hogy belerázódjak az Imperator: Rome világába. A korszak történelmét egyébként nagyon kedvelem, és kíváncsian vágtam bele a hódításba. A játék megértéséhez elengedhetetlen a tutorial teljesítése, amely megfelelően felkészít bennünket a további birodalomépítéshez. A küldetéssorozatban Rómával kezdünk, és hogy boldoguljunk a bevezető feladatokkal, extra nyersanyagot és pénz kapunk. Megismerhetjük a nemzetet befolyásoló legfontosabb tényezőket - az államigazgatás, a hadsereg, a technológia, a vallás, a gazdaság, a diplomácia és a kereskedelem megfelelő összhangjával lehetünk csak sikeresek.
Átlátható felületen tudjuk nyomon követni a legfontosabb családok, karakterek tevékenységeit. Minden szükséges információt megtalálunk kiemelve és számszerűsítve, a birodalom vagyonára, népességére, katonai és civil befolyására, illetve a vallásra és vezetési stílusunkra vonatkozóan. A tájékozódást egymástól jól elkülöníthető ábrák segítik, így az oktatómódot követően már szinte egy pillantással felmérhetjük az adott helyzetet. Nyilvánvalóan rengeteget kell olvasni, és sok számot kell átlátni, így nem árt, ha alapos angoltudással rendelkezünk. A különböző szituációk leírását ugyanakkor érdekes, sokszor humoros stílusban tálalják, ezért érdemes mindent végigolvasni, mielőtt gyorsan átkattintunk valahova. A tutorial teljesítését követően tovább folytathatjuk Róma határainak kitolását, aki azonban komolyabb kihívásokat keres, annak javasolt belevágni több új játékba is. A boldoguláshoz szükséges tudásanyag megszerzését egyébként a Paradox hivatalos videókkal is segíti, így aki egy kicsit komolyabban szeretne foglalkozni az Imperator: Rome-mal, annak ajánlott ezek megtekintése is.
Hódítók kora
Az Imperator: Rome térképe az Ibériai-félszigettől Indiáig terjed, és több mint 7000 különböző város működik a játék világában. Gyakorlatilag bármelyik elérhető nemzettel kezdhetünk új játékot, és természetesen különböző élményben lesz részünk egy kis városállam terjeszkedése vagy éppen egy már alapvetően hatalmas birodalom hódítása során. Öt különböző nehézségi fokozattal módosíthatjuk birodalmunk és az MI vezérelte vetélytársak egyes tulajdonságait. A legkönnyebb fokozaton több erőforrással kezdünk, más nemzetek pedig kevésbé lesznek agresszívak, így nyugodtan fejlesztgethetjük a birodalmunkat, mielőtt leigázzuk az egész kontinenst. A legnehezebb fokozaton pedig fordul a kocka, és sokkal komolyabb kihívásokkal kell megküzdenünk. Veteránok izgalmasnak találhatják az Ironman-módot, amelynek lényege, hogy mindössze egy mentési fájl készülhet, az automatikus mentést pedig rendszeresen, tőlünk függetlenül felülírja a játék. Emiatt nagyon oda kell figyelni még a legapróbb problémákra is, és jól át kell gondolni a csatákban alkalmazott stratégiát, különben elég egy rossz döntés, és több tíz órányi fáradozásunk veszhet oda.
A Paradox egyébként alapvetően hat különböző nemzetet ajánl kiindulópontként: Róma és Egyiptom a könnyű, Karthágó és Makedónia a közepes, míg a Szeleukida Birodalom és Phrügia a nehéz fokozatot képviselik. Mivel a játéknak igazából nincs végcélja, saját magunk találhatjuk ki, mit is szeretnénk kezdeni a birodalmunkkal. Működhetünk békés kis államként, de talán több izgalmat tartogat, ha igyekszünk felhalmozni az erőforrásainkat, hatalmas sereget toborozni és a lehető legtöbb területet elfoglalni. Megkísérelhetjük újraélni Nagy Sándor hódításait Makedóniából indulva, de akár azt is kipróbálhatjuk, milyen egy apró északi állam jelentéktelen uralkodójaként kakaskodni. Semmi sem korlátozza lehetőségeinket, így rengeteg érdekes irányba terelhetjük birodalmunk sorsát. Sajnos nincs látványos különbség az egyes nemzetek között, emiatt kicsit egyhangúvá válhat az Imperator: Rome, ám annyi apróságot állítgathatunk, hogy az újrajátszás élménye a sokadik hódító hadjárat után sem válik unalmassá a stílus kedvelői számára.
Háború és béke
Ugyan a maga nemében az is roppant izgalmas, hogyan oldunk meg egy diplomáciai krízist, miként navigálunk a politika világában, vagy éppen melyik vallást próbáljuk egy egész nemzetre ráerőltetni, de az Imperator: Rome talán legérdekesebb eleme a hadászat és a csaták. Amellett, hogy a szárazföldön akár elefántokat és tevéket is bevethetünk a hagyományos és kissé rendhagyó ókori egységek mellett, még a vízi hadviselés is tartogat izgalmakat. Sokat számít a sereg morálja, a vezetők befolyása, illetve a megfelelő stratégia kiválasztása, hiszen nem mindegy, hogy kimerült, demoralizált csapatokkal próbálunk harcolni, vagy mindenre kész, a kor legmodernebb eszközeivel felfegyverzett alakulatokkal, amelyek erősségeit igyekszünk kihasználni a megfelelő időpontban. A sokszínű csatározás mellett így kicsit egyhangúvá válhat a békeidő, amikor sokkal kevesebb teendőnk akad, és kevésbé izgalmas, mint egy tökéletesen koreografált ütközet. A manarendszer viszont, amely számos olyan tényezőt helyettesít, mint például a diplomáciai, vallási vagy katonai erő, elég furcsa megoldás. Manát várakozással halmozhatunk, ami elég rossz játékmechanikai elem. Technikai szempontból azonban - az előforduló bugoktól eltekintve - nem lehet panasz a játék látványvilágára, a Paradox régebbi címeihez képest szebb grafikával büszkélkedhet az Imperator. A menürendszer emellett átlátható, kis gyakorlás után intuitív, a zenei aláfestés és a hangeffektek pedig nagyszerűen illeszkednek a történelmi korszakhoz.
A fejlesztők korábbi játékaihoz képest kevesebb a tartalom az Imperator: Rome-ban, a stúdiót ismerve ugyanakkor várhatóan számos DLC-vel igyekeznek bővíteni a játékot. A stratégiai játékok és a történelmi korszak rajongói számára jó vétel lehet, annak ellenére, hogy kevesebb lehetőséget tartogat, mint például a mostanra számos csomaggal felhizlalt Europa Universalis IV.
