Furcsa, de igaz: az IL-2 Sturmovik már csak márkanévként szerepel, így a játék legújabb részében egy szál Sturmovik sincs. Mondjuk jól is nézne ki egy szovjet csatarepülő valamikor az angliai csata környékén, amikor (történelmileg legalábbis) be sem vezették a szovjet csapatoknál, hiszen 1941-ben került csak szolgálatba, az angliai csata pedig 1940-ben zajlott. Amikor a németek megtámadták a Szovjetuniót, csupán 249 darab volt készen belőle, az első napokban pedig azokból is sok elveszett. No de sebaj - a márkanév az márkanév.
Repüljünk szabadon
Először is nagyon fontos: az IL-2 Sturmovik: Cliffs of Dover teljes élvezetéhez nem elég a PC billentyűzete. El tudom ugyan képzelni, hogy vannak olyan „pilóták", akik képesek a gépekkel repülni billentyűzettel is, de lássuk be: ezen repülőgépek irányítását nem PC-s korszakban találták ki, hanem a '30-as évek végén, akkor pedig még csak maximum írógép-klaviatúra létezett. Szóval elő a joystickokkal, még a legegyszerűbb modell is sokat segít. Ezt bármelyik pillanatban észre fogjuk venni, hiszen a joystickkal szépen, békésen tudjuk vezetni egy irányba a gépet, kicsiket korrigálva, míg a billentyűzettel folyamatos korrekcióra van szükség. Ez pedig nagyon sokat ront a játékélményen. Szerencsére a beállításoknál minden lényeges vezetési elem beállítható - aki igényesebb vagy tapasztaltabb, az a légcsavarok dőlésszögét, vagy a porlasztó porlasztási arányainak állításait is megadhatja. Ez utóbbi kocapilótáknak tuti lényegtelen, ámde mestereknek nagyon is számít. Magam egy Logitech G940-es szettel próbáltam a behatolók ellen küzdeni; nem a rendszeren múlott a kisebb-nagyobb siker. Egyébként a tréning-repülőgép, a Tiger Moth vezetéséhez a billentyűzet is pont elég, de egy „idegesebb" Hurricane vagy BF-109 Emil irányítása már nagy kihívás ily módon, a légicsatákról nem is beszélve.
Készüljünk fel a nehéz napokra
Sokan állítják azt, hogy az angliai csata nemcsak taktikailag és felkészültségileg, hanem az időjárási viszontagságokkal való megküzdés miatt is fontos mérföldkő volt a repülés történetében. Addig ugyanis egy-egy felhő klasszul el tudott rejteni egy repülőgépet a riválisai elől, ámde a radaros észlelés térnyerésével egyre inkább a technika kezdett előtérbe kerülni - no persze a betonos kifutópályák hiánya miatt ha leszakadt az eső, akkor a gépek a talajon maradtak, mert a sárban sok futó eltört volna. Szerencsénkre az Il-2 Sturmovik: Cliffs of Dover a végtelenségig konfigurálható, így amikor az elején még csak ismerkedünk a programmal, akkor bizony csodálatos, napsütéses időben repülhetünk, ideális körülmények között, felhőalap 700 méteren, szinte teljes a szélcsend - bárcsak mindig így lenne. Azonban mindenki tudja, hogy ez egy ideális kép, hiszen felhő, szél mindenhol van, arról nem is beszélve, hogy bár a havazást és a jegesedést meg tudjuk úszni, éjszaka vagy esőben sem könnyebb a helyzet. Mint említettem, minden hátráltató tényező ki-be kapcsolható a nagyobb realizmus kedvéért, de aki ilyen technikával éjjel, szakadó esőben széllökésekkel hajlandó repülni, az vagy ász, vagy bolond. Ráadásul számításba kell venni az ellenfeleket is, akik érthető módon a likvidálásunkra esküdtek fel. Szóval egy bonyolultabb helyzetben elég sok minden befolyásolhat minket, arról nem is beszélve, hogy ott van az a fránya föld/víz is - összességében véve keményen oda kell figyelni. Ezt nem azért írtam le, hogy repüléstechnikai órát tartsak, hanem azért, hogy ne higgyük véletlenül sem azt az első egy-két szabad repkedés után, hogy mekkora ászok vagyunk, mert sikerült a levegőben tartani a gépet. Ahogy mondani szokták: jön még pilótára rossz idő. 
Arrivederci Inglaterra
Sokan nem tudják, hogy az angliai csatában nemcsak a német és angol, hanem az olasz légierő is részt vett. A művelet vége felé, leginkább politikai okokból mintegy 200 itáliai repülőgép települt Belgiumba, hogy részt vegyen az ütközetben, a németeket támogatandó. Talán azért is kevesen ismerik ezt a tényt, mert az olaszok nem szerepeltek túl fényesen: a BR-20-as bombázókat és a CR-42-es vadászokat mindennek nevezhetjük, csak korszerűnek nem, a G.50-es vadászokból pedig kevés állt a rendelkezésükre. Ez azért is fontos, mert már a szabadrepüléses feladatok között is kipróbálhatjuk az olasz gépeket. A G.50 egyik kedvencemmé vált, nem a teljesítménye, hanem a barátságossága miatt. A repülési élményhez nem árt olyan géppel kezdeni (nem véletlen az oktatórészben a Tiger Moth használata), ami igen barátságosan viselkedik. Az érzékenyebb, sokkal idegesebb „paripákra" majd ráérünk később átülni, először uraljuk a könnyebben vezethetőeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy valóban nagy különbségek vannak a gépek között és akkor még nem is beszéltem a repülési modellekről, ahol egy esetlegesen sérült gépet is ki lehet trimmelni az irányítás segítségével - ez pedig fontos lehet egy-egy missziónál. Azt azonban ne feledjük, hogy ez egy dogfight- (azaz klasszikus légiharc-) szimulátor, azaz még ha a program segít is nekünk az ellenfél észlelésében, az ellenséges gépeket nekünk kell becserkészni és lelőni. Az pedig külön bónusz, hogy sokkal akkurátusabb lett a sebzési modell - ezért külön dicséret a készítőknek. 
Hol a dinamikus kampány?
Ez igazán érdekes kérdés, amelyről sok vita ment jó ideig, az IL-2 Sturmovik: Cliffs of Doverben ugyanis a kampány teljesen statikus: történelmileg akkurátus módon kell az ütközeteket. A készítők erről azt nyilatkozták, hogy ők csak és kizárólag a hitelességre törekedtek mind a terep, mind a harcok modellezésénél, olyannyira, hogy nem szégyellték berakni a legvacakabb gépeket is, csakúgy mint a régebbi IL-2-részekben - a G.50, az első Spitfire például egy rakás ócskavas, a készítők pedig a Stukát (főleg ha bombaterhelés is van rajta) kimondottan „halálcsapdának" becézik. Visszatérve a kampányokra: a készítők ragaszkodtak a történelmi hitelességhez, de nem zárták ki, hogy más fejlesztők készítenek majd dinamikus kampányokat is - én csak azt tudom kívánni, hogy így legyen! Egy dolog viszont tény: a kézzel, gondosan elkészített kampányok általában sokkal érdekesebbek, mint a dinamikus „testvéreik"; a játékban van is egy editor, szóval neki lehet látni.
Londonban sej, van számos utca...
Szeretem a Bob Herceg című operettet, nem tagadom, ezt a legendás dalát is. Be kell valljam, Londont is szeretem, olyannyira, hogy legalább tucatszor jártam a városban, ennélfogva aránylag jól ismerem, főleg a nevezetesebb részeit. Ezért is örültem, amikor felfedeztem a London feletti szabad repkedés lehetőségét, rögtön nekiveselkedtem, hogy majd én jól felfedezem a saját kedvenc helyeimet. Még jó, hogy nem azt határoztam el, hogy addig nem lépek ki, amíg meg nem találom ezt vagy amazt, mert akkor még most is repülnék, ugyanis nem sikerült volna. Londonból olyan lényeges épületek hiányoznak, mint például a német csapatok által is tájékozódási pontként használt Szent Pál katedrális. A helyén a szenátus épülete áll (legalábbis úgy tűnik), amely Hitler csapatainak terezett főhadiszállása volt. Tudom-tudom, most lehet hozni az ellenérvet, hogy mi fanyalgok itt, amikor a lényeg az ellenfél lelövöldözése az égről. Igenis fanyalgok, mert a készítők akkurátus modellezést ígértek, és úgy, hogy a híres londoni épületek java része hiányzik, a modellezés minden, csak nem akkurátus.
Gondjaim a pedállal
Amikor hazacipeltem a G940 pedáljait, többen kíváncsiak voltak arra, hogy mire való az a repülésben. Ebből is látszik, hogy sokan 2D-ben vezetnek egy gépet; az arkád repülős-játékokban annyi elég is persze. Az igazi szimulátorban azonban 3D-ben történnek a dolgok, egy térbeli tárgy három tengely körül képes elfordulni, a joystick karja pedig csak két tengelyt kezel: előre/hátra, és jobbra/balra. Azonban van egy harmadik tengely is, az „igazi" jobbra, balra, amely a hátsó vezérsíkot kezeli - nos, ennek irányításához kell a pedál. A legfőbb szerepe felszálláskor/guruláskor, illetve leszálláskor/megálláskor van, amikor a gép hiába lebeg ki, a leszállás tengelye nem merőleges a futópálya tengelyével, a ferde leszállás pedig akár boruláshoz is vezethet. Nos, ilyenkor jöhet jól egy profi pedál, hiszen csak picit kell rálépni, és máris jó lesz az irány. Azonban valami okból kifolyólag az IL-2 nem kezeli megfelelően a G940-et, ugyanis csak az egyik pedált hajlandó érzékelni (kettő van és proporcionálisan mozognak, azaz amikor belelépek az egyikbe, megemelkedik a másik), sajnos nincs olyan opció, vagy beállítási lehetőség, hogy jobb pedál/bal pedál. Egy lábbal kezelni a pedálokat és ezzel a függőleges vezérsíkot, ez pedig bizony nem kezdő pilótáknak való. Remélem, ezt a problémát majd orvosolják, mert elég rossz úgy vezetni a gépet, hogy a pedálokat billentyűzettel kezelem. Emellett voltak azért más gondok is: néha furcsán „dobálja" magát a gép, mintha nem lennének köztes, animációs fázisok, sőt a teszttel egy komplett hetet várni kellett egy új patch-re. A legnagyobb gondom jelenleg egyébként az, hogy a rendszer a cikk írásának pillanatában nem kezeli a Crossfire-t, így az én gépemen „egykártyás" rendszerként fut, ami erősen befolyásolja a megjelenítés technikáját és milyenségét.
A fejlesztő tervei között szerepel ennek a hibának a kijavítása és az SLI-rendszerek támogatása is. Mindemellett még mindig számtalan bug található a játékban (például a lőszerdobálós probléma) amelyek kijavítása folyamatban van. Egyelőre elviselhető a dolog, hiszen láttunk már korábbi IL-2-kben is igencsak méretes szarvashibákat.
Nézd, egy idegen, egy időutazó!
A tapasztalt pilóták érdekes dolgot találhatnak az IL-2 Sturmovik: Cliffs of Doverben: egy olyan repülőgépet, amely soha nem repült még csak az angliai csata idején sem, hiszen csupán a nyolcvanas évek közepén építették meg. Ez a repülőgép nem más, mint a SU-26, amely nem egy harci gép, hanem kimondottan egy légi akrobatikára szánt repülőgép, magyar szóhasználattal élve műrepülőgép - kiváló bajnokunk, Veres Zoltán 1997 és 2001 között használza ezt a típust. Hogyan is került ez a gép bele ebbe a játékba? Nem, nem easter egg, hanem kimondottan műrepülő-pilóták igényei alapján, akik már eddig is használták az IL-2-t gyakorlásra, azonban ez az új fejezet ( a készítők szerint) körülbelül tízszer akkurátusabb, mint a régiek, így sokkal könnyebb gyakorlási esélyt ad műrepülőknek, műrepülőcsoportoknak. A fejlesztők elmondása szerint több „ilyen", nem odaillő repülőgép is bekerül majd a játékba - reménykedjünk, hogy egyszer Besenyei Péter Corvus Koronája is repülhető lesz (az viszont már biztos, hogy nem tervezik lövöldözésmentes IL-2 piacra dobását). Egyébként tisztán magánötlet: nem értem, hogy a német Astragon miért nem licenceli az IL-2 motort, zseniális permetezőgép-szimulátort lehetne vele csinálni a Landwirtschafts Simulator mintájára Landspritzen Simulator néven... Tuti siker lenne Cmelákokal repülni 10 méterre a házak felett, vagy öt méterre a búzamezőtől.
Multi, de jó sokan vagyunk
Amikor teszteltem a játékot, a Steam-szerverek hibája miatt nem tudtam multira csatlakozni, így az elméletnél maradok - a multi csata egyik legjobb része az, hogy ha lelőnek minket, akkor bármelyik NPC-repülőbe be tudunk ülni, így még az az extrém eset is előfordulhat, hogy a lelövetésünk után a minket követő géppárba ülve már 10 másodpercen belül sikerül bosszút állni. Amennyiben viszont csak nézni szeretnénk a csata további részét, ami akár órákig is eltarthat, hiszen 128-as csatatéren elképesztő mennyiségű repülőgép repülhet.
Egyébként ez az, ami biztosíthatja a játék hosszú távú túlélését: a nagyon jó multi és a már előbb említett küldetéskészítési lehetőség. Remélem, valaki modellez egy-két Héja-II-t és lesznek majd Magyarország feletti küldetések is - modderek, szabad a pálya!
A játékot összességében véve fantasztikus repülési modell és továbbfejlesztett repülési modell jellemzi. Csakis joystickkel érdemes próbálni, könnyen használható, de végtelenségig nehezíthető, van benne modern műrepülőgép, s persze bugok is jócskán. Dehát ez is csak egy IL-2, ezt már megszoktuk... Várjuk a hibajavításokat, az új gépeket és küldetéseket!
